Kezdetben csak Szabadkán okozott felzúdulást, hogy a posta kábeltévé-szolgáltatója, közismertebb nevén a KDS, az országos gyászra hivatkozva több tévécsatorna sugárzását is ideiglenesen felfüggesztette, közöttük magyarországi és horvátországi adásokét is. Mindkét ország esetében csupán az állami tévék egyes csatornáját hagyták meg. A magyarázat az volt, hogy ezt a lépést a Köztársasági Műsorszórási Ügynökségtől kapott instrukciók alapján tették meg, mindennek hivatkozási alapja pedig az országos gyászt szabályozó köztársasági törvény.
Az egyik probléma ezzel a döntéssel a szelekció módja. Mert, teszem azt, Szabadkán nem kapcsolták le az m1-et, gondolom azért, mert az állami-közszolgálati csatorna. De akkor miért nem hagyták békén az m2-t is, meg a Dunát? Ugyanez vonatkozik a horvát adásokra is. Ha a HRT1 maradhatott, a kettes miért nem? Arról nem is szólva, hogy szerda este, a békén hagyott szabadkai infócsatornán kandi kamerás műsort sugároztak, amely, akárhogy is forgatjuk, szórakoztató jellegű. Ez rendben van? A másik dolog pedig, hogy a jelek szerint nem minden kábelszolgáltató kapta ugyanazt az instrukciót, vagy esetleg nem egyformán tolmácsolták. Mert például Zentán, ahol egy magántulajdonú kábelszolgáltató működik, a magyarok közül kizárólag a kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugárzó Nóta TV-t szüneteltették, más városokban meg másképpen szelektáltak. Magyarán: a szolgáltatók egyfajta cenzori szerepet vettek át. Legutóbb 1999-ben a NATO hadműveletei idején történt meg hasonló, akkor leárnyékolták a magyar csatornák hírműsorait…
Az ügyben a csütörtöki nap folyamán megszólalt Rodoljub Šabić, a közhasznú információk biztosa is, aki elmarasztalóan szólt a szolgáltatóknak erről a lépéséről. Ahogyan fogalmazott, a műsorszórási ügynökség tanácsának egyes tagjaival folytatott beszélgetései alapján számára egyértelmű, hogy a szolgáltatók által nyújtott magyarázat „nem felel meg az igazságnak” (sic!).
Egyesek jogi útra terelnék az elégedetlenséget, az interneten terjed egy kezdeményezés, amely azt javasolja a polgároknak, hogy kábelszolgáltatójuknak küldjenek per előtti figyelmeztetést. Magyarázatuk szerint a műsorszórási ügynökség ajánlása a műsorsugárzókra vonatkozik, vagyis a tévécsatornákra, nem pedig a szolgáltatókra, amilyen a kábelszolgáltató is.
Akárhogy is forgatjuk a dolgot, több sebből is vérzik ez a döntés. Az emberek fel vannak háborodva, mert a jelek szerint mindenféle koordináció és egyértelmű utasítás nélkül kapcsoltak le a szolgáltatók olyan csatornákat, amelyekért ők rendszeres, havi előfizetési díjat fizetnek. Ráadásul, ha tisztán emberileg nézzük, ennek nem sok köze van a katasztrófához, a gyászhoz vagy az emberek szolidaritásához. Az, aki együtt érez az áldozatokkal, akkor is együtt érez, ha mondjuk, közben a Szulejmánt nézi a tévében, aki pedig közönyös az árvíz sújtotta területek lakosai iránt, így is az marad. Arról nem is szólva, hogy az emberek java része a legtöbb lekapcsolt csatornát interneten is el tudta érni. A történteknek ilyen formában diszkrimináció és cenzúraszaga van.
Miközben minden fontos tisztségviselő az emberi és kisebbségi jogok fantasztikus szintjéről beszél, érdekes mód, az senkinek se jutott az eszébe, hogy, mondjuk, a magyar csatornák kapcsán a Magyar Nemzeti Tanács illetékesétől kérjen egy ajánlást arra vonatkozóan, hogy melyik magyar nyelvű adás sértheti és melyik kevésbé az országos gyászt. Hiszen, csak csendben emlékeztetném kábelbarátainkat arra, hogy az MNT-nek van ilyen jellegű jogköre. Szerbia pedig jogállam.
