A hitel segítség és ráfizetés egyben

A banknál lakunk, szoktuk mondogatni viccesen a feleségemmel egymás között és az ismerőseknek is, mert lakáshitelünk van. Keserédes viccelődés ez, mert nagyon jól tudjuk, hogy a lakáshitel felvétele évtizedekre szóló nehéz vállalás, amelynek törlesztő részleteit szigorúan és pontosan hónapról hónapra fizetni kell. Nincs halogatás és kibúvó, mert különben a bank viszi az ember feje fölül a házat és odavész az addig visszafizetett hitelösszeg is. Jól tudjuk, hogy mit jelent a hitelfelvétel. A többség a kölcsönre szükséges rosszként tekint, ha teheti, elkerüli, ami szerintem nagyon helyes hozzáállás. Az ember csak addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér, ne tovább. Azonban, ha nincs takaró, de nyújtózkodni kell, mert az ember nem szeretne évekig egy helyben topogni, de nincs más lehetősége, akkor marad a kölcsön. Majd az ember mérlegel és végül helyesen vagy helytelenül dönt és hitelt vesz fel, vállalva annak minden előnyét és hátrányát.

A hitel ugyanis ráfizetés és segítség is egyben. Mindenkinek anyagi és lelki tehertétel, mert vesztességgel jár és nyomasztó. A hitel tudata ugyanis folyamatosan ott motoszkál az ember tudatalattijában és akarva-akaratlanul rányomja a bélyegét a mindennapokra. Akkor is, ha a pénzét ossza-szorozza, ha bármit tervez vagy ha éppen örömteli dolgokkal foglalkozik. Ez szerintem minden banki kölcsönnél így van, függetlenül attól, hogy hosszú lejáratú lakáshitel vagy éppen rövid futamidejű készpénz kredit. Mindegyiknél azt várjuk, hogy minél előbb kifizessük és túl legyünk rajta. Főként a pénzbeli tartozás miatt, mert minden bankhitel árucikk, ami úgy van kidolgozva, hogy a pénzintézeteknek jövedelmezzen. Nem ingyen adják a kép szép szemünkért, hanem vastagon meg kell fizetni az árát. Ha valaki hitelfelvételre szánja magát, akkor azzal legyen tisztában, hogy ez kisebb-nagyobb ráfizetéssel jár, és abban biztos lehet, hogy többet fizet vissza, mint amennyit a hitelfelvételkor kézhez kapott. A kölcsönfelvétel ugyanakkor segítség is lehet. Példaként a saját esetünket említem, amikor más lehetőség híján a közül választhattunk, hogy a havi lakbért fizetjük vagy a hitelrészletet törlesztjük, amelyeknek az összege körülbelül megegyezett. Hosszas mérlegelés után az utóbbit választottuk, és bízok benne, hogy jól döntöttük, mert a hitel törlesztése után egy jelzálogmentes lakóházhoz jutunk.

A hitelt némi túlzással egy kicsit a pálinkához tudnám hasonlítani. A pálinka kis mennyiségben gyógyír, nagy mennyiségben méreg, állítja a népi bölcsesség. Ez akár igaz lehet a hitelre is, ha indokolt gazdasági beruházások, lakhatási feltételek biztosításához vagy váratlan és elkerülhetetlen kiadások finanszírozására fordítják, akkor gyógyír lehet, amit segíthet és az egyén és a család javára válhat, és végső soron boldogságot eredményez. Természetesen csak abban az esetben, ha ténylegesen elfogadhatók a hitelfeltételek. Azonban méregként is szolgálhat, ha valaki erőn felül vállalásokkal vagy meggondolatlanul szükségtelen luxus kiadások miatt adósítja el magát. Majd képtelen törleszteni a hitelt, amelynek eredményeként mindene rámehet, a testi-lelki egészsége, a családi boldogsága és az anyagi javai is. A mértéktelen hitelfelvétel ugyanúgy tönkre teheti az embert és a családot, akárcsak a mértéktelen pálinkafogyasztás. Bár szerintem, ha csak lehet, akkor legjobb mindkettőt mellőzni.