Magyarországon a karácsonyi bevásárlás idején kereskedelmi razziát tart a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság. Ez minden évben így van. Tavaly például a karácsonyfára szerelhető ízzósorból 800-at vizsgáltak meg és ennek 97 százaléka nem volt biztonságos. Persze nagy erőkkel ellenőrzik az élelmiszereket is. Az ellőállítási helyen éppúgy, mint a boltokban. Többmilliós büntetéseket szabnak ki, mert átcimkézik az árut, vagy mert nem megfelelő minőségű élelmiszerrel próbál az előállító több haszonra szert tenni.
Nálunk nincsenek hatalmas élelmiszerbotrányok. Ha nagy néha olvashatunk is az ellenőrzésekről, akkor is csupán számokat tesz közzé a felügyelőség, még véletlenül sem hozza nyilvánosságra sem a vétkes gyártó, se a termék nevét. Annyit lehet tudni, hogy húskészítményeket vagy tejtermékeket ellenőriztek. Ez bizony nem sokat mond. Pedig megérdemelné az, aki nem biztonságos élelmiszert hoz forgalomba, hogy a lapok címoldalán szerepeljen.
Az ellenőrzések egyfelől azért ritkák, mert kevesen vannak az ellenőrök, legalábbis hivatalosan erre hivatkoznak, a másik ok pedig a nem megfelelő szabályozás. A hivatalos adatok szerint Szerbiában a termesztett élelmiszer 70 százaléka növényvédő szerekkel mérgezett. Olyan növényvédő szerekről van szó, amelyeket már más országokban betiltottak, vagy olyanokról, amelyeknek a kivizsgálása nem teljes, magyarán, eddig úgy gondolták, nem veszélyesek az emberi szervezetre, most pedig kiderült, hogy mégiscsak károsak. A legtöbb mérget tavaly a manadarinban, a narancsban, a spenóton, uborkán, szilván, paprikán, málnában és az almában találták.
A növényvédő szerek miatt néhány ével ezelőtt Oroszország visszaküldte a szerbiai almaszállítmányt. Ugyanazt az almát itthon forgalomba hozták és megvettük a piacon, az áruházakban.
Ilyenkor, karácsony és szilveszter környékén érdemes lenne körülnézni a piacokon meg a nagy bevásárlóközpontokba és a hetesüzletekben is. Mivel hivatalos ellenőrzésről nincs adat, magam mentem el egy szabadkai bevásárlóközpontba.
Egy különálló polcoszlopon különféle terméket láttam: pudingot, kekszet, hajsampont... Érdekelt, vajon hogyan kerülnek ezek a termékek egymás mellé? Kiderült, hogy néhánynak a szavatossága egy nap múlva jár le. Erről semmilyen felirat nem értesíti a vásárlót, és árban sem különbözött a kiemelt termék a többinél.
Karácsonykor fogy a legtöbb hal. Ha élő halat veszünk, akkor nem érhet bennünket olyan meglepetés, mint amilyen engem ért, amikor kíváncsiságból fagyasztott halat vettem. A bevásárlóközpontban fedetlen fagyasztó ládákban áll a mélyhűtött áru. Természetesen a felső sor olvadni kezd. Gondolom, naponta megforgatják ezeket a csomagokat, s így végül mindegyik kiolvad egy kicsit. Elkezdtem nézegetni a szavatossági időt. Több csomagoláson is azt láttam, hogy jövő év végéig fogyasztható. A lefagyasztás dátuma viszont 2014 volt. Kíváncsi voltam arra, hogy egy év után vajon milyen a fagyasztott hal. Megfőztem és úgy dobtam ki az egészet, ahogy volt. Az egész konyha bűzlött a mélyhűtős szagtól. Hogy két év után ehető-e még a perui tenger gyümölcse vagy az Új-Zélandból származó szürke tőkehal? Hát fogalmam sincs. Találtam olyan fagyasztott pulykaszárnyat, amelynek szavatossági ideje októberben lejárt. Amikor alaposabban megnéztem, kiderült, hogy a címke alatt egy másik szavatosságot jelölő vignetta is volt, aszerint már májusban lejárt a fogyaszthatósági határidő. Nyilván, akinek az volt a dolga, hogy felülcímkézze a húst, elfelejtette leszedni. Ki tudja, hanyadszor címkézték már át ezeket a húsokat. Azt tapasztaltam, lenne mit ellenőrizni a felügyelőknek.
Vannak az embernek gyermekkori ízei. Ilyen nekem például a fekete bőrű szalámi, amit most már Alpesi néven forgalmaznak, vagy a virsli. Hiába keresem ezeket az ízeket, eltűntek. Virslit már nem is merek venni, itthon legalábbis nem, mert büdös. Szilveszterkor sok virsli fogy. Megnéztem, ugyan mennyi hús van a virsilnek mondott készítményekben. Találtam olyant, amelyikben 46 százalékot írt, 52-t, s a legtöbb 72 százalék volt. Évekkel ezelőtt arra kötelezték a gyümölcslevek forgalmazóit, hogy látható helyen tüntessék fel a termékeken, melyik tartalmaz 100 százalék gyümölcsöt. Én a húskészítményekre is kiterjeszteném ezt a kötelezettséget. Magyarországon készül a húskódex, ami azt jelenti, minden termék esetében meghatározzák, mennyi húst kell tartalmaznia egy-egy terméknek. Ez biztató. Csak már mi is itt tartanánk.
Mikulás napja volt. Megnéztem hát, mennyibe kerül a csokimikulás, és miből készült. Egy 80 grammos nagyszakállút a szupermarketben 38 dinárért kínáltak. Persze hogy nem csokoládéból gyártották. Igaz, rá volt írva iszonyatosan apró betűvel, hogy „ csokoládéra hasonlító termék”. Elgondolkodtató, hogy az egész üzletben egyetlen, igazi csokoládéból készült csokimikulást sem találtam.
A szaloncukor után a piacon érdeklődtem. Magyarországról érkezik hozzánk a legtöbb szaloncukor. Fél kiló zselés vagy gyümölcsös, karamellás, gesztenyés vagy kókuszos szaloncukrot találtam, ami vagy csak egy sima márkamegjelölés nélküli, átlátszó műanyag zacskóba van csomagolva, vagy jobbik esetben a gyártó nevét is tartalmazó tasakban árulják. Meg persze kínálnak dobozos svájci szaloncukrot is. A lilának az ára 800 dinár, a másiké pedig 120. Hogy ez utóbbi miből készülhet, el sem tudom képzelni. Mint ahogyan az sem fér a fejembe, hogyan lehet egy kiló virslit árulni 180 dinárért , amikor a hús ára 400–500 dinár.
Azt tapasztaltam, hogy a haszonszerzés maga alá temette az elmúlt években a minőséget. Ezt észszerű mederbe terelni csak szigorú ellenőrzésekkel és szigorú szabályozással lehet. Addig is, ha vásárolunk, legyünk résen, nézzük meg a termékre ragasztott címkét, hogy tudjuk mit vásárolunk. Ha kell, vigyünk nagyítót is, mert ezek a feliratok döhítően apró betűsek.
