Csütörtökön estefelé még úgy tűnt, hogy a kelebiai határátkelőnél a szerb rendőrök statisztálnak a magyar határra vonuló migránsoknak, ahelyett, hogy megállították volna a törvényellenesen áthaladó bevándorlókat. Emlékezhetünk még a 2015-ben Horgosnál történt agresszív áttörési kísérletre, amikor szintén tétlenül nézték az itteni rendőrök, hogy miként tépik a migránsok az épületek elemeit, hogy azzal támadják az országhatárt védő túloldali biztonsági erőket. A határ megnyitását követelő mostani tiltakozás békésebbnek tűnt, mint a majdnem öt évvel ezelőtti, azt viszont csak találgathatjuk, mi történt volna napokkal később, ha kitartanak a bevándorlók.
Aleksandar Vulin védelmi miniszter este a helyszínre látogatott, és beszédéből sejteni lehetett, hogy ezúttal a kormány határozottabban fog föllépni a válságosnak talán még nem nevezhető helyzet megoldása érdekében. A miniszter ugyanis azt mondta, hogy a migránsok miatt Szerbia nem akarja elrontani a jószomszédi viszonyt egyik szomszédjával, így Magyarországgal sem. Emellett arról is szólt, hogy nem kormányzati szervezetek olyan hamis tájékoztatást nyújtottak a tiltakozóknak, hogy ki fogják nyitni előttük a határt, s ehhez fényképeket mutattak az átkelőkön áthaladó autóbuszokról, amint vidáman fogadják, üdvözlik őket az unióban.
Éjfél után azonban nagyszámú rendőr jelent meg Kelebiánál, kitessékelték az újságírókat, az este folyamán kialakított sátortábort fölszámolták, a bevándorlókat pedig menekülttáborba szállították. Jól előkészített, professzionális módon megszervezett akciónak nevezhető a rendőrség föllépése. Nem várakozott ugyanis a kormány, hogy esetleg napok múlva lépjen határozottan, amikor a migránsok a fáradtság, a hideg és egyéb okok miatt agresszívvá válhatnak. Megelőzték a határkerítés esetleges megrohamozását; éjszaka cselekedtek, amikor „nem juthattak szóhoz” az újságírók, mert emlékezhetünk korábbról, hogy a magyar rendőrség miféle brutális föllépéséről számolt be a fősodorhoz tartozó nyugati média, amikor a segítségnyújtást is rendőri agressziónak állították be. Mindezek mellett az sem mellékes, hogy megkímélték a gyerekeket és a nőket a komolyabb megpróbáltatásoktól, ha esetleg később került volna sor az akcióra.
Látható volt, hogy viszonylag sok kisgyerek és nő is bevonult a határra, pedig az utóbbi hetek tudósításaiban csupán elvétve jelentek meg nők és gyerekek, ők föltételezhetően a befogadóközpontokban tartózkodtak eddig. Elindulásukat indokolhatják a határnyitásról szóló álhírek: valóban elhitték, hogy szabad az út, másrészről viszont az is hihető, hogy a szervezők stratégiájába illettek jól bele. Miként Vulin miniszter is utalt rá: civil szervezetek állnak a megmozdulás mögött, amelyek aligha kezdők a „szakmában”, és jól tudják, hogyha összetűzésre kerül sor, a gyerekek ellen sokkal nehezebben tud a határvédelem föllépni, mint a fiatal férfiak ellen, a média pedig az aranyos gyerekek fényképeivel fog ezúttal is eredményesen hatni a tévénézőkre és az újságolvasókra, „bizonyítva” elsősorban a magyar rendőrség embertelen viszonyulását. A bevándorlásellenes politikája miatt pedig ismét pellengérre állítható a kormány. A külső szervezők provokációjának is tekinthetjük a megmozdulást, mert ők bizonyára tisztában voltak vele, hogy a migránsokat Magyarország nem engedheti be. Következetesen tartja ugyanis magát a hazai és a schengeni határ védelmére vonatkozó törvényekhez, amelyek szerint menedékkérelmet a tranzitzónában szabadon beadhatnak az érintettek, de megakadályozzák az illegális belépést az országba és ezzel az Európai Unióba.
És most mi következik? – szól a kérdés a dicséretes és fájdalommentesnek mondható beavatkozás után. Zaklatják-e továbbra is naponta a határ menti lakosokat a migránsok? Amikor a múlt héten egy kisebb csoport Horgosnál áttörte a határkerítést, de eredményt nem ért el vele, várható volt, hogy valami ismét történik, mert az egyéni próbálkozások az erős magyar határvédelemnek köszönhetően ritkán járhatnak sikerrel, bármennyire is vetnek be új módszereket a kísérletezők. S mert az unió biztonság- és migránspolitikája semmit sem változott, bizonyosan folytatódnak az egyéni vagy a kis csoportokban történő próbálkozások. Pásztor Bálint nem régi parlamenti fölszólalását követően jócskán megszaporodtak a rendőrségi akciók a határ menti településeken, ám ha ez valamelyest meg is nyugtatja a lakosságot, igencsak macska-egér játéknak tűnik, amíg mindenféle dokumentum nélkül szabadon mozoghatnak a bevándorlók az országban. Szerbia pedig túl nagy szigort nem engedhet meg magának, amíg az unióba készül, annak a politikája pedig liberálisan bevándorláspárti. Egyelőre egy tökéletesnek is mondható akcióval sikerült lefegyverezni a szervezkedő nemzetközi civileket, de nincs kizárva, hogy újabb ötletekkel folytatják áldásosnak aligha mondható aknamunkájukat. A migránsok pedig, ha már idáig elértek, vissza nem fordulhatnak, veszítenivalójuk nincs, érthető, hogy mindenáron el akarnak jutni Nyugatra, az embercsempészek és az NGO-k pedig nem mondanak le az üzletről.
Péntekre virradóra tehát kiváló eredménnyel ugyan, ám csak tünetkezelés történt, de legalább hasznos tapasztalatokkal szolgált.