Amikor megismertem a Tankcsapdát, középiskolás koromban, akkor olyan sorok voltak aktuálisak és üvöltésre tökéletesek, mint az, hogy: „Mikor Clinton beül a Lincolnba, mintha valamit titkolna, az arca itt van előttem, de álmomban már lelőttem”, vagy az áttörést hozó Legjobb méreg című dal, nem feltétlenül napilapba illő kifejezésekkel, de mindenképp még ma is aktuális szöveggel. Akkor egy átlagos, vagy annál kicsit nagyobb népszerűségű zenekar volt a Tankcsapda, de semmiképp sem volt olyannyira a köztudatban mint ma. Időközben tévéreklámban láthatók, fesztiválok nagyszínpadain lépnek fel, albumaikkal sikerült nekik egy sajátos rekordot beállítani, ugyanis amikor egy csomagban kijött a 14 lemezük, azoknak sikerült elfoglalniuk az eladási toplista első 14 helyét. Egy szó, mint száz, egy ízig-vérig profi, előkészített és eladható produkció lett belőlük, pirotechnikával és más látványelemekkel. Szupersztárok lettek, akiknek minden megnyilvánulása mögött egy olajozott, precízen működő gépezet áll. Az utóbbi időben, nyilván szaporodó éveim okán is, kissé eltávolodtam tőlük, így ma már egy-egy fesztiválon többnyire csak úgy „belenéztünk” a műsorukba.
Mindezek ismeretében, amikor kiderült, hogy Szabadkán lépnek fel, az első reakció az elismerés volt, a másik pedig a meglepettség. Az elismerés azért volt, mert a Tank’s not dead elnevezésű turné lényege – amelyet 25 éves szülinapjuk kapcsán találtak ki –, hogy Magyarországon kívüli helyszíneken lépnek fel. És, az olyan helyszínek mellé, mint London, Koppenhága vagy München, befért egy szabadkai fellépés is. Sőt, később egy zentai is lesz. A meglepettség oka pedig az volt, amikor fény derült a koncerthelyszínre, ez pedig a Mladost klub. Egy nagyon kis helyszínről van szó, ahol elsősorban helyi amatőr zenekarok szoktak örömzenélni, néhány tucat embernek. De amellett, hogy a Mladostnak kicsi az alapterülete, a belmagassága is igen csekély – lévén pincehelyiség –, ami azt jelenti, hogy egy ilyen zenekar fellépésén egyrészt tömegnyomor várható, másrészt pokoli forróság, és vágható, nyelhető füst. Az indíték érthető volt. Kis klubkoncerteket akartak Lukácsék, de azért ennél kissé nagyobb hely talán célszerűbb lett volna. A zenekar, a helyszűke miatt eleve 250 jegyet bocsátott forgalomba, amelyek el is keltek, így teltházas koncertre számítottak.
Azt nem tudom, hogy a csapdások vagy menedzsmentjük tagjai közül valaki megtekintette-e előre ezt a helyszínt, de Lukácsék arcán azért őszinte meglepettség volt, amikor meglátták, hogy mekkora színpadon kell fellépniük, ahová ráadásul a közönségen keresztül kellett eljutniuk, de természetesen bevállalták. Sőt, többször is hangsúlyozták azt, ami tény, hogy annak ellenére, hogy ők ma Magyarország egyik legnépszerűbb zenekara, akik bármikor bármekkora termet vagy szabadtéri helyszínt meg tudnak tölteni, igenis képesek rá, hogy nem milliós honoráriumért lépnek fel, hanem, ha kis időre is, de visszatérnek a gyökerekhez és minden idők egyik legkisebb koncertét tartják meg itt Szabadkán.
Mint kiderült, a helyszűkére vonatkozó aggodalmaim túlzottak voltak, a közönség pont elfért, Lukácsék felszólítására, meg egyébként is mindenki kulturáltan viselkedett, senkit sem tapostak meg, nem repültek üvegek és úgy általában egy családias hangulatú buli volt. Ami a repertoárt illeti, a Tankcsapda egy időutazásra vitte a közönséget. A legrégebbi daloktól a legutolsó albumig mindenből játszottak, úgyhogy minden generáció hallhatta azokat a dalokat, amelyek saját vad korszakát fémjelezték. Így áttekintve, teljesen megérdemelten áll ma a Tankcsapda a magyar rockpiramis felső részében. Modern, lendületes zenéjük mellé elgondolkodtató, társadalomkritikában és a politika bírálatában bővelkedő szövegeik irányt mutathatnak az őket követő tizenéveseknek. A koncert, a maga kétszázötven fős közönségével pedig tényleg olyan volt, mint egy családi buli, konkrétan a 25. születésnap. A zenekar éppen annyira profin teljesített, mintha 50 ezer ember előtt egy nagyszínpadon zenélne, a közönség egy emberként énekelte a szövegeket, sőt a végén még egy spontán „boldog születésnapot” skandálás is kialakult. Halász Judit punkrock-kiadásban.
Egy biztos, aki pénteken este máshol volt, az bánhatja, mert a Tankcsapda egyedülálló és megismételhetetlen, intim, emberközeli arcát mutatta meg Szabadkán.
