Olyan időket élünk, amikor a szerb kormány átgondolatlan döntéseinek köszönhetően fejlődik a vajdasági magyar emberek jelleme. Vannak köztünk olyanok, akiknek ha megdöglött a tehene, akkor azt kívánták, hogy dögöljön meg a szomszédé is. Ma már biztos meggondolnák, mert ha a szomszédé is elpusztul, akkor nem egy, hanem két tehén fog bűzleni az utcában. Hogy miért? A törvény értelmében az elpusztult jószággal a gazda semmit sem kezdhet, mert azt kizárólag az arra illetékes dögfeldolgozó szállíthatja el. A bácsfeketehegyi Pál család tehene december 19-én pusztult el, s a szerencsétlen pára azóta is az udvarukban van.
Pálék hívták a zombori dögfeldolgozót, a kishegyesi önkormányzatot, a helyi közösséget, az állat-egészségügyi felügyelőt, de semmi foganatja a telefonálgatásnak. Megkeresésünkre a kishegyesi önkormányzatban elmondták, hogy náluk kell jelenteni, ha elpusztul egy jószág. Pálék esetében többször is hívták a zombori dögfeldolgozót, de azok mégsem jöttek ki. Ennek kapcsán a zombori dögfeldolgozóból azt tudtuk meg, hogy túl vannak terhelve, és egyszerűn nem tudnak eljutni a kisebb falvakba. Állításuk szerint ilyen esetekben, a törvény szerint, a helyi önkormányzatnak kell hűtőházat biztosítani az állattetem ideiglenes tárolására. Erre alkalmas hűtőháza (meg nem erősített forrás szerint) Vajdaságban csak Nagykikinda községnek van.
Hogy mi lesz végül Pálék tehenével? A kishegyesi önkormányzatban elmondták, hogy készítenek egy átiratot arról, hogy többször is hívták a dögfeldolgozót, de azok nem tudtak kijönni. Ezt követően konzultálnak az állat-egészségügyi felügyelővel és végül más módon oldják meg az elpusztult tehén sorsát. Hogy ez mit jelent, arra pontos választ nem kaptunk, de vélhetőleg elföldelik. Ha a dögfeldolgozó nem szállítja el a tetemet, akkor ez a hosszadalmas procedúra az egyetlen törvényes út. A gazdának muszáj kivárnia, mert köteles leadni az elpusztult jószág papírjait, különben őt büntetik meg. Mondjuk télen, mínusz fokokban még tárolható valameddig az állattetem, de plusz 30 Celsius-fokban ez nem megoldás.
A kialakult helyzetért lehet hibáztatni a dögfeldolgozót, és lehet hibáztatni az önkormányzatot, de meglátásom szerint nem rajtuk múlott a dolog. A vállalat nem tehet róla, hogy kapacitása korlátozott, és az önkormányzat sem teremthet elő egyik napról a másikra több tízezer eurót, hogy hűtőházat építsen. Vélhetőleg a törvényhozók nem gondolták végig, hogy mivel fog járni, ha egy ilyen törvényt hoznak.
A korábban működő dögkutak biztosan nem voltak megfelelő megoldás, viszont a valós helyzettől elrugaszkodó, EU-ba igyekvő törvények sem azok. Sem jószágtenyésztő, sem szakember nem vagyok, és lehet, hogy most hülyeséget fogok kérdezni, de mégis felteszem a kérdést: Ha egy jószág nem fertőzésben pusztul el, akkor miért nem lehet a megfelelő helyen és módon elföldelni? Ha jól emlékszem az általános iskolában tanultakra, akkor a tetem egy idő után lebomlik és a talajt gazdagítja.
Ha butaságot írtam, akkor fogják fel ezt vitaindítónak, viszont nem hagy nyugodni az az érzés, hogy az EU-ból a jó dolgok mellett számos tévedést is átveszünk. Ha a mezőgazdaságnál maradunk, akkor azt láthatjuk, hogy a kormány gyakran változó rendelkezései főként a nagybani termelőknek kedveznek. Az ipari mennyiségű, vegyszereken alapuló termelés pedig azt eredményezi, hogy a talaj túl sós és savas lesz, a szerves anyag tartalma viszont lecsökken. Nyugaton ez már nagyon érződik, termőtalajaik rossz minőségűek. Egyes országokban emiatt nitrogénkvótákkal dolgoznak. Nálunk még nem ilyen rossz a helyzet, de ezen az úton haladunk.
Azt hiszem, ideje lenne már átgondolt, a valós helyzetet figyelembe vevő döntéseket hozni. Az EU-ban sem felel meg éppen minden uborka a szabványoknak, ráadásul politikusaink a szigorítások, jövedelemcsökkentések és az adóterhek növelése kapcsán mindig arra hivatkoznak, hogy ez az EU-ban is így van. Egyszer azt is megpróbálhatnák, hogy EU-s fizetéseket biztosítsanak az itteni embereknek, akkor talán az EU-s törvények sem fájnának annyira.
