Megfordult a világ! Az elmúlt években megszokott, hosszan tartó nyári szárazság helyett kiadós esőzések léptek színre. Júliusban akadtak olyan helyek, ahol egy-másfél nap alatt a havi csapadékmennyiséget jelentősen meghaladó mennyiségű eső, záporeső hullott. Ezért 2014 júliusa bekerül a százéves statisztikába, méghozzá úgy, mint az évszázad legcsapadékosabb öt évének egyike!
Bezzeg az öntözőberendezések az idén nemigen üzemelhettek, mert nem volt szükség rájuk. Mintha a klímaváltozás megfordított irányba haladna – nem a száraz, csapadékhiányos évek felé, hanem a gyakori esőzések által okozott árvizek, természeti katasztrófák felé. Az idei nyár áthúzta valamennyiünk számítását, de úgy tűnik, hogy még a szakembereknek is felül kell bírálniuk a két-három évvel ezelőtt hangoztatott éghajlat-változási és globális felmelegedési elméleteiket.
Az országos meteorológiai intézet adatai szerint területi átlagban csaknem kétszer, helyenként háromszor annyi eső esett, mint a korábbi években ilyenkor. A többéves megfigyelések alapján Szerbiában július folyamán átlagosan 8–12 csapadékos napot szoktak jegyezni, az idén a 31 napból Újvidéken például 22 esős napot számláltak.
Az idei július időjárás-változása a több napon át tartó nedves légörvényekkel magyarázható, melyek folyamatosan a térség felett gomolyogtak. Azt, hogy az idén kiemelkedően csapadékos volt a július, a többször előforduló zivatarok – melyekből helyenként akár 30-40 milliméternyi csapadék hullott –, illetve az ország nagy részén többször is kiadós, nagy területre kiterjedő csapadékot hozó mediterrán ciklonok okozták, melyek az Atlanti-óceántól a Brit-szigetekig és Skandináviáig vonultak. Az idén a ciklonok a megszokottnál valamelyest délebbre húzódtak. Belőlük kapott Vajdaság is...
A természet, pontosabban az időjárás, akárcsak az ember, ezúttal is megerősítette kiszámíthatatlanságát: az elmúlt hónapokban folyamatosan a termést is veszélyeztető kiadós esők, jégverés, viharok váltják egymást, nem beszélve a szerbiai szinten csaknem 100 000 hektár termést megsemmisítő és az agrárágazatban több mint 220 millió euró közvetlen kárt okozó árvizekről.
Napos, meleg időre lenne szüksége a növényzetnek, hogy biztonságosan beérjen a bőségesnek ígérkező termés. A határt járó, a növényzet fejlődését, illetve a termésképződést folyamatosan ellenőrző szakemberek és gazdák azonban óvatosak a kukorica, a szója, a napraforgó várható termésének a megjóslásában, s ha történetesen rekordhozamot is ad egy-egy növényi kultúra, a folyamatosan zuhanó terményár megsemmisíti a remélt nyereséget.
A gazdák számításait áthúzhatják a csapadékos időjárás következtében jelentkező betegségek, kártevők, a kukoricánál például a kukoricamoly vagy a répánál a cerkoszpóra. Ha így folytatódik, a napraforgónál beindulhat a „fejek” rothadása. Az, ami viszont a betegségeknél is nagyobb kárt okozhat, hogy a „szakemberek” máris leszögezték, a kapásnövényekből rekordtermésre lehet számítani. Erre azonnal reagált a tőzsde – drasztikusan leárazva a gabonát: például a szójababnál a mostani 53-56 dináros árat az aratáskor esedékes 38,5 dináros kilónkénti felvásárlási árra. Merthogy, indokolták meg a „szakemberek”, ez az ár volt a mérvadó egykor, jó néhány évvel ezelőtt. Csakhogy elfelejtik hozzátenni: az alapanyagok ára évről évre jócskán megdrágult...
A legutóbbi hetekben megkezdődtek a reformok, gyakorlatilag drágításokkal. Minden drágul és drágulhat, csak éppen az élelmiszer nem. A kereskedelmi miniszter úgy látja, nem várható az élelmiszer drágulása: „A polgárok vásárlóereje alacsony, ezért gazdaságilag nem indokolt az árak emelése, hisz ezáltal tovább csökkenne a megvalósított forgalom értéke. Az idén jók a hozamok, ezért szerintem nem indokolt bármilyen drágítás...” – mondta.
Összegezve, a terménybetakarítást jócskán megelőzve, már néhány hete „ontja” a média a derűlátó híreket, és máris arra készíti fel a közvéleményt, nem utolsósorban a gazdákat, hogy jövedelemre ne nagyon számítsanak, merthogy a jelek szerint az idén is ismétlődik az íratlan szabály, mely szerint „bő termés, alacsony felvásárlási ár”.
