Emlékszem rá, ősz táján volt 2003-ban, amikor egy akkor még déli Magyar Szó-s operatíva (lapindító értekezlet) után bombaként robbant a hír a szerkesztőségben, hogy Sebestyén Imre elmegy tőlünk. Nem értettem miért. Még próbáltam is lebeszélni, hiszen ahhoz a régi Magyar Szó-s gárdához tartozott, akiknek a véleményére sokat adtunk, meg valahogy megszokott bútordarabnak is számított a deszk végében meghúzódó külpolitikán. Mondom, győzködtem, talán kicsit dühösebben a kelleténél és csalódottan is. Tudhattam volna, hasztalan kísérlet mindez, hiszen ismert volt önfejűségéről, meg arról is, hogy nem tágít elhatározásától.
Ment és belevágott olyasvalamibe, ami akkor lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Sikerült neki. De még mennyire! Hiszen most decemberben ünnepli az általa megálmodott, létrehozott és működtetett Vajdaság Ma Délvidéki Hírportál egy évtizedes fennállását. Gratulálok! Tényleg elismerést érdemlő eredmény.
Gondolom, és olvasva a jubileumi megemlékezéseket, nagyon nehéz lehetett a kezdet és később is. De megérte a fáradtságot, valamennyien nyertünk vele. Mi olvasók és szakmabeliek.
Bővült a médiatér a vajdasági magyar tájékoztatásban, új lehetőség tárul az olvasótábor elé a hírek böngészésére. Gyorsabb, frissebb szolgáltatás volt ez akkor bármelyik más, abban az időben létező vajdasági magyar médiumnál. Diktálta a tempót valamennyiünknek, kényszerített felzárkózásra bennünket, és folyamatos fejlesztésre is. Serkentőleg hatott ránk, hogy nagyobb lépésben haladjunk előre a lapunk internetes kiadásában. Ezért is hálásak vagyunk a hírportálnak.
Igen, mert mi nem úgy tekintünk erre mint konkurenciára, hanem mint a vajdasági magyarság tájékoztatásának a gazdagítására és kiegészítésére. A nyertes pedig egyértelműen az Olvasó.
A Vajdaság Ma klasszikus napilapos formában szerkesztett internetes újság lett és maradt, ezen nem kell csodálkozni, hiszen akik írják szinte valamennyien egyetlen napilapunk iskoláján nevelkedtek. Pásztázva a nevek között sok ismerősre, egykori kollégára bukkanhatunk. Talán az is természetes, hogy a szerkesztőség gárdáját innen tőlünk toborozták, hiszen ebben a körben mozgott és ebből fejlődött ki a Vajdaság Ma magja. Meglepő csak az, hogy a jubiláló körök egynémelyike emelkedett hangulatában nemcsak az évforduló fontosságára és felemelő mivoltára, a felfelé ívelő fejlődés jelentőségére mutatott rá, hanem alkalmi támadással és sárdobálással is fűszerezte ünnepi mondandóját. Hogy miért teszi ezt? A szög előbb-utóbb kibújik a zsákból, ha jobban odafigyelünk, máris láthatjuk.
