Legyünk őszinték, rosszul mennek a dolgok itt nálunk. Az ország a csőd szélén áll, pénztelenség, kilátástalanság uralkodott el a közösségen belül, sőt, hihetetlenül erőteljes lendületet vett az utóbbi időben az elvándorlás is a vajdasági magyarság körében. Ilyen feltételek mellett a közösség megmaradását és esetleges gyarapodását már nem lehet biztosítani a klasszikus értelemben vett kisebbségvédelemmel. A történelmi megbékélés, a kisebbségi nyelvhasználat, a magyar nyelvű oktatás mind-mind fontosak, de ha az embernek üres a zsebe, ez már nem lehet visszatartó szó, ha azon gondolkodik, hogy elmegy külföldre munkát vállalni. Ebben a helyzetben már olyan megoldásokra, olyan lépésekre van szükség, amelyek túlmutatnak a fentieken, perspektívát, gazdasági fejlődést, megélhetést kell biztosítani az embereknek. Na és, bizonyos településeken el kell végezni a munkát azok helyett, akik azt „elbarmolták”. Elsősorban Szabadkára gondolok, de erről kicsit később.
Amikor a választási kampány kezdetén a Vajdasági Magyar Szövetség egyértelműen közölte, hogy az új hatalmi felállásban a haladókkal kívánnak kormányozni, illetve, nyilvánosságra hozták a párt programját is, amely a kisebbségi kérdéseken túlmenően olyan életszerű kérdéseket is taglal, mint gazdaságfejlesztés, infrastrukturális beruházások vagy éppen az egészségügyi és szociális problémák megoldása, voltak, akik fanyalogtak. Olyan kritikák is elhangzottak, melyek szerint a VMSZ hátat fordított a magyarságnak, egyfajta Most-Híd párttá vált és immár nem a magyarság érdekeit képviseli. Pedig, mint bebizonyosodott, ezek a vélemények köszönőviszonyban sem voltak a valósággal, hiszen pontosan ennek az ellenkezője az igaz. A legnagyobb vajdasági magyar párt ugyanis felismerte mindazt, amiről e szöveg elején volt szó. Hogy a kisebbségi jogok mellett az embereknek élhető társadalmat is biztosítani kell. Fejlődő településeket, infrastruktúrát, érvényesülési lehetőségeket, ezekhez pedig ki kell mozdulni abból a csigaházból, amelyben más kisebbségi pártok igencsak jól elvannak.
Mára mindezek a célkitűzések nyilvánosak, és ami a legfontosabb: megvalósíthatóak is, miután a Szerb Haladó Párt és a VMSZ aláírták koalíciós szerződésüket, amelynek szerves részei mindezek a fejlesztések. Persze, ha szkeptikusak akarunk lenni, emlékezhetünk rá, hogy annak idején Boris Tadićtyal is köttetett egy hasonló megállapodás. A DP és Szerbia egykori elnöke ráadásul akkor megkapta a VMSZ támogatását az elnökválasztásokon és a mi voksainknak is köszönhette, hogy megnyerte a választást. Kissé sarkítva, a hála az volt, hogy a VMSZ ellenzékbe szorult Szabadkán és Zentán, a demokraták pedig az akkori vállalásaikból szinte semmit nem teljesítettek.
Nyilván ebből is okult a párt, amikor a haladókkal állapodott meg, ugyanis a lefektetett célkitűzések mögé logisztikát is biztosított. Öt, a vajdasági magyarság számára fontos minisztériumban: az egészségügyi, az építésügyi, közlekedési és infrastrukturális, a kereskedelmi, idegenforgalmi és hírközlési, a mezőgazdasági és környezetvédelmi, valamint a munkaügyi, foglalkoztatási és szociális minisztériumba lesznek államtitkáraik, emellett pedig egy ember a kormányfő közvetlen környezetében fog dolgozni. Mindez biztosítja, hogy a hat parlamenti képviselővel együtt a párt szakemberei ott legyenek, ahol a döntések születnek, beleszólhassanak a döntésekbe és mindebből a közösség profitálhasson.
Fontos azt is kiemelni, hogy a szerbiai politikára jellemző Superman-káderezésből a VMSZ kimaradt. Miközben a belgrádi pártok nagy részére jellemző, hogy egyes politikusaik ezermesterként mandátumonként más-más területen érzik magukat szakembernek – a választási kalács elosztása függvényében – addig a VMSZ mind az öt minisztériumba olyan embereket küldött, akik szakterületükön magas fokon jártasak, ismerik azt és érdemben tudnak tenni.
Nézzük vázlatosan, mi mindent tartalmaz ez a megállapodás, mik azok a dolgok, amiket a VMSZ biztosítani tud a vajdasági magyarság részére.
Az egyik régóta fájó pont a miloševići időkben elkövetett körzetesítés visszacsinálása, ami egyben egyik be nem teljesített ígérete is az egykori DP-elnöknek is. Ezt az előttünk álló időszakban a magyar párt úgy igyekszik elérni, hogy a számunkra fontos kérdések tekintetében az észak-vajdasági magyar önkormányzatokat egységesen kezeli. Korábban már a Tisza menti községek vállalkozói visszakerültek a Szabadkai Körzeti Gazdasági Kamarához, a mostani elképzelések szerint létrejönne egy olyan fejlesztési alrégió, amelyhez Szabadka, Kishegyes, Topolya, Ada, Magyarkanizsa és Zenta kerülne, tehát a tömbmagyarság által lakott térség. Amely ilyen módon egységes egészként fejlődhetne. Megmaradásunk egyik legfontosabb záloga az oktatás, ezért is fontos, hogy a VMSZ egyik célkitűzése szerint az oktatási reform során is új iskolaigazgatóság alakul szabadkai központtal, amely ugyanezeket a községeket öleli majd fel.
Ahhoz, hogy az észak-vajdasági térség élhető régió legyen és nem mellékesen, vonzó lehessen a beruházók számára és munkahelyeket biztosíthasson, elsődleges fontosságú az infrastruktúra kiépítése. Itt első helyen kell említeni mindenképpen az egyik szabadkai állófejlesztést, az Y-elágazást, amely által végre a nehéz tehergépjárművek a várost megkerülnék és az autópályáról közvetlenül az ipari zónába jutnának. És itt jutunk el oda, hogy a VMSZ-nek kell rendet tennie a korábbi demokrata irányítású városvezetés után. Oliver Dulić az Y-ág tekintetében konkrét befejezési időpontokat is említett, ehhez képest még láthatáron sincs az útavatás. Ugyanez elmondható a Népszínház felépítéséről is. Amellett, hogy a félkész betonváz elcsúfítja a város központját, ennél jóval többről van szó. A Népszínház nemzeti kultúránk szempontjából fontos kérdés. Ezért is jó, ha azok kezébe kerül, akiknek érdekében áll, hogy mielőbb felépüljön és otthont adjon kultúránknak. Erre pedig úgy gondolom, esély mutatkozik, ugyanis az SZHP és VMSZ közötti megállapodás része az a kitétel is, miszerint „a beruházási célú költségvetési forrásokból a magyarlakta területeken megvalósuló helyi jellegű infrastrukturális projektumokra a köztársasági átlagot meghaladó összegek kerülnek biztosításra”.
Mindenképpen meg kell említeni a vasútvonalak kérdését is. Budapesti és belgrádi részről is elhangzott többször is a két főváros közötti vonal korszerűsítése. Ez is része a programnak és ha elkészülne, a Szeged–Szabadka–Bácsalmás–Baja vonallal együtt lényegesen növelné az életminőséget. Egy gyorsvasút, amellyel mondjuk másfél óra alatt lehetne Budapesten vagy Belgrádban lenni, akár lehetőséget biztosítana arra is, hogy az ember úgy dolgozzon lakóhelyétől távol, hogy naponta tudna ingázni.
Nagyon hosszú ideje papírra vetett szó a részarányos foglalkoztatás, de ennek ellenére gyakran nem tudjuk magunkat magyarul megértetni az állami hivatalokban. A megállapodás előirányozza egy olyan jogszabályi alap megteremtését, amely alapján létrehozható lesz a közszférában foglalkoztatottak nemzeti összetételének nyilvántartása, illetve olyan stratégia készül, amely a kisebbségiek részarányának növelését célozza meg.
Ilyen módon a postán, a városházán, az adóhivatalban, a munkaközvetítőben magyarul is boldogulhat az, akinek gondja van a szerb nyelvvel, emellett pedig elősegítheti a foglalkoztatottság növelését is a magyarság körében. Persze, ennek a fordítottja is kiemelten fontos. A koalíciós megállapodás értelmében megreformálják a szerb nyelv tanítási módszertanát is. Mert amellett, hogy megköveteljük jogainkat, el kell fogadni, hogy az állam nyelvét igenis ismerni kell. Ez csökkentheti a kisebbrendűségi érzést. Ha vissza tudunk szólni magyarul, akkor nem szégyenít meg bennünket az a rendőr, bíró, tolóablaknál ülő alkalmazott, vagy az utca embere, emellett így könnyebben tudunk érvényesülni is. Egy olyan korszerűsített szerbnyelv-tanulás, aminek köszönhetően a szinte színmagyar közegek fiataljai rendesen megtanulják az állam nyelvét, véget vethet az öngettósítás gyakorlatának, amire, valljuk be, közösségünkön belül akadnak példák.
A fiatalok hazatérésének fontos eleme az is, hogy Szerbia és Magyarország államközi szerződést ír alá a külföldön szerzett oklevelek honosításáról. Gondoljunk bele, ha nem kell különbözeti vizsgákat tenni, állandóan falakba ütközni és a pénzt költeni, ráadásul a külföldi diplomával itthon munkához is lehet majd jutni a részarányos foglalkoztatásnak köszönhetően, vajon nem jönnének haza nagyon sokan? Képzett, magyar fiatalok.
A haladók és a VMSZ között született megállapodás, amely a párt választási programjára épül, egy komplex, átfogó terv, amely választ ad egész sor, a vajdasági magyarság itt maradását és jövőjét biztosító, égető kérdésre. Ha ezek az előttünk álló négyéves időszakban csak részben is megvalósulnak, már sokkal könnyebb lesz és jobb érzés lesz magyarként ebben az országban élni.
