Ukrajna nyugati részén örülnek, hogy megbukott az oroszbarát Viktor Janukovics államfő. Másutt, főleg a keleti és déli országrészben, ahol sokfelé élnek nagy számban oroszok, sajnálják a kijevi fordulatot. A (pénz)piacok nyugtalanul, de talán megkönnyebbüléssel vették tudomásul a politikai válság rendezése irányába mutató biztató változásokat, amelyeknek az első jelei február 22-e óta látszanak.
Mindazonáltal az ország gazdaságának helyzete katasztrofális. Erre a minap a parlamentben is felhívta a figyelmet Olekszandr Turcsinov, ideiglenes elnök.
Az igazi kérdés azonban mégis az, hogy ki menti meg a politikailag mélyen megosztott, 45 millió lakosú ország gazdaságát, amely romokban hever, és külső pénzügyi segítség nélkül viszonylag rövid idő alatt összeomolhat, a csőd szélén imbolygó állammal együtt. Az államnak nagyon sok pénz kell, különben nem tudja visszafizetni hiteleit és összeroppan.
Moszkva tavaly decemberben 15 milliárd dollárt ígért Kijevnek. Ebből már hármat átutalt, de a hitel soros részletének folyósítása kérdésessé vált, hiszen Janukovicsot és több társát, vagyis a Kreml embereit, a tüntetők a minap megbuktatták és elkergették. A 15 milliárdos hitelt egyébként annak fejében ígérte meg az orosz vezetőség, hogy Kijev nem írja alá az EU–ukrán társulási és szabad kereskedelmi megállapodást. Janukovicsék így is tettek: tavaly novemberben az utolsó pillanatban visszakoztak, az uniós szerződés kútba esett, de az ellenzék, az EU-párti és az ukrán belpolitikából kiábrándult lakosság egy része fellázadt ellenük. Tüntetéssorozatuknak az elnök megfutamodása lett az eredménye.
A fenyegető államcsőddel azonban sem a tüntetők, sem a lakosság nem tud mit kezdeni. De még a jegybank sem, amelynek alig 17,8 milliárd dollár a devizatartaléka. Ez elképesztően kevés Ukrajna esetében.
Talán az ország működését meghatározó, elképesztően gazdag oligarchák segíthetnének, de ők nem hajlandóak saját zsebükből (az összeharácsolt dollármilliárdjaikból) menteni az államot, a sokkal nagyobb magánadósságokról nem is beszélve. Egyébként is a többnyire törvénytelenül szerzett pénzük nagy részét külföldi bankokban őrzik, biztos helyen.
Kijevi becslés szerint a következő két évben 35 milliárd dollár (hitel) kellene az állam összeomlásának megakadályozására. Más források szerint Ukrajnának – kamatok nélkül – „csak” 17 milliárd dollár adósságot kellene törlesztenie 2015 végéig. Ráadásul a tartozás kiegyenlítését már júniusban meg kellene kezdenie, egymilliárd dollár visszafizetésével. Utána pedig – az év végéig – további ötmilliárd dollárt kellene részletekben kipengetnie.
Házon belül megoldhatatlan ennyi pénz előteremtése. Ezért nyilvánvaló, hogy külföldi hitel kell, amely jöhetne akár Moszkvából is, de onnan egyelőre nem csordogál semmi. A Kreml csak akkor ad pénzt (folytatja a decemberben megkezdett hitelezést), ha Kijevben neki tetsző, és szolgáló hatalom kormányoz.
A befolyási övezetét Ukrajnára kiterjeszteni kívánó Egyesült Államok és Európai Unió szintén segíthetne. Ha nekik megfelelő kormánya lesz Ukrajnának. Brüsszelnek és Washingtonnak bárki jó lehet, amíg nyugati irányba kormányozza az országot. Ebben az estben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is beszállna a hitelezésbe.
Brüsszelben már megszellőztették, hogy „a segítségnyújtás mértéke és tempója fel fog gyorsulni”. Csakhogy a pénzügyi támogatás az EU–ukrán társulási egyezmény és a szabad kereskedelmi megállapodás aláírásától, illetve a gazdasági reformoktól függ. Brüsszeli hírek szerint az EU mellett esetleg Japán és Norvégia is beszállhat a hitelezésbe. Az unió ugyanakkor az Egyesült Államokat, Kínát és – az EU-val a tagfelvételről tárgyalgató – Törökországot is szeretné bevonni a hitelcsomag összeállításába.
Az EU szakemberei úgy számolnak, hogy Brüsszel húszmilliárd eurót tudna hét év alatt „összekaparni” Ukrajnának, amit az IMF – az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az Európai Beruházási Bank (EIB) segítségével – további 15 milliárd euróval toldhatna meg hitelek, támogatások és kétoldalú kölcsönök formájában. A csomagtól Ukrajna politikai és gazdasági stabilitásának megteremtését reméli, ami az orosz birodalmi terjeszkedés (nyugati) megakadályozásának egyik alapkövetelménye. Kérdés, hogy az IMF szervezésével összeállítandó nemzetközi mentőhitelért cserébe elvárt feltételeket (a gazdaság – elbocsátásokkal is járó – gyökeres reformját vagy épp a lakossági életszínvonalat romboló költségvetési megszorításokat) miként fogadják majd az ukrán állampolgárok.
