Azt hihetnénk, hogy az európai parlamenti választás arról szól, hogy a tagországokban melyik párt hány képviselőt küldhet Strasbourgba. A múlt héten azonban ismét bebizonyosodott, hogy a választások helyenként nagyobb belpolitikai megrázkódtatást okoznak, mint amekkora érdeklődés kíséri a képviselők megválasztását. Persze ez a két dolog együtt jár. Az uniós választás ugyanis fölméri, kimutatja a pártok támogatottságát, a politikai erőviszonyokat az országon belül, ami gyakran meglepetést is okoz.
A Fidesz–KDNP elsöprően nagy támogatottságot élvez (Fotó: MTI)
Így volt ez vasárnap Magyarországon is. No, nem a Fidesz–KDNP koalíció esetében, hiszen a korábbi fölmérések mind azt jósolták, hogy a két kormánypárt kiteszi az összes ellenzékit együttvéve, vagyis elviszi a mandátumok többségét. Csupán a legderűlátóbbak jósoltak 14 mandátumot a kormánypártoknak, s 13 be is jött az 52 százalékot meghaladó szavazatmennyiséggel. Bizonyos, hogy az Unióba induló képviselők közül senkinek a pártja sem élvez olyan elsöprően nagy támogatottságot, mint a Fidesz–KDNP. (Ha nem vesszük figyelembe a két parlamenti pártjával az aprócska Máltát.) Ez az eredmény azért is rendkívül értékes, mert választások után a kormánypártok népszerűsége ritka kivétellel csökken, Magyarországon pedig egy évvel ezelőtt tartottak országgyűlési választást, ennek ellenére a vasárnapi szavazáson nagyobb támogatottságot ért el a pártkoalíció, mint tavaly áprilisban. Fontos ez a siker abban a tekintetben is, hogy ismét világossá vált: bármilyen támadások is érik az Unióban Orbán Viktor miniszterelnököt vagy az egész kormányt, a többség itthon igenis mellette áll. Másik részről pedig ilyen bizalom mellett a kormányfő köteles választási ígéretei, programja szerint eljárni. Az ellenzék már olyan mértékben nem tud mit kezdeni a Fidesz–KDNP támogatottságával, hogy azt írják sikertelenségként a számlájára, hogy „de nem szerezte meg a kétharmadot”! Ám itt a kétharmadnak semmiféle jelentősége nincs, legfeljebb eggyel több képviselői hellyel jár a Fidesz számára az EP-ben.
A Fidesz kampánya középpontjába – miként 2015 óta rendszeresen – a bevándorlás ellenzését helyezte, de nyilvánvalóan nem kizárólag ezzel aratott elsöprő győzelmet, hanem mindazokkal a belpolitikai, gazdasági, szociális stb. intézkedésekkel, tehát a kormányzással, amit már egymásután a harmadik mandátumban gyakorol.
A kormánypártok esetében tehát a várt eredmény született, összekuszálta viszont az ellenzéki térképet. Nem is kismértékben. Két pártnak hozott nagy örömet a vasárnapi szavazás: a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíciónak és a Momentumnak. Régen tévedtek olyan nagyot a közvélemény-kutatók, mint ezúttal. (Nem is csak e két párt esetében.) Az előrejelzések ugyanis 11 százaléknyi szavazatot jósoltak a DK-nak, ezt növelte meg további 5-tel a valóságban, míg a Momentum az esetleges 7 helyett megközelítette a 10 százalékot. Maguk a pártok sem számítottak ilyen jó eredményre: a DK 4, a Momentum pedig 2 mandátumra. Bevált tehát az az ötlet, hogy a DK Gyurcsánynét ültette a párt választási listájának az élére; sőt úgy tűnik, az európai egyesült államok eszméjének is van követője Magyarországon is, mert hát ők ezt a célt tűzték zászlajukra. A Momentum sikere abban az értelemben számít rendkívülinek, hogy az országgyűlési választáson az 5 százalékos küszöböt sem tudta átlépni, tehát megháromszorozta a tavalyi eredményt, anélkül, hogy politikai teljesítmény lenne mögötte.
Igen ám, de ha ez a két párt ilyen jól szerepelt, honnan szerezték a szavazatokat, ha a kormánypártoktól nem? Az egykor jelentős pártoktól. Leszerepelt ugyanis az MSZP–Párbeszéd, a Jobbik és az LMP is. Ez utóbbi nem volt képes átlépni a küszöböt, a másik kettőnek az előzetesen 10 százaléknyira taksált eredménye mindössze 6,5 százalék körül alakult. Egyértelmű, hogy a Jobbik néppártosodási kísérlete nem járt sikerrel, arca már fölismerhetetlen, miközben tolódott balra, egyre veszítette támogatóit. Az MSZP esetében a gyengülés sokkal régebbi, talán akkor kezdődött, amikor Gyurcsány Ferenc távozásakor megalapította a DK-t. Most pedig Gyurcsány jó úton halad, hogy bekebelezze egykori pártját. Az LMP is hosszú ideje őrlődik, s ezúttal rosszabbul szerepelt a radikális jobboldali Mi Hazánknál is, amely mozgalom még egy éve sem létezik.
Elemzők szerint a jövőt illetően nem a pillanatnyi adatok a mérvadóak, hanem a tendenciák. Némely pártnál már hosszabb ideje tapasztalható a lejtmenet, a DK és a Momentum nem várt sikeréből pedig egyelőre nehéz következtetéseket levonni. Mindenesetre az ellenzék már az EP-kampánnyal együtt készülődni kezdett az őszi önkormányzati választásokra, megállapodások is születtek, amelyeket azonban ez az eredmény fölülírhat. Ha a Momentum helyet akar kivívni magának a hazai politikai életben, őszre is pályára kell lépnie. Csak ez már nagypálya lesz ám! A fiatal társaságnak biztosan lesznek majd nemzetközi oktatóik, bár a Lehet Más a Politika alighanem épp most bizonyította véglegesen, hogy nem lehet más a politika. Az pedig aligha kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc a sikeren fölbuzdulva igyekszik majd kezébe venni a gyeplőt. Ha már az Unióban és itthon is ő uralja az ellenzéki mezőnyt. Mert bár az ellenzék rendszeresen a Fidesz ellen hirdeti meg a végső harcot, inkább az egymás közötti leszámolás a sikeres.
Kíváncsian várjuk a nyári-őszi újabb kampányt. Zajos lesz, az biztos.
