Szinte mindennapi téma: drágítások. Állítólag azért, mert a dinár rohamosan veszíti értékét. Valójában senki sem tudja, vagy nem akarja kimondani, miért növekednek az élelmiszerárak az utóbbi 2–3 évben ilyen drasztikusan. Vajon azért, mert drága a kőolaj, vagy azért mert gazdasági világválság van? Vagy talán azért, mert szélsőséges az időjárás, csökkentek a hozamok? Ördögi kör… Meddig mehet még így, ha tudjuk, hogy bizony a bérek „egy helyben topognak” – már évek óta?… És még jó, ha egyáltalán van ez embernek kereseti lehetősége…
A közgazdászok, helyzetelemzők pedig azt állítják, az „igazi” drágítások még csak ezután várhatók. A polgárok folyamatosan romló életszínvonala közben még mélyebbre süllyed. Mindaddig amíg nem éri el a „padlót”. Hogy a „padló” milyen közel van, az kiviláglik többek között abból is, hogy például az újvidéki piacokon (és nem csak ott) jócskán megcsappant a vevők száma. Nem csoda, minden méregdrága: a sárgabarack, amelyből alig van, 200–250, a málna 300–320, a földieper 250–300… Állítólag azért van így, mert a sok eső, februári, áprilisi fagyok tönkretették a termést… Van azonban egy másik dolog is, amely a napokban igen felkorbácsolta a közvélemény kedélyeit: jönnek az orosz vevők. És nem kérdezik, hogy mennyibe kerül a portéka, készpénzzel fizetnek, és viszik. Kacsa? Lehet, hogy az, de tény, hogy az ámítás bevált…
A kilátások pedig olyanok, hogy a helyzet nem fog javulni az elkövetkező hónapokban sem. A zöld piacokon az árak még akkor sem fognak csökkenni, ha „rendeződnek az időjárási viszonyok”. Közben máris készítik a fogyasztókat az újabb drágítási hullámra. Felettébb érdekesek a magyarázatok. Például az, hogy a hús várható drágításának fő oka a szójadara, amely minden idők legnagyobb szintjét jegyzi a hazai piacon: több mint 51 dinárba kerül kilogrammja az Újvidéki Terménytőzsdén. Ennyi még sosem volt ez a tőzsdei cikk, mely egyébként a jószágtáp alapanyagát képezi. „A szakértők” nyomban megtoldják a listát, hogy nemcsak a hús, hanem a tojás és tej is drágulni fog…
A közvélemény butításába bekapcsolódott a tőzsde is. Onnan olyan hírek érkeznek, hogy lám-lám, a szójabab nagyon rosszul termett a világban, és emiatt a tartalékok a minimumra csökkentek. Azt viszont senki sem veszi figyelembe, hogy tavaly nekünk kielégítő hozamunk volt szójababból, abból, amely nem génkezelt, és abból, amelyet kilónként 36 dináros végső áron fizettek ki a felvásárlók! … És amelyet a mi szójafeldolgozó iparunk rekordáron szállított külföldre és hatalmas profitot vágott zsebre. Most pedig azon siránkozunk, hogy a szójadara 51 dinár, hogy nincs belőle elég, hogy minimumra csökkentek a tartalékok… Mese, mese… Aki valamit is konyít a jószágtartáshoz, az jól tudja: jószágtenyésztésünk már évtizedek óta a tönk szélén van. Nem fizetődik ki a hizlalás, tenyésztés, a tenyésztők sorra tönkrementek, mert az éveken át szociális nyugalmat szolgáló árpolitika miatt fel kellett hagyniuk a további tevékenységgel… Számításuk egyszerű: senki sem dolgozik saját kárára. A megtermelt szántóföldi növényeket inkább eladják, mintsem hogy feletessék, mert így kevesebb munkával nagyobb haszonra tehetnek szert. Az állam pedig tétlenül figyelte ezt mindvégig. Most már még azok sem hajlandóak olcsó hússal ellátni a piacot, akik eddig megszokásból dolgoztak, vagy pedig ellenszolgáltatásként foglalkoztak jószágtenyésztéssel azokért a javakért, amelyeket a privatizáció során kaptak az államtól. Mert köztudomású, azok, akik több tízezer hektárokat és jószágfarmokat „kaparintottak” meg aprópénzért egy ideig visszaszorított árakat diktáltak a jószágpiacon…Úgy látszik, az ő erejük és türelmük is elfogyott.
