Még az év elején a párizsi divathéten az egyik híres divatdiktátor giccses gumicsizmába és igen cifra, éktelen műanyag esőköpenybe öltöztette a modelleket. Nem hiszem, hogy bárki is így felöltözne, és kimenne az utcára, ez csak a divatvilág egy újabb bolondos kreációja. Ezeket a ruhadarabokat biztos, hogy senki sem fogja megvásárolni, a boltok polcain fognak porosodni.
Azóta elmúlott pár hónap, a kalendárium szerint tavasz van, viszont az időjárásnak merész dolog hinni. Nem mondhatjuk, hogy egyfajta időjárást tapasztaltunk, hiszen volt itt minden az első tavaszi hónapban. Három hete még húsz centis hó volt, most pedig rövid ujjú pólóban szaladgálnak az emberek. Olyat is láttam, aki már szandálban szellőztette lábait.
Én az óvatosak táborába tartozok, inkább melegen öltözködök, nehogy a tavaszi időjárás megvicceljen, és megfázzak. Igaz, kicsit furcsán érzem magam, amikor nagykabátban elhaladok egy atlétatrikóban feszítő embertársam mellett. Na, bolond ez az ember.
A televízióban azt mondták, hogy változékony, kissé hűvös időre számítsunk. Ebből kifolyólag reggel kabátban indulok munkára, hiszen igen friss kint a levegő. Délben már a gutaütés kerülget, mert megint vastag pulóvert vettem föl, vékony ing helyett. Hirtelen jött ez a meleg, ez sem jó. Régen felismerhető volt a négy évszak. Az ember tudta, hogy tél után tavasz következik, és nem nyár.
Ez most nincs így, télikabátból bikinibe ugrunk. De akkor meg mikor vegyem fel az átmeneti időjárásra szánt holmikat? Még a télen vettem egy szép fehér kabátot, se túl vastag, se túl vékony anyagból készült. Épp jó lesz a tavaszi kellemes időjárásra, gondoltam akkor.
Egy hete még fáztam volna benne, most meg már nincs szükség kabátra. Még egy ruhadarab, amelyet nagy ritkán fogok felvenni, viszont aznap, amikor megvettem, szentül hittem benne, hogy nyárig ki se bújok belőle. Hasonlóképpen jártam az új cipőmmel is. Finom antilop bőrből készült, igazi tavaszias, könnyű, vékony lábbeli.
Az elárusító tanácsolta, hogy kizárólag száraz időben hordjam, mert a víztől elveszíti alakját, és a színe is kifakul. Amikor úgy ítélem meg, hogy aznap hét ágra fog sütni a nap, felveszem. Saját belátásaim mellett, természetesen hiszek a meteorológusoknak is, és az esernyő helyett a napszemüveget pakolom be a táskába. Hát eddig sikerült legalább ötször eláznom benne.
A színét is szépen változtatja. Bolond ez a cipő. No, nem fog többet megviccelni az időjárás és a meteorológusok sem. Majd jobban felkészülök, és mindent bepakolok a táskába. Igaz, hogy ridikül helyett most már utazótáskával indulok a munkára, de sebaj, minden szépen elfér benne.
Napszemüveg, ha süt a nap, esernyő ha esik az eső, vékony blézer, hogy ne legyek kakukktojás a rövid ujjú felsőben sétálók mellett. És mivel végre itt a tavasz, kerékpárral fogok suhanni, míg arcomat a kellemes napsugarak cirógatják. Az első saroknál azt kellett tapasztalnom, hogy kissé hűvös van. A második saroknál már úgy fúj a szél, hogy nem előre, hanem hátrafelé haladok. De most már félúton vagyok a munkáig, nem fogok visszafordulni a jó meleg kabátért. Jelentem, sikerült átfagyva, átfújva beérni a célba.
Bolond ez az időjárás. A jó meleg teát iszogatva azon gondolkodok, hogy érdemes lenne új, hasznos gúnyákat vásárolni. Nem is olyan csúnya az a párizsi divathéten bemutatott neonszínű lepkemintás csillámporos műanyag esőköpeny, sőt még a sárga kockás gumicsizma is illik hozzá.
