A szerbiai törvényhozás számlájára már nem róhatóak fel annyira súlyos hiányosságok, mint néhány évvel ezelőtt. Az ország és a társadalom minél hatékonyabb működéséhez szükséges törvények legtöbbjét már elfogadta a Szerbiai Képviselőház, és figyelemmel kísérve a körülmények változását, vagy az alkalmazás során megmutatkozó hiányosságokat, rendszeresen módosítja azokat. Ugyanakkor, ha nem alkalmazzák a törvényeket, vagy ha nem készülnek fel azok alkalmazásra, akkor a legjobb, a legügyesebben megírt, az európai mércékkel leginkább összhangban álló törvény is csupán egy értéktelen papír marad.
A közbeszerzésekről szóló törvényt tavaly év végén fogadta el a köztársasági parlament. A jogszabály idén április 1-jén lépett hatályba. A törvényhozó elegendő idő hagyott minden érintettnek, hogy felkészülhessen a közbeszerzésekkel kapcsolatos új szabályzásra. A jogszabály az állami gyógyszertárakat is érinti, azok szintén közbeszerzési pályázat útján tölthetik fel polcaikat. Ez lassan öt hónapja ismeretes. A szerbiai gyógyszertárak azonban megvárták április 1-jét, nem alkalmazkodtak az új feltételekhez, nem írtak ki pályázatot. Ehelyett nyilatkozatháborút indítottak a szerb kormány, a köztársasági képviselőház, valamint a Közbeszerzési Igazgatóság ellen, és ez oda vezetett, hogy a május 1-ji ünnepekig szinte nem volt olyan patika, ahol a páciensek minden gyógyszert megtalálhattak volna. Elsősorban a diuretikumok, az antibiotikumok és a krónikus megbetegedések elleni gyógyszerek, a vérnyomáscsökkentők, a szív- és asztmagyógyszerek váltak hiánytermékké. Magas vérnyomással és szívproblémákkal küszködő ismerősöm, aki három, vagy négy különböző gyógyszert kénytelen fogyasztani, az elmúlt héten magángyógyszertárban kényszerült megvásárolni ezeket. A megoldásnak nem ennek kellene lennie, hiszen amellett, hogy ezek a gyógyszerek nem olcsóak, a betegbiztosított páciensek jogosan várják el, hogy ha fizették a biztosítást, akkor az állam ennek fejében megfelelő egészségügyi ellátást tegyen lehetővé számukra.
A problémát az sem oldotta meg, hogy idén év elejétől a magángyógyszertárak szerződést írhatnak alá a Köztársasági Egészségbiztosítási Alappal (RFZO) és ha ezt megteszik, akkor a páciensek ezekben is kiválthatják vényköteles gyógyszereiket. Az egészségügyi minisztérium figyelmeztetett: csak azok a patikák éljenek ezzel a lehetőséggel, amelyeknek nem teher 150 napot várni, amíg az RFZO átutalja a gyógyszerekért járó pénzt. Az országban jelenleg 153 önálló magángyógyszertárban és magángyógyszertári intézményben adnak ki vényköteles gyógyszert: Belgrádban 42 gyógyszertári intézményben és 15 önálló gyógyszertárban, Vajdaságban pedig 22 gyógyszertári intézményben és 11 önálló gyógyszertárban. A pontos számot egyébként nehezen deríthetnénk ki, mivel a gyógyszertári intézmény megalapításának feltétele patikánként kettő okleveles gyógyszerész alkalmazása. Ezeknek az intézményeknek a rendszerébe leggyakrabban több gyógyszertár is tartozik, tehát nem világos, hogy pontosan hány önálló magángyógyszertárban válthatják ki vényköteles gyógyszereiket a páciensek. Vajdaság különböző régióiban élő ismerőseimmel beszélgetve azonban levontam a következtetést, hogy a falvakban, kisebb városkákban erre egyelőre nem igazán van lehetőség.
A probléma átmeneti megoldásának érdekében a hét elején megszületett a döntés, hogy az állami gyógyszertárak gyorsított eljárásban négy hónapra rendelhetnek gyógyszereket. Hogy négy hónap múlva esetleg ismét arról kell-e tudósítanunk, hogy Szerbiában gyógyszerhiány van, az még kiderül. A bennfentesek szerint viszont már szinte biztos, hogy a közeljövő kapcsolódó tudósításaiból az derül majd ki, hogy a gyorsított eljárásban beszerzett gyógyszerek jóval olcsóbbak a városokban, mint a falvakban. A magyarázat egyszerű: minél nagyobb a kereslet, annál több gyógyszert rendelnek a patikák, és minél nagyobb a rendelés, annál jobb árajánlatot kapnak a gyártótól.
Az állami gyógyszertárak hangos tiltakozása miatt az egészségügyi minisztérium igyekezett közbenjárni, hogy az állami gyógyszertárakra 2014. január 1-től ne vonatkozzon a közbeszerzési törvény, véleményezésében a Közbeszerzési Igazgatóság azonban kifejtette: az állami patikáknak közbeszerzést kell lefolytatniuk a vényköteles gyógyszerek vásárlása esetén.
Szintén az idő mutatja majd meg, hogy az elkövetkező négy hónapban az állami patikák hajlandóak lesznek-e alkalmazkodni a rájuk vonatkozó törvényes előírásokhoz, vagy munka helyett ismét nyilatkozatháborúk és a másikra való mutogatás hibájába esnek. Az új rendelkezést egyébként jogosnak és szükségesnek tartom. Az orvos ismerősömmel folytatott beszélgetésekből megtudtam: a gyógyszergyártók képviselői tetemes összegeket, vagy egyéb javakat ajánlanak fel annak az orvosnak, aki a szóban forgó gyártó gyógyszereit írja fel pácienseinek. A közbeszerzési pályázatok során feltehetőleg szintén lehetőség adódhat a visszaélésekre, ennyire nyíltan és közvetlenül azonban biztosan nem.
