Jól emlékszem még a 2000-es évek kezdetére, amikor a tartomány szervezésében tanácskozásokat tartottak a legfelsőbb vezetőség bevonásával, milyen jégvédelemre, pontosabban milyen módozatára lenne szükség Vajdaságban. Vajon csak rakétákkal lehet-e megóvni a vajdasági parcellákat, vagy kombinált módszereket kellene alkalmazni? Szó esett többször arról is, hogy a jégvédelmet a környező országokkal karöltve kellene kezelni, elsősorban Horvátországgal közösen, hiszen a jégfelhők, amelyek Vajdaságban tarolnak, már Szlavónia területén kialakulnak...
Akkortájt még úgy tűnt, hogy a gazdák fellélegezhetnek, nem kell aggódniuk a termésért, hiszen kiépült Vajdaság területén az átfogó radarrendszer, a legkorszerűbb felszereléssel, amelyet mellesleg az ország azért nem vásárolhatott meg a múlt század 90-es éveiben külföldön, mert gazdasági zárlat alatt volt. Személyesen jártam a Fruška gorán lévő radarközpontban, ahol több mint érdekes információkat kaptam, például azt, hogy a központban 800 kilométeres körzetben „átvilágítják a felhőket”, azaz kideríthetik jó előre, hogy milyen a tartalmuk, és időben léphetnek a jégvédelmi állomások személyzetei – persze, ha pontosan céloznak...
Amikor azonban „végre eljött” a demokrácia, nem a felszerelés volt (és maradt) a hiánycikk – hanem – a pénz. Merthogy az idén állítólag csupán 8000 jégvédelmi rakétája van az országos jégvédelmi rendszernek, némely községben állomásonként valamivel több mint másfél rakéta!
Közben nálunk a jégvédelem legújabb módszere hódít – a ködösítés. Számtalan példa utal erre a gyakorlatból. Mondjuk az, hogy az új mezőgazdasági miniszter asszony már kinevezésének első napjaiban hangsúlyozta, sürgősen javítani kell a jégvédelem helyzetén. Másutt megpróbálják bemagyarázni, hogy bizony az a 8000 rakéta elegendő, legalábbis a szezon kezdetére. Mások megint azt mondják, ők bizony nem illetékesek a jégvédelem megszervezésében, mert a jégfelhők elleni „támadás” a belügyminisztérium rendkívüli helyzetekkel megbízott igazgatóságának a kizárólagos feladata (lenne). Csakhogy az említett igazgatóság kasszája is üres. Még egy „érdekes” magyarázatra bukkantam – azért nincs hatékony jégvédelem, mert nincs jégvédelemre vonatkozó törvény. Már-már olyan hangok is hallhatók, hogy ki kellene vizsgálni, ki a felelős ezért az áldatlan helyzetért. De hát erre még majd várni kell. Csakhogy a jégfelhők nem várnak!
Közben mind valószínűbb, hogy a rakétákkal történő jégvédelem – elavult. Sok helyütt úgynevezett jégágyúkkal oldják meg a problémát. Acetilén gázzal működik, és nagyon erős hanghullámokat bocsát ki egy speciálisan kialakított tölcsér segítségével. Ezek a hanghullámok a felhő felé irányítva megakadályozzák a jégképződést és a statikus elektromosság kialakulását. Nagyságától függően 50–100 hektár terület védelmét tudják ellátni. Beszerzési ára, nagyságától függően, 40 000–100 000 euró. Üzemeltetése nem költséges, mert a hegesztésre is használatos acetiléngázzal működik.
A másik lehetőség a Vortex típusú talajgenerátor. A készülék három fő egységből áll. Ezek a levegőtartály, oldattartály és égetőkémény. A levegőtartály biztosítja az 1,3 bar-os túlnyomást az oldattartályban, melyben 8 g/l töménységű ezüst-jodid – aceton oldat van. Az oldatot egy 30 mikronos fúvóka porlasztja az égető kéménybe, ahol kb. 800-900 Celsius-fokos hőmérsékleten ég el. A kijutott ezüst-jodid molekulacsoportokból, a hirtelen lehűlés hatására, 0,06–0,08 mikronos kristályok alakulnak ki, melyeknek szerkezete a jégkristályokéhoz hasonló. 1 g ezüst-jodidból kb. 100 billió db aktív kristályrészecske keletkezik. A használt nyomásérték és fúvóka méret mellett kb. 0,8–1,0 liter oldat ég el óránként. Az egri borvidék védelmére egy ilyen típusú generátort használnak. Ára 1 000 000 forint (kb. 3500 euró) és hektáronkénti üzemeltetési költsége 3000 forint (10 euró).
Mindezek után feltevődik a kérdés, mire jó ez a ködösítés, ami nálunk zajlik. Nem lenne egyszerűbb szétnézni a nagyvilágban, hogyan csinálják ezt mások?
