Újvidék egyik forgalmas sugárútja mellett óriásplakát szólítja fel az autósokat, a járókelőket, hogy szavazzanak.
Szavazz!
A középen a V betű helyett egy piros pipa, a felszólítás felett egy dátum: április 6., alatta pedig azt olvashatjuk, hogy ezen a napon van „A nemzet napja”.
Nem tudom, hogy ki készítette a plakátot, de jónak tartom. Aki tudja, hogy miről van szó, az tudja azt is, hogy mi az üzenete. Sok évtized után a délvidéki magyarok Vajdaságban lehetőséget kaptak arra, hogy szavazatukkal beleszóljanak anyaországuk sorsába. Persze, mindenki tudja, hogy ezek a szavazatok harmatgyengék és nemigen tudják befolyásolni a magyarországi politikai történéseket, mégis jó érzés, hogy számunkra is megengedett, hogy szavazhatunk.
Az említett plakátot a VMSZ írta alá, de abban, hogy az itt élő magyar állampolgársággal rendelkezők tömegesen adják le voksukat, minden vajdasági magyar párt, és hiszem azt, hogy civil szervezet is egyetért. De vallom ezt jómagam is, aki kényelemből, de fogalmazhatnék úgy is, hogy lustaságból még nem rendezte állampolgársági kérvényét. Most kissé bánom, mert sajnálom, hogy szavazatomat nem adhatom annak a pártnak, amelyről azt gondolom, hogy anyaországunkat a számunkra, az országhatáron kívül, kisebbségben élők számára is megfelelő módon tudja irányítani. Mert csakis azok az emberek érdemlik meg a kisebbségben élők szavazatait, akik tisztességes politikát folytatnak, akik gazdag, megbecsült országot tudnak építeni, olyan országot, amelyik velünk, határon kívülre szakadtakkal is törődni képes, tud és akar. Ugyanis nekünk ez nagyon fontos, itt a Szerbiában is, Romániában is, de még jobban a Szlovákiában és Ukrajnában élő magyaroknak. Ha anyaországunk gyenge, ha hazug, hamis politikával lejáratják vezetői a világ előtt, akkor mi is gyengék leszünk. Mi, kisebbségben élők, valamennyien tudjuk, hogy abban az országban, amelybe akaratunk ellenére szakadtunk, nem az az elsődleges cél, hogy velünk törődjenek. Nyilvánosan nem mondja ki senki, de az országot alkotó nemzeti többség örül, ha fogy a kisebbség, ha elköltözik innen, ha beolvad, ha egyre kevesebb politikai szerepet vállal. A vajdasági magyarság az elmúlt szerbiai parlamenti választásokon is bebizonyította, hogy fogyatkozva ugyan, de még mindig hatalmas az ereje.
Az volna a jó, ha Magyarország ereje és becsülete az elkövetkező sok-sok éven át is megmaradna nemcsak a térségben, hanem Európában és a világban is. Rajtunk, a határon kívülre szakadt magyarokon csak ez segíthet. Ennek tudatában szavazzanak, kedves olvasóink.
Helyettem, lusta ember helyett is.
