Az utóbbi két hónapban elég gyakran lehetett hallani a Krivaja folyócska szennyezéséről. A média beszámol róla, a polgárok háborognak, a helyi környezetvédők aláírásokat gyűjtenek és szervezkednek, az illetékesek pedig az idevágó törvényeken és hatáskörökön elmélkednek. A misztikus ismeretlen elkövető pedig továbbra is vidáman szennyezi a folyócskát. Nem érdekli(k) ő(ke)t a dühödt bajsaiak, kishegyesiek, szikicsiek és bácsfeketehegyiek, akik nap mint nap szagolják a bűzt. A lényeg, hogy megszabadul az ipari mennyiségű szennyvizétől, ami ki tudja, mi mindent nem tartalmaz!
(Fotó: Lakatos János)
A Krivaja környéken élők ma valószínűleg úgy érzik, hogy átok számukra a folyócska közelsége, de nem volt ez mindig így. Egészen a múlt század 80-as éveiig áldásnak számított, ha valakinek a Krivaja partján volt a háza vagy a földje. A folyócska halban gazdag volt, így pecázni, halászni lehetett benne, nyaranta pedig a fürdőzésre kínált kiváló lehetőséget. Édesanyám gyakran mesélt arról, hogy a nagybátyám a Krivajában tanult meg úszni és fejest ugrált a vasúti hídról. Aztán vidékünkön is beköszöntött a nagy mennyiségű ipari termelés kora, és búcsút kellett venni a tiszta vizű pataktól. A parton élők már korábban felfedezték, hogy emésztőgödör ásása helyett egyszerűbb a Krivajba engedni a szennyvizet. Topolya az egész szennyvízhálózatát a folyócskára alapozta, a szennyvíz szűretlenül és ülepítetlenül a Krivajába folyt és folyik a mai napig. Kishegyesen a községháza, a helyi közösség, az iskola, az egészségház és a rendőrség szennyvize folyik a folyócskába, de talán az is említést érdemel, hogy a szeméttelepet közvetlenül a partján létesítették. Szóval, mindenki igyekezett és igyekszik kivenni a részét a szennyezésből, de a folyócska mindezzel megbirkózott. A topolyai húsgyár és a Žibel állatihulladék-feldolgozó megépítése és üzembe helyezése verte be az utolsó szöget a patak koporsójába. Az általuk kibocsátott ipari mennyiségű szennyvízzel a Krivaja sem bírt. A nyolcvanas években már sem fürdeni, sem pecázni nem lehetett benne, gyermekként egy piszkos, bűzös csatornaként ismertem meg.
Aztán jöttek a kilencvenes évek, és az ország iparostól, mindenestől tönkrement. A gyárakban megállt a termelés, a Krivaja pedig megtisztult. Ha fürdeni nem is lehetett benne az alacsony vízállás miatt, de az élővilág visszatért, és a padlásokról előkerültek a régi hálók. Az ínséges időkben sokaknak a krivajai hal is jól jött.
A rendszerváltást követően néhány évvel ismét beindult a termelés, és innentől kezdve újra előfordultak szennyezések. Hol jobban, hol kevésbé szennyezték a folyót, de még mindig nem volt olyan katasztrofális a helyzet, mint a ’80-as években. Tavaly is történt néhány nagyobb szennyezés, de az idén tavasszal még mondhatni, tiszta volt a Krivaja. Volt benne hal, békák, teknősök, vízityúkok, vadkacsák stb. Öröm volt sétálni a partja mentén, egészen a nyár elejéig.
Ekkor kezdődött el az az intenzív szennyezés, ami a mai napig tart.
Az önkormányzatok azt hangoztatják, hogy ők nem illetékesek ez ügyben, de értesítették a köztársasági vízügyi felügyelőt. A felügyelő júliusban egyszer kijött, Kishegyestől elsétált Topolyáig, de nem találta meg a szennyezőt. Szeptember 2-án ismét kijött, és ez alkalommal elrendelte a mintavételt is. Ez vélhetőleg előrelépés, de szeptember 4-én már egy újabb szennyezési hullám jelent meg a folyóban. Valaki röhög a médián, a bajsaiakon, a hegyesieken, a szikicsieken, a bácsfeketehegyieken, az önkormányzatokon, a felügyelőségeken, és nyugodtan engedi a szennyet a Krivajába. A köztársasági vízügyi felügyelő lefülelhetné az elkövetőt, de a törvények szerint csakis úgy, ha jelen lenne, amikor beleengedi a szennyet. Ez Szerbia, amely az unióba menne.
Pedig nem lenne olyan nehéz kisakkozni, hogy kiről vagy kikről van szó. A szennyeződések 20 százaléka kommunális, 80 százaléka pedig ipari eredetű. A topolyai Komgrad közvállalat éves szinten 7 millió dinár büntetést fizet, mert a város szennyvize szűretlenül folyik a Krivajába. Ez csak a szennyezés 20 százalékára ad magyarázatot, a többi 80 százalékért az ipar a felelős. Lehetséges ipari szennyezők pedig a Žibel, az IM Topola húsgyár és a Perutnina Ptuj csirkefeldolgozó.
Azt hiszem, csak egy megoldás maradt a titokzatos szennyező lefülelésére: hívni kell Aleksandar Vučićot!
