Kicsivel több, mint egy hónap múlt el a választások megtartása óta, és még ha nem is tudunk minden részletet, azért lassan már körvonalazódni kezd az Aleksandar Vučić által alakítandó kormány összetétele. Ennek nyomán pedig nagyjából sejteni lehet azt is, milyen irányvonala, célkitűzései, prioritásai lesznek az új kormánynak, amely a szerbiai politikai színtéren uralkodó erőviszonyok alapján várhatóan kitölti teljes mandátumát. Ha csak… De erről kicsit később.
Azt hiszem nem szükséges ezúttal belemélyedni a haladók elsöprő sikere mögött rejlő okokba. Röviden: az emberek elvesztették a reményüket, csalódtak mindenkiben és mindenben és az SZHP elnöke volt az, aki meggyőzte őket, hogy tudja a megoldást és hajlandó rendbe is tenni ezt az országot. A gazdasági mutatókat sem szükséges itt újra részletezni, azt, hogy hogyan élünk, mindenki a saját bőrén tapasztalja meg nap, mint nap. Az ország gazdasági helyzete olyannyira súlyos, hogy ha az új kormány nem változtat az eddigi kormányzati gyakorlaton és nem kezdi el haladéktalanul a sokat emlegetett reformokat, akkor két-három éven belül Görögország sorsára jutunk. Vagyis: jön az államcsőd, a minimális bérek további csökkenése, az életszínvonal zuhanása, ami után a tömegek az utcára vonulhatnak, ahogyan tették azt Athénban is, a kormány pedig ebben az esetben nem tartana négy évig. Ez volt az a „ha csak”, a szöveg elejéről.
KÖZÖS FELELŐSSÉG
Mindezt tudja maga Vučić is, aki már a választások éjszakáján sem dorbézolt és mulatozott, sokkal inkább azon gondolkodott, hogy ekkora bizalom mellett mekkora felelősség is hárul rá. Magyarán: ha sikereket ér el, nagyon fogja őt imádni az istenadta nép, de ha még rosszabb lesz a helyzet, azért ő lesz a hibás, mert megígérte, hogy rendet tesz. Noha a kormány megalakulására még várni kell, így értelemszerűen a kabinet programjából is csak részletek szivárogtak ki, az eddigi jelek arra mutatnak, hogy Vučić ekkora többséggel a háta mögött tényleg tudatában van az előtte tornyosuló gondoknak és az eddigi szóbeli eltökéltséget tettek is követik majd.
Nyilván az utolsó pillanatig nem lehet száz százalékos biztonsággal tudni, végül mely pártok lesznek ilyen vagy olyan formában a többség részei, azért abból, ami már kiderült, nyilvánvaló, hogy Vučić stratégaként gondolkodik. Ugyebár a haladókon és koalíciós partnereiken kívül a kormánytöbbség része lesz a VMSZ is – nem miniszteri, hanem államtitkári szinten – valamint a szocialisták, ellenzékben pedig a kettészakadt Demokrata Párt mindkét szárnya.
A haladók szeretik Vučić ezen lépését nagylelkűségként feltüntetni, miszerint elnökük kész másokkal megosztani a hatalmat. Azonban, sokkal inkább van itt szó arról, hogy a felelősséget kívánja megosztani, és itt elsősorban a szocialistákkal való újbóli szövetkezésre gondolok. Nyilvánvaló, hogy az unalmasra koptatott „reformok” kifejezés mögött olyan fájdalmas intézkedések húzódnak meg, amelyeknek nem csekély szociális dimenziója van. Megszorítások várnak az egész országra. Az állami szférában várható 10–15 százalékos bércsökkentés nem csak a „városházán dolgozókat” érintheti, amennyiben az valóban lineáris és mindenre kiterjedő lesz, akkor mindenkit, aki a költségvetésből kapja a bérét, és nemcsak akkor, ha 100 ezret keres, hanem akkor is, ha 25 ezret. A nyugdíjrendszer reformja, ha nem is jelenti a nyugdíjak csökkentését, növekedni szinte biztosan nem fognak, ráadásul a korhatárt is minden bizonnyal kitolják, ami szintén érinti a lakosság nagy részét, a munkaügyi vagy a csődtörvényről nem is beszélve. Ez esetben szinte biztos, hogy nagyobb részt a Saša Radulović által kidolgozott modell fog jelentős részben érvényesülni.
KI MENNYIT ÉR?
Az államháztartás hiánya akkora, hogy ha az ország éves szinten nem tud megspórolni közel másfél milliárd dinárt, akkor nagy bajok lesznek. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt időszakban – és nem csak a még mindig regnáló kormány idején, hanem már a korábbi demokrata vezetésű idején is – a szocialisták és koalíciós partnereik, a nyugdíjasok voltak azok, akik elleneztek minden ilyen jellegű megszorítást. A jelenlegi erőviszonyok mellett már nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt megakadályozzák, hiszen a törvényeket a haladók egyedül is meg tudják szavazni. Ezért gondolom úgy, hogy Vučić azzal, hogy Dačićot is beveszi a kormányába, elsősorban a várható szociális elégedetlenségek szelepelését kívánja elérni. Azt várja a szocialistáktól, hogy ők elejét veszik a tömegek tiltakozásának. Sokkal inkább emiatt döntött Vučić a további közös kormányzás mellett, mint a koszovói tárgyalások miatt. Egy felmérés szerint az életszínvonal zuhanása miatt a többséget egyáltalán nem foglalkoztatja Koszovó kérdése.
Jelenleg úgy néz ki, Boris Tadić nem lesz miniszter, ennek pedig legfőbb oka, hogy ultimátumot adott a kormányalakítónak, miszerint vagy ő, vagy Dačić. A jelek szerint a volt államfő teljesen elveszítette realitásérzékét. Egy szinte kizárólag választási célból létrehozott ad hoc párt vezetőjeként, a választási küszöb felett egy hajszállal, úgy viselkedik, mintha ő lenne a legkívánatosabb eladó lány a faluban, márpedig a választási eredmények és az elmúlt időszak szerepvállalása alapján is egyértelmű, hogy a szocialisták és elnökük messze fontosabb és hasznosabb tényezők jelenleg.
MAGYAR ÉRDEKEK
Beszéljünk a kormány számunkra legfontosabb részéről is, a VMSZ szerepvállalásáról. A pártnak hat képviselője, öt államtitkára és még egy embere lesz a kormányfő legszűkebb környezetében. Az SZHP és a VMSZ a jövő héten írják alá a koalíciós szerződést, amelyből kiderülnek majd részletek is, egyelőre annyit tudunk, hogy a VMSZ választási programjából sok mindent felvállalt Vučić. Sokkal fontosabb azonban, hogy a párt által delegált szakemberek ott lesznek a kormányzati struktúrában, közel a tűzhöz, ott, ahol a döntések születnek, ennél fogva várhatóan oda tudnak hatni, hogy a Vajdaság és különösen a vajdasági magyarlakta térség és a magyarság szempontjából fontos ügyekben a mi érdekeinket is szem előtt tartsák, azok is érvényesüljenek. Magyarán: hogy Belgrádból ide is jusson a fejlesztési pénzekből, itt is legyenek beruházások, nyíljanak új munkahelyek és sikerüljön megállítani az elvándorlást. Persze, mindez nem lesz sétagalopp, a magyar képviselőkre kemény munka vár, de remélhetőleg az eredmények sem maradnak el.
Ami a kabinet várható összetételét illeti, a haladókon, kisebb koalíciós partnereiken és a szocialistákon kívül független szakértők részvételére lehet számítani. A nevek kapcsán ugyan még találgatások folynak, mindenesetre annak alapján, ami kiszivárgott, úgy néz ki, Vučić nem szimpátia alapján osztogatja a foteleket, hanem igyekszik minden tárca élére a legrátermettebb kádert helyezni. Ismételni tudom csak magamat, ennek első számú oka nem a nagylelkűség, sokkal inkább az eredményorientáltság. Az, hogy teljesíteni kell. És ez így még jobb is.
Egy biztos. Eleve szűk a nadrág, amibe az elhízott államapparátusnak bele kell férnie, ráadásul további nadrágszíj-szorításokra lesz szükség. A nadrágszíj Vučić kezében van, aki azt minden bizonnyal szűkíteni fogja. Innentől a kormány felelősségén múlik majd elsősorban, hogy négy év múlva egy karcsúbb, európaibb, trendibb államunk lesz, vagy pedig szétreped a nadrág és ki lesz mindenünk.
