Nagyon szeretem az ajvárt. Csípősen. Húsokhoz, de csak úgy, magában is. Kiskanállal is tudom enni, mint a csokoládékrémet. Pedig az ajvár nem csokoládékrém. Az ajvár paprikakrém, durvára őrölt paprikakrém. Mint mondjuk a szilvalekvár, csak paprikából.
A leskovaci mućkalica ajvár nélkül semmit sem ér.
Van egy jó haverom. Osztrák. Ő is nagyon szereti az ajvárt. És a mućkalicát is imádja. A napokban találkoztunk. Mondtam neki, hogy a mućkalica ajvár nélkül semmit sem ér.
Igen, bólogatott. Ajvár nélkül élni sem lehet. És mivel az ő mućkalicáját ajvár nélkül készítették, bánatában felmászott Újvidék legmagasabb toronyházára.
– Innen vetem le magam, ha a szerb Leskovac legszerbebb ételét, a mućkalicát, ezentúl a világon bárhol is ajvár nélkül készítik.
Az ajvárt már Berlinben is ismerik! És hamarosan az egész világon csodájára fognak járni. Mert az ajvár finom. És szerb.
És amit addig leírtam, az mind igaz. Talán csak az nem, hogy az ajvár szerb. Legalábbis a neve nem utal erre.
De az IMT traktor, az szerb, angol motorral. Csak az az egyetlen baja, hogy már nem gyártják. Nem azért, mert nem volna piaca, hanem azért, mert a mi kedves politikusaink – nem nevezem meg közülük a legfelelősebbet, csak annyit mondok róla, hogy a pénzügyekkel van megbízva, meg annak idején ígért nekem ezer eurót (de jó lett volna!) – tehát ő(k) tönkretették.
Olvasom egy belgrádi napilapban, hogy az idei berlini mezőgazdasági vására a szerb mezőgazdasági miniszter jobbkeze, Danilo Golubović mezőgazdasági államtitkár, a tönkretett gyár még egy ép traktorával pöfögött el. A pótkocsira két csinos hölgyet ültetett. Szerb népviseletbe öltöztette őket. Kezükbe egy-egy szilvapálinkával töltött kulacsot nyomott, és egy-egy üveg ajvárt.
– Ezt mutassátok meg Berlinben a világnak! Mert ilyet még senki sem látott! És közben mosolyogjatok ám!
A lányok mosolyogtak és a traktorkerékre támaszkodva kínálták a látogatóknak a szerb terméket.
Szerbia ugyanis Berlinben, Európa egyik legnagyobb mezőgazdasági vásárán egy traktorral és egy üveg ajvárral mutatkozott be.
És egy kulacs szilvóriummal.
Hát, valóban ilyet még nem látott a világ.
Ez volna Szerbia mezőgazdasága? Egy traktor és egy ajvárral töltött dunsztosüveg? Ennyi maradt csupán Európa éléskamrájában?
Nem tudom, hogy ki volt az, aki Belgrádban kieszelte Szerbia mezőgazdasági kínálatának berlini bemutatóját, vajon maga a miniszter, Goran Knežević, vagy valaki más, azt viszont tudom, hogy választói bizalmamat ez a miniszter a jövőben nem fogja élvezni. És Danilo Golubović sem, akinek eddigi sikeres pályafutása abban merült ki, hogy közgazdászként mezőgazdasági termékekkel kereskedett. Feltételezem, hogy raktárában nagyon nagyok az ajvárkészletek, és Berlinben próbálkozik megszabadulni azoktól. Talán még az albánok is vásárolhatnak majd a finom szerb ajvárból, annak ellenére, hogy főnökétől eltérően, ő nem hajlandó velük egy asztalhoz ülni. Berlinben vérig sértődött, mert a házigazda a koszovói küldöttséget Koszovó Köztársaság küldöttségeként jelentette be egy szakmai tanácskozáson.
A nemzeti énjében vérig sértett államtitkár nem vett részt a tanácskozáson. Nagy kár, mert így nem tudta bemutatni a tanácskozás részvevőinek a szerb ajvárt, nem tudta ecsetelni annak előnyeit az albán és más ajvárokkal szemben. Ha én lennék a főnöke, e nagy baklövés miatt megvonnám tőle a külföldi napidíjat.
Sajnos bebizonyosodott ezúttal is az, amire tekintélyes politikai és gazdasági elemzők hívták fel a közvélemény figyelmét a választások előtt. Ha a haladók kerülnek hatalomra, bajba lesz az ország, ugyanis soraiban, koalíciós partnereik soraiban kevés a szaktudással rendelkező ember. Ez mutatkozott meg a berlini rendezvényen is.
A szégyenteljes, ajváros bemutató elkerülhető lett volna, ha előzőleg feltárcsáznak egy-két tartományi telefonszámot. Mert az ajvár is könnyebben elkel, ha sonkával, kolbásszal szolgálják fel. És ha birsalma pálinkát kínálnak előtte, a finom falatokat pedig karlócai borral mosatják le a kíváncsi ajvárkedvelők torkán.
Végül egy titkot osztok meg az olvasókkal. Zöld ajvárt gyártok! Mit gondolnak, lehet még belőlem államtitkár, vagy akár miniszter?
