Néhány nap múlva, május 8-án ül össze Magyarország új Országgyűlése. A rendszerváltozás óta nyolc parlamenti választást tartottak, ebből négyet nyert meg a Fidesz–KDNP, az utóbbi egymást követő hármat kétharmados többséggel, kettőt a külhoni magyarok részvételével. Elismerést érdemlő eredmény ez, miközben korábbi kormánypártok tűntek el a politikai színtérről, mások pedig pártszakadás folytán vagy attól függetlenül olyan mértékben gyengültek meg, hogy bár nagy derűlátással, de esélytelenként indultak neki a remélt kormányváltásnak. A gyakran emlegetett, de szinte kivitelezhetetlen ellenzéki összefogásból csupán szórványosan lett valóság, így történt meg, hogy az eddigi kormánykoalíció nagyjából akkora támogatást élvezett a választáson, mint az összes többi párt együttvéve – tagadhatatlanul örömteli meglepetéssel szolgálva a Fidesz–KDNP-nek, és legalább ugyanekkora csalódást okozva a többi pártnak. Így született meg a végeredmény, miszerint az Országgyűlésben kedden a Fidesz–KDNP-nek 133 képviselője foglalhat helyet, továbbá a Jobbik 26, az MSZP–Párbeszéd 20, a Demokratikus Koalíció 9, a Lehet Más a Politika pedig 8 parlamenti helyet kap. Egyéni választókerületből az Együtt egy jelöltje, egy független képviselő és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának képviselője teszi teljessé a 199 tagú parlamentet.
Nem tudhatjuk, mennyire lesz „zajos” a képviselőház alakuló ülése, az viszont előrelátható, hogy az Országház körül nem honol majd csend május 8-án, mert miután a kormányváltó szándék kudarcot vallott a szavazófülkékben, utcákon és tereken indult tiltakozás a választási eredmény miatt.
Érdemes kicsit elidőzni a tüntetéseknél, mert kibogozhatatlan a céljuk. Gyakorlatilag a választásokat követő hétvégén megkezdődtek, és azóta ismétlődnek. Eléggé abszurd elképzelésnek tűnik leváltani egy még meg sem alakult kormányt, amikor elsöprő győzelmet aratott demokratikus választáson egy kormánykoalíció. És ebben a győzelemben külföldön sem kételkednek, a hazai politikai színtéren pedig a vesztes pártok saját köreikben készülnek választásra, hogy a kudarc miatt lemondott vezetőik helyére újak kerüljenek, megerősödjenek vagy megmentsék szervezetüket a szakadástól. Ha egyáltalán komolyan szóba került volna a demonstrációk kapcsán új választás, vajon ezek a pártok nagyobb eséllyel indulhatnának, mint amilyen eredményt elértek? Persze a tüntetés, a „bármi” elleni tiltakozás részét képezi a demokráciának mindaddig, amíg békés, még ha a célja megfejthetetlen is. Hacsak nem az, hogy a heterogén tömeg – útszéli, primitív föliratú molinók mögött vonulva – a demokratikus választási eredmény megsemmisítésével kivívja a káoszt. Mindenesetre ezekben a napokban már nemcsak a fővárosban szerveznek megmozdulásokat a választási eredményben csalódottak, hanem vidéken is. Sőt új színfoltként a kormánypárti szimpatizánsok ellenzék elleni tüntetésre készülnek, nyilván azzal a szándékkal, hogy megmutassák a csalódottaknak, hogy mégsem ők vannak többségben, mint ahogyan a demonstrációikon hirdetik.
A parlament alakuló ülése ritkán sorolható az „izgalmas” politikai események közé, ezt a helyet a választás, majd később a kormányalakítás foglalja el, ezúttal azonban olyan korán nyilvánosságra kerültek a miniszterjelöltek nevei – a miniszterelnök-jelölt személye pedig már a választás éjszakáján nyilvánvaló volt –, hogy a kormányalakítási izgalmak is elmaradnak. És ha a „külső zajoktól” eltekintünk, várhatóan a parlament alakulása is csak az ilyenkor szokásos teendőket hozza. Az ülést előkészítő tárgyalások az érintett pártok között lezajlottak. Ezek azt a célt szolgálják, hogy megteremtődjenek a parlament működésének személyi és szervezeti föltételei, hogy megválaszthassák a tisztségviselőket: az elnököt, alelnököket és a jegyzőket. Elfogadják a választási beszámolót, igazolják a képviselők mandátumát, akik ezt követően esküt tesznek. Az Országgyűlés már az alakuló ülésen megalakíthatja állandó bizottságait, de erre egy későbbi ülésen is sor kerülhet. Célszerű azonban mielőbb megalakulniuk, mivel a miniszterjelölteket kinevezésük előtt a bizottságok meghallgatják, valamint a törvényjavaslatok tárgyalásának is feltételét képezi a bizottsági előkészítés.
Ezen az ülésén a köztársasági elnök javaslatot tesz a miniszterelnök személyére, majd sor kerül a megválasztására, egyben a kormányprogram elfogadására.
Kemény munka kezdetét, jelentős részben pedig folytatását jelenti az Országgyűlés alakuló ülése; nem kell nagyon messzire tekintenünk előre, hogy lássuk: gyorsan napirendre kerül az alkotmánymódosítás és a Stop Soros törvénycsomag, amelyet már a jelenlegi parlamentnek beterjesztett a kormány. Az előterjesztés lényege, hogy felszámolják a migráció szervezését és finanszírozását. Mert – miként a törvényjavaslat bevezetőjében olvasható – az állam feladata, hogy biztosítsa a nemzet fennmaradását, a magyar állam elsődleges kötelessége pedig, hogy megvédje a polgárait és a nemzeti kultúrát. Hiszen ehhez kapott támogatást – a törvénycsomag egy részének elfogadásához kétharmad szükséges – a győztes koalíció. És aztán jöhet a viharos visszhang az ellenzéki köröktől vagy az utcától egészen Brüsszelig, de ez már másik történet, még ha a választási ígéret és eredmény alapozta is meg.