Vannak nevek a magyar történetírásban, amelyek életművük jelentősége és fölülmúlhatatlan gazdagsága révén fogalomként élnek tovább a kései utókor emlékezetében. A Szinnyei, a Borovszky, a Fényes Elek, az Ipolyi Arnold, a Horváth Mihály olyan „területei” a magyar tudományos életnek, amelyek ma is képesek új és új csodákat nyújtani a nemzeti múltunk eseményei iránt érdeklődőknek. Mi, délvidékiek büszkén tartjuk számon a kiválóságok sorában Dudás Gyula és Érdujhelyi Menyhért mellett Pesty Frigyest is, aki kétszáz évvel ezelőtt, 1823. március 3-án született Temesváron. A „Szinnyei” szerint modern kori történetíróink között ő volt az első, aki felismerve a forráskutatás jelentőségét, minden erejét a feldolgozandó történeti anyag összegyűjtésére fordította, életét a levéltári anyag felkutatásának és számbavételének szentelte.
Pesty Ferencz fia a gimnáziumot szülővárosában, a lyceumot Szegeden látogatta, ahol tanára, Horváth Cyrill fordította figyelmét a történelemtudomány felé. Szekernyés János – Pesty Frigyes kései utódja – a Temesváron megjelenő Heti Új Szó 2023. június 22-ei számában megjelent 200 éve született Pesty Frigyes történetíró – A temesvári magyar hírlapirodalom megalapítója című írásában méltatta a jeles történetírónk pályáját. Meglátása szerint az ifjú Pesty Frigyes az 1848-as forradalom kitörését megelőző években egyik vezéregyénisége volt a temesvári magyarságnak, a kultúra és a közélet terén minden eszközt felhasznált, hogy magyaros szellemet öntsön a Béga-parti városban megjelenő német nyelvű lapokba. 1848 tavaszán és nyarán tevékeny szerepet vállalt a magyar forradalom vívmányainak temesvári és dél-magyarországi érvényesítésében. Amikor 1849. április 25-én Bem József tábornok a „császárhű” Temesvár ostromába fogott, Pesty Frigyes Debrecenbe sietett, ahol felajánlotta szolgálatait az ugyancsak Temesváron született Klapka György hadügyminiszter-helyettesnek. A forradalmi kormányt Budán, Szolnokon, Szegeden és Aradon szolgálta, a világosi fegyverletétel után Lugoson át Törökországba menekült, ahol a szabadságharc száműzöttjeivel együtt Vidinben lelt menedékre. 1849. október 21-én azonban – testileg és lelkileg megtörten – visszatért szülővárosába. Az osztrák hatóságok Pestre vitték, ahol a hírhedt Újépületbe zárták, ahonnan 1850 februárjában szabadult. Nem sokkal később Mehádián újra elfogták, Orsovára vitték, ahol hat héten át vallatták és kínozták. Csak ősszel térhetett haza, ahol az újonnan alakult Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara Pesty Frigyest titkárává választotta. Felelős állásában 1864 augusztusáig tevékenykedett. Ekkor született a Krassó, Torontál és Temes vármegyék kereskedelmi és iparos viszonyainak leírása 1853–1856 (Temesvár, 1858) című munkája. Coronini János, a szerb vajdaság akkori kormányzója – aki nagyra értékelte a Temesvarer Zeitungba írt cikkeit –, Pestynek engedélyt adott egy magyar „encyclopaedikus hetilap” kiadására. Így született meg a Delejtű, amely 1858. közepétől 1861. július 16-ig Pesty Frigyes szerkesztésében jelent meg.
A hírlapíró azonban ekkor már minden erejét Dél-Magyarország története kutatásának szentelte, nagy gondot fordított a történeti források feltárására. 1867-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Történelmi Társulat, melynek igazgató-választmányi tagja volt. Ekkor jelentek meg monumentális művei közül A szörényi bánság és Szörény vármegye története (1878), Az eltűnt régi vármegyék (1880), valamint Krassó vármegye története (1883–1885) című monográfiái.
Első figyelemre méltó történeti cikkeiben is a Délvidék történetével foglalkozott a Budapesti Szemlében jelent meg A bánsági monographiák (1862), a Szathmár mint helynév (1885), a Magyar Történelmi Tárban közölte a Temesvármegye főispánjai, a temesvári pasák és tartományi elnökök (1863) a Századokban a Temesvár mint kősziklán fekvő fellegvár (1867), a Baranyai főispánok (1868), A vármegyék történeti monographiájának tervrajza (1872), a Levéltári hulladékok: torontál, gömör-, veszprém-, bodrogvármegyei alispánok (1874), a Nándorfehérvári, szreberniki, jajczai bánok és barsi alispánok (1875), a Műveltségi állapotok Temesváron a XVIII. században (1877), A szerbek politikai történetének ismertetése (1880), A horvátok történetének ismertetése (1882), és a Fiume közjogi helyzete (1882) című tanulmánya jelent meg. Az Akadémiai Értesítőben látott napvilágot a Némely régi letűnt magyar vármegyékről: Horom, Gecske, Orbász, Ozora és Rincsa vármegyék (1872) és a Brankovics György rácz despota birtokviszonyai Magyarországon és a rácz despota czím (1877) című, ugyancsak korszakos jelentőségű írása. A Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulat Évkönyvében pedig a Temesvár környéke a középkorban (1874) című tanulmányát közölte.
Mák Ferenc felvétele
1880-ban Horvátországban a zágrábi érseki, káptalani, valamint a délszláv akadémiai könyv- és irattárban kutatott. Föltáró munkája eredményeként jelent meg a Die Entstehung Croatiens (1882) és a Száz politikai és történeti levél Horvátországról (1885) című munkája. „Haladásunk és állami megerősödésünk legnagyobb ellensége a közönyösség – és az új nemzedéknek semmit sem róttak fel annyiszor hibául mint épen azt. A közönyösség az a szellemi philoxera, mely a hová beveszi magát, sivár pusztaságot teremt maga körül. Ellenségeink közönyösségünkre számítanak; ez nekik legjobb szövetségesük” – fogalmazta meg politikai üzenetét Pesty Frigyes a Száz politikai és történeti levél Horvátországról című kötetéhez írt Előszóban.
1889. december 5-én, a Magyar Történelmi Társulat választmányi ülésén a társulat titkára, Szilágyi Sándor jelentette be Pesty Frigyes választmányi tag halálát, és méltatta az elhunyt érdemeit. Kijelentette: „Pesty Frigyes neve a társulatunk megalakulásának történetével össze van forrva, s a Századokat, eredetileg ő tervezte. Ő valóban a mi halottunk is, s nálunknál mélyebben senki sem fájlalhatja munkás életének kialvását... Magyarország azon részében lépett fel a közélet terén, melyet az anyaállamtól elszakasztottak: az akkor úgynevezett Temesi bánságban”. Szekernyés János szerint „Pesty Frigyes a bánsági magyarság legkiválóbb vezéregyéniségei közé tartozott. Dél-Magyarország, a Bánság tudományos és szellemi életének kimagasló büszkesége.” A Történelmi és Régészeti Értesítő 1910-ben közölte a legkiválóbb „temesvárológus”, Berkeszi István A Delejtű – Délmagyarország első magyar hírlapjának kritikai ismertetése a kor jellemzésével (1858–1861) című terjedelmes tanulmányát. Pesty Frigyes munkássága legnemesebb történeti emlékeink sorába tartozik.
Nyitókép: Mák Ferenc felvétele
