Most már nyilvánvaló, továbbra sincs akarat, és félő, hogy nem is lesz. Politikai akaratról van szó, arról, amely eddig sehogy nem akart megjönni, hogy Szerbia végre belekezdhessen egy igazságos visszaszolgáltatásba – függetlenül attól, melyik garnitúra van hatalmon.
Rossz jel, hogy a vagyon-visszaszármaztatási ügynökség, amely tavaly feburárban kezdett el dolgozni, eddig még egyetlenegy végzést sem hozott. Egyetlenegy közleménnyel nem fordult a nyilvánossághoz, egyetlenegy sajtótájékoztatót sem tartott arról, hogy meddig jutott áldásos munkájában. Igaz, a kulisszák mögött mégis valami történik. A napokban röppent ugyanis fel a hír, hogy a Tanurdžić családnak, melynek tulajdonában több ezer hektár termőföld is volt, visszaadták szántóföldjeiket, azaz csak azokat, amelyek a kulpini határban vannak. Ebben a kis bácskai faluban ugyanis az emberek azt beszélik, hogy Tanurdzicéknak a kulpini határ egyharmadát származtatták vissza az egykor elkobzott vagyon címén. Hogy mi lesz az Újvidék központjában lévő Tanurdžić-palota sorsa, amely ugyancsak a családé volt, erről egyelőre semmit se tudni...
További bizonyíték arra, hogy már nem marad miből kártalanítani, visszaszármaztati az, ami az arab sejk múlt heti látogatásakor történt. Szerbiában úgy látszik, továbbra „sem lakik” a demokrácia, a jogállamból még a szó kezdeti betűje sincs meg. Mert a poltikusok önkényesen, kiskirályokra, középkori viszonyokra jellemző módon ajándékozgatják a termöföldet. Persze nem a saját földjüket, hanem azt, amelyet egykor erőszakos úton kacsmart el az állam azoktól, akik tisztességes, kitartó munkával szerezték meg. A múlt héten éppen az Egyesült Arab Emírségeknek, azaz Mohammed bin Zayed Al Nahyan sejknek volt szerencséje, akit három hónappal ezelőtt látogatott meg a legfelsőbb államvezetés. A sejk most viszonozta a látogatást. Eljött azért, amit ígértek neki a szerb atyafiak. Mlađan Dinkić gazdasági és pénzügyminiszter és Aleksandar Vučić kormányfőhelyettes ugyanis három hónappal ezelőtt „történelmi jelentőségű” szándéknyilatkozatot írt alá birtokok eladásáról az arab Al Dahra kompániának. Hiába tiltakozott a hazai közvélemény, a gazdaszervezetek, a tartományi szervek. Hiába volt a szóbeli ígéret, hogy bizony az arabok nem vehetnek itt földet mindenenmű formaság, azaz előzetes árverés nélkül, merthogy ezt az alkotmány tiltja.
A B92 hírportálja szerint most már biztos, hogy a sejk tulajdonában lévő Al Dahra 100 millió eurós vételi ár ellenében megvásárolja nyolc itteni mezőgazdasági birtok 80 százalékos részvénycsomagját, azaz 9000 hektár termőföldet. Emellett további 14 000 hektár földet fog bérelni, évente hektáronként 250 euróért. Szép ajándék, ha tudjuk, hogy majd egy hónappal ezelőtt a hazai bérlők 94 000 dinárt is kínáltak egy hektár állami tulajdonban lévő földért az ókéri határban. A valóságot most már az sem szépítheti, hogy a szerb félnek állítólag megígérték az arab látogatók, hogy kedvező kölcsönt vagy pénzbeli adományt kap majd tőlük a DTD-csatorna tisztítására. Az itteni gazdáknak bizony még annak sincs jelentősége, hogy virágzik a szerbiai fegyvergyártás, vagyis az arabok fegyvert, lőszert vásároltak tőlünk.
Ámbár lehet, hogy a fegyvervásárlást feltételhez kötötték, és föld nélkül fegyvert sem vettek volna.
