2025. január 22., szerda

Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget

„Ha nem változtatjuk meg az országot, váltanunk kell országot” – fogalmazták meg egyik transzparensükön az egyetemi hallgatók. Kikötötték: ők nem a hatalomváltás mellett érvelnek, csupán azt szeretnék, ha az állami intézmények a törvényes előírások alapján, az alkotmánnyal összhangban, tennének eleget a kötelezettségeiknek.

Úgy tűnik, mindenki hallja, de valójában senki sem érti, mit is várnak el az egyetemi hallgatók. Elismerjük azt vagy sem, Szerbiában évtizedek óta mintha csak két szín létezne: a fekete és a fehér. Ha nem mellettem vagy, akkor ellenem. Jelenleg pedig szinte egy személy határozza meg a bel- és külpolitikai irányvonalat. Éppen ezért teljesen idegen, mondhatni kaotikus az, amiből az egyetemi hallgatók példát mutatnak. Nyilván köztük is megoszlatnak az álláspontok, vélemények bizonyos aktuális bel- és külpolitikai kérdésekben, de egy cél mégis összefogja őket: itthon szeretnének érvényesülni, ehhez pedig az kell, hogy az igazságszolgáltatás, a bíróságok, köztük az Alkotmánybíróság is végezze a munkáját. Hogy a belügyi szervek, beleértve a Biztonsági-információs Ügynökséget (BIA) is, ne csak a megfélemlítés eszközei legyenek. A közszolgálati médiának pedig objektívan kellene tudósítania egy-egy eseményről, szögezik le a hallgatók. Kiemelik, gondnak gond, mégsem az a legnagyobb probléma, ha valaki a törvényes előírásoknak megfelelően végzi a munkáját és ezért felmondást kap (mint hangsúlyozzák, az aki becsületesen és jó szaktudással teszi a dolgát, talál magának másik munkát), hanem az, hogy ha a fiatalok, csalódottan, megfélemlítve vagy ellehetetlenítve, maguk mögött hagyják az otthonukat, és másik országban kamatoztatják tudásukat, ezzel ugyanis nemcsak a családjaik veszítenek, hanem az egész ország veszít: a jövőjét.

Nagy erő lakozik a fiatalokban, nyilván tisztában vannak ezzel a döntéshozók, az ellenzéki pártok, de maguk azok az egyetemi hallgatók is, akik már két hónapja blokkolják az egyetemek működését. A legnagyobb erejük éppen abban van, hogy senki sem akarja magát jobban exponálni a többieknél, egyenlőséggel tekintenek egymásra, megosztják maguk között az információkat és kiállnak egymásért. Mindenről közösen döntenek, egyetemi karonként, a plénumokon. Bennfentestől tudom, hogy ezek a plénumi ülések gyakoriak, népesek, meghallgatnak minden véleményt, amitől senki sem riad vissza. Az egység és az egymás megbecsülése vezeti őket. Nincs egy célpont, nincs egy személy, akitől ez bebukhat, a politika korábbi eszközei hatástalanok.

Nem hat rájuk a nemzeti uszítás szava, és úgy tűnik, az a próbálkozás sem, amivel különböző valós, vagy koholt vádakkal és fenyegetésekkel próbálják a hallgatókat diszkreditálni, csökkenteni az erejüket, visszavenni kezükből az irányítást és eloszlatni a mindennapossá vált tüntetéseket. Egyelőre az ellenzék sem találja helyét ebben a felállásban, támogatják a megmozdulásokat, próbálják azokat kihasználni a saját céljaikra, nő azok száma, akik változást látnak mindebben, de az egyetemi hallgatók elhatárolódnak minden politikai szervezettől, aktivitástól, csoporttól és civil szervezettől. Igazságot követelnek azért a 15 áldozatért, akiket az újonnan felújított újvidéki vasútállomás előtetője sodort maga alá. Követelik, hogy az illetékes szervek büntessék meg a felelősöket, hogy ilyen többé ne történjen meg.

Meghajlott az államvezetés, ma már a közvélemény is olvashatja a vasútépítéssel kapcsolatos dokumentumokat és vádat is emelt az ügyészség 13 személy ellen. Az államvezetés azt állítja, minden követelésnek eleget tett, a tüntetések mégis egyre gyakoribbá váltak, és egyre népesebbek. A hallgatók továbbra is azt hangoztatják: nem teljesült minden követelésük, hiszen azok a provokálók, akik a belgrádi Színművészeti Karon a tüntető egyetemi hallgatókra támadtak még novemberben, a mai napig nem kerültek a bíróság elé, miközben több tüntetőt 30 napos előzetes letartóztatásba helyeztek. A hallgatók elvárása az, hogy kivételezés nélkül, mindenki számára egyformán legyenek érvényesek a törvényes előírások.

Naiv követelés lenne? Egyáltalán nem az. Az igazságszolgáltatás törékenysége miatt az Európai Bizottság figyelme is Szerbiára szegeződik most, döntő pillanat előtt állunk ugyanis: kérdés, megnyílik-e végre az eurointegrációs tárgyalások újabb fejezete, a 3-as klaszter.
 

Magyar ember Magyar Szót érdemel

Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele