Hónapok óta teljesen világos mindenki számára, hogy szinte működésképtelenné vált a tartományi hatalmi többség, hogy a Demokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Vajdasági Magyar Szövetség által alkotott hatalmi koalíció csupán matematikai értelemben számít stabilnak. A rezgéseket majd rengéseket a legutóbbi tartományi parlamenti választások után megtartott különböző szinten lezajlott szavazások okozták elsősorban, melyek egyértelműen bizonyították, hogy időközben a vajdasági polgárok többsége is a Szerb Haladó Párt neve melletti sorszámot karikázza be a szavazólapokon, s hogy a Demokrata Párt 2012-ben aratott elsöprő győzelme hamar elhalványult és az új politikai körülmények egészen új erőviszonyokat teremtettek. Ebből a tényből kiindulva elindult a vajdasági parlamentben is helyet foglaló pártok helyezkedése, az itt ellenzékinek számító SZHP követelni kezdte a választások kiírását, a liga új partnereket keresett és többé-kevésbé sikertelen kísérleteket tett minél szélesebb játéktér kialakítására, a VMSZ köztársasági szinten sikeres együttműködést valósított meg a haladókkal. A helyzet tehát igenis nagy mértékben megváltozott, függetlenül attól, hogy a demokraták továbbra is annak illúzióját próbálták kelteni, hogy minden a régi, hogy semmi gond sincs a tartományi többség körül. Ez az állítás részben még ma is igaznak számít, a többség továbbra is létezik, kérdés azonban, hogy mit tud a kialakult politikai körülmények között ez a többség tenni, hogy képes lesz-e bármilyen fontosabb döntésnek a meghozására, tartalmas párbeszéd kialakítására olyan lényeges kérdések kapcsán, mint amilyenek a tartomány pénzelése, hatáskörei, nagyberuházásai, szociális politikája, alkotmányjogi helyzete. Egészen biztos, hogy a jelenlegi körülmények között ilyen kérdések megvitatására nincs lehetőség, nem lehet azokra választ adni akkor, amikor minden párt a jobb pozíció elnyeréséért küzd, amikor nem lehet tudni, hogy a kormány mai összetétele megéri-e a holnapot, amikor az egyetlen fontos témának az számít: mi lesz a hatalmi többséggel.
A kedden sorra kerülő megbeszélés, melyet a Tartományi Képviselőház elnöke kezdeményezett minden a képviselőházban helyet foglaló párt részvételével, adhat bizonyos válaszokat, megoldhatná a kialakult a válságot. Nem számít azonban jó jelnek az, amit a DP rögtön a meghívást követően bejelentett: tárgyalni hajlandók, de a haladókkal együttműködni már nem. Ez a kijelentés ugyanis előre elveti a konszenzus kialakításának lehetőségét, az említett fontos kérdések megválaszolását. Kizárja annak lehetőségét, hogy Vajdaságnak sok év után normális költségvetése legyen. Elutasítja a realitást és ismét az illúzió mellett dönt. Egyértelmű persze, hogy a demokraták négyéves mandátumot szereztek a választásokon, de az is egyértelmű, hogy időközben ezt a mandátumot számos újabb megmérettetés kérdőjelezte meg. Világos az is, hogy a köztársasági kormánynak minden körülménytől függetlenül mindig át kellene utalnia a tartománynak a hét százalékot, a gyakorlat mégsem ezt mutatja. A minimum bármelyik párt részéről az lenne, ha együttműködő készséget mutatna most, amikor még menteni lehet a menthetőt.
Előrehozott választások a politikusok és a szakértők szerint sem lesznek. Két út marad: megegyezés születik a pártok között és létrejön egy átmeneti programközpontú kormány a demokratákkal vagy nélkülük, illetve nem születik megoldás és marad minden a régiben, legfeljebb kisebb átalakításokat eszközölnek a mostani felálláson. Ez utóbbi egyértelműen semmilyen hasznot nem hozna a tartomány polgárainak, de azt hiszem, a demokraták támogatottságán sem javítana. Lehet, hogy eljött az ideje a dacpolitika felrúgásának, s egy általános érdeket szem előtt tartó politika támogatásának.
