Akárki is hozta nyilvánosságra, hogy Ivica Dačić kormányfő 2008-ban kapcsolatban állt Rodoljub Radulovićtyal, Darko Šarić drogbáró jobbkezével, biztosan nem azért tette, hogy Dačić a kormány első embere maradjon – fejtette ki a hétvégén kirobbant „ki kinek volt a jobbkeze” botrányhoz kapcsolódóan Božo Prelević ügyvéd.
Bárkinek is áll érdekében lejáratni és leleplezni Dačić miniszterelnököt, a Szerbiai Szocialista Párt elnökét, jól végzi a munkáját. Először a szellősen öltözött újságíró hölgy, aki nem is újságíró és nem is hölgy, majd a hír a kormányfő Šarić-bandához fűződő kapcsolatáról. Utóbbi afférhoz kapcsolódóan a hírverés mintegy tíz nappal ezelőtt kezdődött, amikor a Večernje Novosti nyilvánosságra hozta, hogy Branko Lazarević, a belügyminiszter volt kabinetfőnöke 2008-ban és 2009-ben a Šarić-klán több tagjával is találkozott. Ehhez kapcsolódóan Dačić kijelentette: a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökséget, a Katonai-tájékoztatási Ügynökséget és a rendőrséget is kérte, hogy tájékoztassák a Lazarević és Šarić kapcsolatára utaló bizonyítékról. Az ügynökségek és a rendőrség is azt válaszolták, hogy nincsenek erre utaló információik – mondta Dačić, akkor még bölcsen hallgatva arról, hogy ő maga igenis kapcsolatban állt a két tonna kokain csempészésével vádolt banda egyik vezető személyiségével. A mögöttünk álló hétvégén azonban színt vallott, és elismerte: négy és fél évvel ezelőtt néhányszor találkozott Radulovićtyal. Azzal mentegetőzött, hogy akkor, belügyminiszterként, fogalma sem volt róla, ki is a szóban forgó úriember. Szombaton megtartott sajtótájékoztatóján, ahol az újságírók nem kérdezhettek, valamiféle fehér könyvet mutogatott, amelyben a belügyminisztérium a Szerbiában ismert bűnbandákat és bűnözőket tartja nyilván, majd kifejtette: 2008-ban Radulović neve nem szerepelt ebben a dossziéban.
A kormányfő mosakodása feltehetőleg már csak azért sem hiteles, mert az előző parlamenti ciklusban Dačić a legszorgalmasabb és a munkája iránt legelkötelezettebb tárcavezetőként igyekezett magát feltüntetni, nem győzve hangsúlyozni: mindenről tud az országban. Vajon mikor állított valótlanságot? Az előző ciklusban belügyminiszterként, vagy most, kormányfőként és belügyminiszterként? És mi a rosszabb: egy hazug belügyminiszter, aki kapcsolatban állt bizonyos bűnözői körökkel, vagy egy olyan, akinek fogalma sincsen a hatásköréhez tartozó terület leglényegesebb történéseiről és az azok szempontjából releváns információkról?
A Blic értesülései szerint Dačić nagyon is jól tudta, kikkel „barátkozik”. A rendőrség hangfelvételeiből állítólag kiderül, hogy Šarić és Radulović a barát kódnevet használva emlegették Dačićot, akitől több alkalommal is információt kértek azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség megfigyeli-e bűnbandájukat. A Blic szerint Radulović különböző ajándékokkal fizetett Dačić és Lazarević tájékoztatási szolgáltatásaiért, ez az ajándék egyik alkalommal egy-egy BlackBerry telefon volt. A találkozókat és beszélgetéseket megerősítő hangfelvételek sajtóértesülések szerint már pénteken megérkeztek a szervezett bűnözés felszámolásával megbízott ügyészségre.
A Szerb Haladó Párt, illetve annak első embere és a kormány második embere, Aleksandar Vučić, napokon át hallgattak, majd tegnap összehívták a párt elnökségét. Az egyeztetés után Vučić közölte: egyelőre nem lesznek előrehozott választások, mivel a polgárok érdeke fontosabb, mint a párt népszerűsége. Az egyelőre azonban nem zárja ki teljes mértékben a rendkívüli választások lehetőségét, amelyről egyébként már a Dačić-botrány kirobbanása előtt is gyanúsan sokszor esett szó.
Vitathatatlan, hogy a tavaly ősszel kezdődött letartóztatási hullám kedvezett a haladók népszerűségének. Ugyanakkor az is tény, hogy míg egy tavaly decemberi felmérés szerint az SZHP támogatottsága 41,3 százalék volt, addig a legújabb, januári közvélemény-kutatás szerint támogatottságuk „már csak” 36 százalékra rúg. A korrupcióellenes küzdelem fontos, de nem vitás, hogy a sajtóhabveréssel kísért letartóztatások csak ideig-óráig elégítik ki az egyre soványabb pénztárcájú polgárokat. Ha a haladók továbbra is a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem hullámán lovagolva kívánnak az egekig emelkedni, akkor legalább még egy „nagy leleplezésre” szükségük lesz. Amennyiben az elemzésre küldött hangfelvételek megerősítik Dačić és a Šarić-klán kapcsolatát, illetve kiderül, hogy nem az aktuális időjárási viszonyokról, hanem a banda ellen folytatott nyomozás szempontjából fontos részletekről folyt a beszélgetés közöttük, akkor az botrányt, majd pedig letartóztatást vonna maga után, amit meglovagolva a haladók talán egyedül is, vagy elenyésző számú partnerrel alakíthatnának kormányt.
Nem szabad azonban megfeledkezni a jelenleg 15,3 százalékos támogatottságot élvező Demokrata Pártról sem. Az egyik elemző szerint az országban jelenleg még mindig csak egyetlen ember gyakorol akkora befolyást a médiumokra, hogy kieszközölhesse a Dačić-botrány kirobbantását. Ez az ember Dragan Đilas demokrata pártelnök. Nem ésszerűtlen a megállapítás, azért sem, mert Miodrag Rakić, a Nemzetbiztonsági Tanács koordinációs irodájának volt elnöke, a DP alelnöke a múlt héten szintén a Šarić-klán és az előző összetételű állami apparátus bizonyos tagjainak a kapcsolatáról nyilatkozott. Ha Rakić tudott ezekről a titkos kapcsolatokról, akkor feltehetőleg Boris Tadić volt demokrata pártelnök és államfő, valamint Đilas sem maradtak tájékozatlanok. Ilyen információkkal a politikus nem hozakodik csak úgy elő, az ilyesmit pontosan időzítve, a jó hullámban és egy rendkívüli választás kiírásában reménykedve szokás nyilvánosságra hozni.
