Amióta világ a világ, és amióta választásokat tartanak ebben a világban, a választási kampány során különböző értelmes és értelmetlen ígéretek hangzanak el. Például hidat építtet majd a jelölt, ha bejut a parlamentbe. Oda építteti majd, ahova nem is lehet, mert nincs folyó, sem csatorna, de még egy közönséges árok sem. Persze, ő soha sem volt abban a faluban, ahova a hidat ígérte, és nem is fog ott járni soha, de a falu polgárainak szavazatára szüksége volna. Kétlem, hogy rá fognak szavazni, kivéve néhány bolondot.
Így volt ez száz évvel ezelőtt, és így van ez ma is.
Azon morfondírozom, hogy pártatlanként néhány nap múlva kire szavazzak. Pártatlan vagyok, mert harminc valahány évvel ezelőtt, amikor újságot kezdtem írni, valaki megsúgta: „Ha igazat akarsz mondani, akkor próbáld magad távol tartani mindennemű, politikai, gazdasági és egyéb befolyástól”.
Megpróbáltam. És úgy érzem, hogy sikeresen.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyenkor, amikor szavazni kell nincs véleményem. Sőt! Még mennyire, hogy van! Kérdés csupán, hogy ki merem-e nyilvánosan mondani. Mi, újságírók naponta tesszük ki magunkat a nyilvánosság elé, belénk rúghatnak, megtaposhatnak minket, és mindezt teheti bárki anélkül, hogy fájdalomdíjat fizetne.
Ismétlem, nem vagyok egyetlen párt tagja sem. Még a valamikori nagy párt tagja sem voltam, mégsem köpködöm úgy, ahogy egyesek – akkor nagy pártemberek – ma ezt teszik. Mindig megpróbáltam kívülről figyelni a dolgokat. De nem úgy, mint egy szurkoló, aki csak a pálya széléről bekiabál. Igyekeztem látni a játékot, a játékost is, és foglalkoztatott a szurkoló, az élményvilága is. És ötöst adtam a játékosnak is, a szurkolónak is, ha értékrendszerem értelmében korrektül viselkedett. Persze itt-ott vannak néha gáncsoskodások, szabálytalan szerelések, bosszantó bekiabálások a szurkolók részéről, de alapjában véve, ha mindez nem durvul el, akkor elfogadható a meccs.
Nem tetszik, hogy ha a bírót, vagy bármelyik játékost bárki lehülyézi. Ez a szememben nem növeli az ázsióját. Természetesen megértem, hogy a meccs közben idegesek az emberek, a szurkolók hangulata sem a mindennapi, ezért én a becsmérlő szavakat is el tudom nézni. Persze, bizonyos határig.
Az azonban nagyon elszomorít, ha egy kiváló játékosokból álló meccsen alig van néző. És az is elszomorít, ha a választásokon kevesen járulnak az urnák elé. Ugyanis ezzel úgy vagyok, hogy ha nem teszem le a voksom valaki, vagy valakik mellé, akkor nem is követelődzhetek. Ezért gondolom úgy, hogy minden választáson, és ezen is, tömegesen kell részt vennünk. Már csak azért is, mert nagyon kevesen vagyunk.
Arról pedig, hogy jómagam szavazok-e vagy sem, elmondhatom, hogy igen. Arra a kérdésre pedig, hogy kire, nem válaszolok. Csak abban bízok, hogy ötöst kap tőlem majd a későbbiekben, ha egyáltalán olyan helyzetbe kerül, hogy felelhet.
