1.
Ki gondolta volna a hetvenes évek második felében a punk zenei mozgalom csúcsán, amikor a hivatalos intézmények, állami szervek közellenségként kezelték az anarchista punkokat, mert azok a brit királynőről énekeltek gúnydalokat és a társadalmi rendet kritizálták, hogy majd eljön az az idő, amikor a világ legnagyobb hírcsatornája, a CNN futócsíkjában (szkrolljában) fő hír lesz, hogy Tommy Ramone, a világ egyik legbefolyásosabb punkzenekarának utolsó élő tagja meghalt. Ez történt 2014. július 13-án, vasárnap.
Tommy Ramone Erdélyi Tamás névvel született Budapesten, egyes források szerint 1949-ben, mások szerint 1952-ben (ami nem valószínű). A Bajcsy-Zsilinszky úton laktak, a Toldi mozi fölött. Szüleivel 1956-ban távozott Magyarországról az USA-ba, ahol New York Queens nevű külvárosában éltek. Akkoriban nagyszerű dolgok történtek Amerikában, a rock and roll korszak épp kezdett kibontakozni, és kamaszként ő is beleszeretett ebbe a zenébe. Középiskolás korában ismerkedett meg John Cummingsszal, akivel több zenekarban is együtt muzsikáltak. Tamás hangmérnökként dolgozott, és együttesek menedzselésével foglalkozott. 1969-ben például Jimi Hendrix (Band of Gypsies) stúdiófelvételeinek készítésében is közreműködött.
A Ramones 1974-ben alakult a Forrest Hills nevű kerületben, ahol a kis srácok a hetvenes évek elején zenészek, elmebetegek vagy fogorvosok akartak lenni. Kezdetben három fiú, John Cummings, Douglas Colvin és Jeffry Hyman alkotta a bandát. Állítólag alig tudtak játszani: minden számot a basszusgitáros kezdett, Joey, a dobos képtelen volt a tempót tartani, Johnny, a gitáros nem tudott szólózni, a basszista Dee Dee énekelt, de a második szám után berekedt.
Erdélyi Tamás kezdetben a zenekar menedzselésével foglalkozott, de hamarosan belátta, hogy legjobb lesz, ha Joey előremegy énekelni, ő pedig átveszi a dobokat. Dee Dee ajánlatára mindannyian felvették a Ramone nevet, Paul McCartney iránti tiszteletből, aki a Beatles tagjaként Paul Ramone néven jelentkezett be a hamburgi hotelokba. És ezzel kész is volt a zenekar, a Ramones, ami egyet jelentett a bőrdzsekivel, a koszos pólókkal, a bilifrizurával és a punkzenével. Első koncertjükön a CBGB klubban a kocsmáros, a kutyája és a Cockettes két tagja volt jelen.
Zenéjükben egyesítették a michigani proto-punk (MC5, Stooges) brutalitását, a rágógumi zene dallamos könnyedségét és a glam-rock (Slade, T. Rex, Alice Cooper) erejét és bombasztikusságát. A zenekar 1976-ban megjelent első albumán addig senki másra nem jellemző zenei világot teremtettek, amiben benne volt Tommy zenei kifinomultsága és ravaszsága, Johnny katonásan pontos gitárjátéka, Joey érzelmes énekstílusa és Dee Dee féktelen kreativitása.
2.
Már sokszor leírtam: nekem a legek között a legeslegebb a Ramones. Amikor 1976-ban Londonból az Újvidéki Rádióba megérkeztek az első punklemezek (Patti Smith Group, Sex Pistols, Clash, Dr. Feelgood, Ramones), mindjárt lecsaptam rájuk. A Judy Is a Punk szédületes tempója villámütésként ért, egy életre megigézett. A Ramones karrierjét 1996-os feloszlásukig élénk és megkülönböztetett figyelemmel kísérhettem. A Zenedoboz, a Hangverem és a Maximum Rock and Roll című rádióműsoraim „állandó vendégei” voltak. De hát mit számított a világ rockbizniszében egy jugoszláviai kisebbségi rádió? Semmit. Nem volt tényező. Még a nagy jugoszláv rádióállomások zenei műsoraiban sem lehetett Ramonest, és punkzenét hallani, csak egyetlen helyen, Koko Kommandónál az Újvidéki Rádió magyar rockzenei adásaiban!
Tény, hogy a Ramones, soha nem volt a rádióadók kedvence. Amerikában, de Európában sem tudtak feljutni a toplistákra, ennek ellenére rádió és tévé nélkül is világhíresek lettek. A sajtó és a közönség végig kitartott mellettük.
Monte Melnick turnémenedzsertől tudjuk, hogy a Ramones 22 év alatt 2263 koncertet adott a világ különböző tájain: az USA-ban, Kanadában, Európában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban, Brazíliában, Uruguayban és Argentínában.
A volt szocialista országok városai közül Zágrábban, Ljubljanában és Prágában vendégszerepeltek 1990-ben illetve 1994-ben.
A Ramonest a közönség szeretete tartotta életben több mint két évtizedig.
3.
A Ramones csoda volt. 1974 óta játszották ugyanazt a kábé tíz akkordot (számonként kettőt, hármat). Az énekes Joey Ramone és a gitáros Johnny Ramone húsz évig alighanem ugyanazt a bőrdzsekit, ugyanazt a büdös tornacipőt és ugyanazt a szakadt farmert viselte (a basszusgitáros és a dobos időközben néhányszor kicserélődött – Dee Dee helyére CJ Ramone, Tommy helyére pedig Marky, Clem Burke és Ritchie került).
A kritikusok, az újságírók imádták őket. Fantasztikus jelzőket kaptak a sajtóban. Hogy ők a rockzene egysejtűi, bőrdzsekis amőbák. És mást tényleg nem lehet mondani róluk: a minimumot teljesítik, azt játsszák, ami szükséges, csak annyi agybajt, amennyire agybajos itten minden, csak annyira erőszakosan, amennyire magunk is erőszakosak vagyunk.
Először Joey (1951) az együttes énekese és szövegírója halt meg nyirokmirigyrákban 2001-ben. Egy évvel később Dee Dee (1951) basszusgitáros és zeneszerző követte, őt a kábítószer vitte el. Johnny (1948) a gitáros öt éven keresztül küzdött prosztatarákkal, 2004-ben Los Angelesben hunyt el.
4.
A Ramones, a punk ikonikus zenekara 1996-ban szűnt meg. Azóta a csoport népszerűsége töretlen. Legnépszerűbb dalaik új feldolgozások által kelnek életre, és a zenei szakmán belül is rengetegen hivatkoznak rájuk, mint a modern rock and roll megteremtőire. A zenekart már beiktatták a Rock And Roll Hall Of Fame-be is, sőt életművükért Grammy-díjat is kaptak.
Ma már egyre gyakrabban hallani Ramones-dalokat filmekben, tévéreklámokban, és ami a legnagyobb dicsőség: olyan tinédzserek is Ramones-pólóban járnak, akik túl fiatalok ahhoz, hogy valaha is láthatták volna őket élőben.
