„Azt mondja, egy falat ennivaló sincs a házban, egy kenyérmorzsa se, úgyhogy amikor elalszik, felkapom a zsíros újságpapírt a padlóról, és a címoldalt nyalogatom. Csupa mozi- és báli hirdetés. Lenyalom a címsorokat. Végignyalom Patton és Montgomery heves támadásait francia földön és Németországban. Lenyalom a csendes-óceáni háborút. Lenyalom a halálozási híreket és a bús verseket, melyek a halottaknak állítanak emléket, a sportrovatot, a tojás, vaj és szalonna tőzsdei árát. Az utolsó zsírcseppig leszopogatom az újságot.
Csak tudnám, mihez kezdek holnap.”
Frank McCourt Angyal a lépcsőn című regényében a szegénység történetét egy gyermek hangján szólaltatja meg. Tragikomikus memoárját 66 évesen vetette papírra, és Pulitzer-díjat kapott érte. Halmozottan hátrányos helyzetből indulva lett milliomos író és remek tanár: ír volt, katolikus, és mérhetetlenül szegény.
Manapság már a szegénység is mérhető, sok is van belőle, és remek képletek is vannak hozzá. Egyes becslések szerint a harmadik évezred elején a világon több mint egymilliárd ember rosszul táplált, több mint félmilliárd pedig éhezik. Tavaly az EU lakosságának a negyede volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának. Ez 124,5 millió főnek felel meg, közülük 3,2 millióan Magyarországon élnek. 2008-ban ez a ráta Magyarországon 28,2 százalék volt, tavalyra ez a szám pedig 32,4 százalékra nőtt.
Szerbiában a jelek szerint másképp számolnak, mert egy 2010-es adat szerint itt a lakosságnak a 9,2 százaléka él szegénységben, azaz havonta kevesebb mint 83 euróból. Zlata Zec (Független Szakszervezet) szerint a szerbiai szegénység határát olyan alacsonyan határozták meg, hogy ebben az országban gyakorlatilag csak az számít szegénynek, aki az éhhalál küszöbén van. Szerinte a lakosságnak az egy százaléka szó szerint éhezik, és legalább 30 százaléka él szegénységben. Megközelítőleg 35 ezren a népkonyhákon étkeznek. Megrázó adat, hogy közülük minden harmadik gyermek.
A szegénység többdimenziós fogalom, az Európai Tanács szerint „szegénynek kell tekinteni egy személyt, egy családot, illetve egy embercsoportot abban az esetben, ha a rendelkezésükre álló erőforrások (anyagi, kulturális, társadalmi) oly mértékben korlátozottak, hogy kizárják őket a minimálisan megkövetelhető életmódformából abban az országban, amelyikben élnek”. Szegénység tehát az alacsony jövedelmen kívül a rossz lakáshelyzet, az elmaradott lakókörnyezet, az alacsony iskolázottsági szint, a betegség, társadalmi beilleszkedési zavarok, az alkoholizmus, a kábítószer-élvezet is. De szegénység a jogfosztottság, a hatalomnélküliség, a kitaszítottság, az emberi méltóság elvesztése is.
Az UNICEF megállapította azt, hogy Kelet-Közép-Európában a gyermekek a rendszerváltás nagy vesztesei közé tartoznak. A szegénység a táplálkozásuktól az iskolai előmenetelükön keresztül a továbbtanulásukig, életük legkülönfélébb aspektusait, például a személyiségjegyeit is befolyásolhatja. A szegényekről való gondoskodás egyik formája a komplex családsegítés, ennek keretében az életvezetési tanácsadás, a krízishelyzetben lévők segítése, a speciális támogató csoportok szervezése, a természetbeni és anyagi támogatások közvetítése. Egy ilyen átfogó rendszer azonban sajnos csak kevés helyen működik. A Lurkóházakat működtető Poverello Alapítvány a gyermekeken keresztül mégis valami ehhez hasonlóra vállalkozott, amikor Hajdújáráson, Dreán és Óbecsén felkarolta a legszegényebb és legelhanyagoltabb kisiskolásokat. Közülük nem egy az itteni nevelőknek köszönhetően tanulta meg, mit jelent a főtt étel, hogy pisilés után kezet, étkezés után fogat kell mosni, hogy a konfliktusok megoldása nem a verekedés, hogy az egymás közti kommunikációban nincs helye a durva beszédnek, és hogy érdemes tanulni. A levesen kívül megízlelték a siker ízét, megtapasztalták az ünnep örömét, és azt is, hogy szép számmal vannak olyanok, akikre bármikor számíthatnak. Sok kis lurkó itt tanulta meg azt is, mi a mese és a játék.
McCourt léha apja csupán ezt tudta nyújtani gyermekének: a mesét, és a fiúnak az életet jelentették apja meséi Írország megmentőjéről, Cuchulainről, és az Angyalról, aki a kisbabákat hozza a lépcsőre. Frank velük éli túl a nyomort és a közönyt, hogy később elmesélhesse a saját történetét. McCourt nem fest szivárványt, de érezzük, hogy egyszer kiderül az ég. Azt üzeni, amit a Lurkóházak is üzennek a kis védenceiknek: ne hagyd, hogy az élet elmenjen melletted, mert minden gyermek értékes, és találd meg a saját Angyalod, akinek kezébe leteheted a szíved titkait.
