Egyfajta villámcsapásként érte a hír a magyar iWiW közösségi portál (megmaradt) felhasználóit, hogy június 30-án az Origo.hu hírportált is üzemeltető Origo Zrt. végleg lakatot tesz az első magyar közösségi portálra, s lényegében ezzel egy korszak is lezárul a világháló magyar történetében.
Annak ellenére, hogy a Facebook-kompatibilis fiatalabb korosztály számára e hír szinte semmit se mond, mi, idősebbek azért elmorzsolunk egy-egy könnycseppet, mivel számunkra ezen az oldalon keresztül kezdődött az internetes közösségi hálókkal való ismerkedés, és persze folytatódott a már hazainak tekinthető Poznanicin, amely a Facebook elleni bokszmeccsben a magyar közösségnél már jóval előbb bedobta a törölközőt. A 2002-es évben történő elindítását követően az iWiW, vagy ahogyan akkoriban nevezeték: WiW (Who is Who – Ki kicsoda) volt az internetezés alfája és ómegája, a szerencsés felhasználóra pedig, akinek sikerült szert tennie egy, a regisztráláshoz elengedhetetlen meghívóra, ugyanúgy felnéztek az akkori ifjoncok, mint ahogyan ma az ncore elnevezésű torrentoldalra történő regisztráláshoz szükséges invitáció birtokosára, illetve küldőjére. Jól emlékszem, én is repestem az örömtől, amikor magyarországi ismerősöm nagy nehezen meghívott a virtuális ki kicsodába. Az oldal indulása után három évvel, az iWiW működtetői álmodtak egy merészet, és oldalukkal kieveztek az örvénylő nemzetközi vizekre is, egy évre rá pedig 1 milliárd forintért (legalább is hivatalos adatok szerint) túl is adtak az akkor 650 ezer felhasználót jegyző oldalon. Az oldalt megvásárló T-online-tól rengetegen remélték, hogy a mind több felhasználó miatt akadozó közösségi portál működését felgyorsítják, és alaposan gatyába rázzák ahhoz, hogy méltó riválisa legyen az akkoriban feltűnő Facebooknak. Ez részben meg is történt, s 2008-ban már mintegy 4 millióan regisztráltak az ekkoriban már nemzetközinek számító oldalon. Ettől függetlenül a tartalmat illetőleg szinte semmit nem változott az oldal, s így nem is csoda, hogy a Nagy Kék Testvér elhúzott a magyar öcskös mellett, s szolgáltatásaival mind nagyobb népszerűségre tett szert, s átvette a vezető szerepet a felhasználók körében. Az iWiW-et üzemeltetők ugyanis megfeledkeztek arról, hogy az interneten semmi sem állandó, s ezért folyamatosan fejlődni s fejleszteni kell. Sokakat kiábrándított az is, hogy a Fb a meghívásos alapon történő rendszerről nagyon gyorsan váltva szabad regisztrálási lehetőséget adott a felhasználóinak, a magyar oldal üzemeltetői azonban sokáig vacakoltak ezen a kérdésen. Az egyik pillanatban szabaddá tették a felhasználók regisztrációját, utána technikai okok miatt ismét visszatértek a zárt, meghívásos variációhoz, majd pedig ismét a nyílt rendszert részesítették előnyben. Ez a teljesen téves szemlélet csupán azoknak a felhasználóknak kedvezett, akik meghívóikkal kereskedni kezdtek a neten. Ennek köszönhetően az egyik online aukciós felületen az egyik pillanatban 100 ezer forintot is elkértek egy iWiW meghívóért. Másrészt a magyar üzemeltetők túl sokáig kitartottak a hagyományos szolgáltatások mellett, szemben a Facebook hírfolyamával, képgalériájával, alkalmazásaival, csoportnyitási lehetőségeivel stb, s mire észbe kaptak, addigra az amerikai oldal már a legkitartóbb iWiWeseket is átcsábította, s így a 4 milliós tömegből alig hetvenezren maradtak azok, akik továbbra is ellátogattak a profiljaikra. Márpedig a közhiedelemmel ellentétben a Facebookkal is lehet rivalizálni. Kitűnő példa erre a többnyire orosz nyelvterületen továbbra is népszerű és monopolhelyzetben lévő Vkontakte, a kínaiak által használt Qzone, a japán Mixi vagy pedig a brazil Orkut, amelyek a mai napig méltó ellenfelei a Nagy Kék Testvérnek. Az iWiW üzemeltetői viszont túl merevnek bizonyultak, s ezért a nosztalgiázni vágyó felhasználóknak nem marad más hátra, hogy a magyar közösségi portálon tárolt adataikat egy időkapszulába gyűjtve a számítógépükre mentsék, s lezárjanak egy időszakot a közösségi hálószövögetésük történetében.
@kiem = A 2002-es évben történő elindítását követően az iWiW, vagy ahogyan akkoriban nevezeték: WiW (Who is Who – Ki kicsoda) volt az internetezés alfája és ómegája, a szerencsés felhasználóra pedig, akinek sikerült szert tennie egy, a regisztráláshoz elengedhetetlen meghívóra, ugyanúgy felnéztek az akkori ifjoncok, mint ahogyan ma az ncore elnevezésű torrentoldalra történő regisztráláshoz szükséges invitáció birtokosára, illetve küldőjére.
