Azon szerencsés emberek társaságába tartozom, akiknek még volt alkalmuk személyesen ismerni Illés Sándor temerini születésű írót.
1997 nyarán budapesti lakásán több napon át beszélt életéről, az akkor készült interjú azonban – több évtizedes késéssel – Akit a Szűz Mária a kötényére vett címmel 14 részletben a közelmúltban jelent meg a Magyar Szó Kilátó című mellékletében, melyben talán megcsillant e roppant gazdag, megpróbáltatásokkal teli élet minden pompája és fénye.
Illés Sándor gyermekéveiről szólva elmondta, a XX. század első évtizedeiben Temerinben szerény nazarénus gyülekezet létezett – voltak vagy 25–30-an –, melyet nagyapja, Illés András szervezett közösséggé. „Ő lett a gyülekezeten belül a szolga – mesélte a kései utód –, a bizalmi ember, aki a közösség ügyeit intézte. Ilyen minőségében messze földön ismert volt a nazarénusok között, jöttek is hozzá tanácsért messzi vidékekről, Topolyáról, Szabadkáról, de távolabbról is. Nem tudom, hogy tanácsot vagy peres ügyeikben ítéletet kértek, de az biztos, hogy voltak köztük börtönből szabadult nazarénusok is, akik valamiért köszönetet mondtak neki.” Idős korában, amikor már rossz volt a szeme, az unoka olvasta fel neki a Bibliát, sokszor elkísérte őt a gyülekezetbe is. „Nagyapám, Illés András végtelenül rendes ember volt – tekintett a távoli múltba Illés Sándor író –, nem ivott, nem káromkodott, nem kártyázott és nagyon becsületes volt, egyszer azt mondta nekem, hogy ez a nazarénusok hitének és életének az alapja. Én tehát ebben nevelkedtem.”
Bácskaságunk XX. századi történelmében nem játszottak különösebb szerepet a nazarénusok, nem volt beleszólásuk a népélet alakításába, csábított hát az alkalom, hogy megtudjak valamit az életükről. Az irodalom szerint a nazarénusok mozgalma az 1830-as évek elején indult Svájcban, Magyarországon pedig 1839 nyarán jelentkezett. Híveik gyakran „Krisztus tanítványainak” és „Krisztus híveinek” nevezték magukat. A Jézus Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete a magyarországi kereszténység egy kis csoportja, ma már alig kétezernyi hívővel és csaknem két évszázadnyi üldöztetéssel a háta mögött. „Hittanilag a protestáns evangéliumi kereszténység anabaptista ágának konzervatív, fundamentalista irányzatába lehet őket sorolni, saját nézetük szerint hitalapjuk teljes egészében a Biblián alapszik. Történelmük során a kor marginális vallásszabadságának és saját elhatároló világnézetüknek köszönhetően csaknem folyamatosan a társadalom szélén éltek az állam szempontjából és gyakran vallási üldöztetések áldozatai voltak.”
A Katolikus Lexikon szerint Magyarországra először Denkel János, Kropacsik János és a kontinens nyugati országaiban bolyongó iparoslegények hozták. A nazarénusok gyülekezeti mozgalma a szabadságharc bukása után, az 1850-es években a Bácskában és az Alföldön terjedt, ahol az 1870–1880-as években Kalmár István talált kapcsolatot a bibliás parasztokkal, az ő érdeme, hogy a nazarénus hitterjesztés kapcsolatba került az alföldi protestáns parasztgyülekezetek által érintett bibliás tömegekkel. Virágkora az 1880–1900-as évekre tehető.
A nazarénusok bácskai múltjáról Besnyi Károly „A későbbi kor tanúságára” – Szerémségi és bácskai református gyülekezetek Szász Károly püspök 1885. évi látogatása tükrében című könyvében közölt korabeli jelentésekben olvastam. Szász Károly 1885. szeptember 3-án Zomborban kezdte püspöki vizitációját, ezt követően Pacsérra, Ó-Moravicára, Új-Szivácra, Ó-Szivácra, Cservenkára, Feketehegyre, Kúlára, Verbászra, Kucorára, Torzsára, Despot Szent-Ivánra, Új-Sóvéra ment. Szeptember 14-én Újvidékre, majd 15-én Pirosra még eljutott, ám a Csajkás kerületben szétszórt református hívek meglátogatását kénytelen volt későbbre halasztani.
A látogatásról készült püspöki jelentésében részletesen foglalkozott a vidék nazarénus közösségeinek életével is. „Azt lehet mondani – írta Szász Károly püspök úr –, hogy a nazarenizmus Pacséron ütötte föl fejét először a magyar föld területén. Eme rajongásnak első apostola volt Kalmár István, ki itt Pacséron született r. cath. szülőktől. Atyja a Szutsits birtokos családnál ispán volt. Fensőbb iskolákat is végzett, legalább élettörténete ezt, valamint működése is, mintegy föltételezi. A 48/49iki forradalomban kém szolgálatokat teljesített a magyaroknak. A forradalom leveretése után Gyöngyösre került, hol a szolgabírói hivatalban volt alkalmazva. Itt azonban nem soká volt maradása, mert forradalmi szellemű dalokat s költeményeket írt, melyeknek szerzősége midőn rábizonyosodott, elfogatott s a fővárosba hurcoltatott. Itt a börtönben ismerkedett meg, mint fogoly egy rajongóval, a kinek eszméit gyorsan magáévá tette. A börtönből kiszabadulva szülőföldére tolonczoltatott, a hol azután elkezdte hirdetni azt a tudományt, mely, fájdalom, annyi embert megszédített. Pacsérról kirándulásokat tett a szomszédos községekbe téríteni szándékozván mindenütt. Különösen Bajára és a szomszédos Moroviczára szerette térítői útját irányozni. A rajongás azonban megtámadta elméjét s már ez első időkben többször észre lehetett rajta venni, hogy elméjében megháborodik. Hogy időnkint mennyien voltak ezek a félrevezetett rajongók, erre nézve csak 2 helyen találtam följegyezve adatot. Az egyik szerint 1858ban »nazerenus ház volt 39, lélek 140, iskolába járható fiú 10, leány 14«. A másik adat szerint 1870 febr. elején 85 pár nazarenus volt, birtokukban pedig mintegy 20 sessio föld. […] 30 éves múlt áll tehát Pacséron a nazarenismus háta megett, de e 30 év nem adott annak igazat, csak azt bizonyítja, hogy nincs benne éltető erő.”
Schilling Károly cservenkai evangelikus lelkipásztor 1885. február 10-én kelt jelentésében az olvasható, „a nazarénizmus az 1874-ig év September havában lépett föl itt is, s köztünk is van mintegy 8–9 család”. Kulcsár Sándor újvidéki ev. ref. lelkész 1885. szeptember 15-én kelt Az újvidéki ev. reform. egyház története és fejlődésének leírása 1885 évig című jelentésében pedig azt írta: „Újvidék sz. kir. városa, mely az 1880. évi népszámlálás szerint 21.325 lelket számlál, még pedig r. cath. 8073, g. keleti 8424, refm. 1742, agt. ev. 1700, orosz 169, örmény 1 és zsidó 1141, unitarius 6, más keresztyén nazarenus 42, hitfelekezet nélküli 7 felekezetek vannak benne.” A nazarénusok XIX. századi jelenléte és a közösség aránya-létszáma mindkét jelentésből kiderül. Az utódaik sorsa azonban a homályba vész.
