Munkaerőhiány és munkanélküliség egyszerre. E két első pillantásra ellentmondásosnak tűnő fogalommal szembesül jelenleg Szerbia. Ha nagy a kereslet, miért nem találnak állást a munkakeresők?
pixabay.com
Azonban a két fogalom mégsem zárja ki egymást. A kettősség kulcsa a kereslet és a kínálat egyensúlyában rejlik. A gazdasági válság hatása ellenére a munkaerő-piacon végbemenő változásoktól Szerbia sem határolódhat el, azonban hazánkban a munkavállalók és a munkaadók céljai nagy ívben elkerülik egymást.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján kiderült, hogy az elmúlt 25 évben most a legalacsonyabb a munkanélküliség Szerbiában. A legutóbbi hivatalos adatok szerint 12 százalékra esett vissza a munkanélküliségi ráta az országban. Mindemellett a felmérések szerint Szerbiában évente 40 ezer munkással van kevesebb.
A kétkezi munkások és a különféle szakemberek: hegesztők, ácsok, vízvezeték-szerelők, hentesek, szabók hiánya érzékelhető leginkább mindannyiunk számára. A városokban egyre nagyobb szükség van a mesteremberek szolgáltatásaira. Újvidéken valamikor több mint 100 szabót tartottak nyilván, ma mindössze 5-öt, a többi mesterséghez hasonlóan. Egyre nehezebb a kisebb javításokra mestert találni. A szakképzett mesteremberek hiánya közvetlenül nem befolyásolja a szolgáltatások díját, viszont kihat a polgárok életszínvonalára.
A jelentősebb hazai építkezéseken jelenleg macedóniai albánok dolgoznak – külföldi munkaerőt kell toborozni. A múlt évben jelentősen csökkent a szakképzett építőipari munkások száma is. Egyes adatok arra mutatnak rá, hogy az építőiparban több a munkalehetőség, mint a munkás. Az építőipari munkások legtöbbjét a szürkegazdaság nyeli el, többségük csupán az építkezési idényben jut munkához, amikor megnövekszik irántuk a kereslet.
Egyre gyakrabban lehet találkozni a közösségi oldalakon is a „Munkást keresünk”, és ehhez hasonló felhívásokkal. A helyi vállalatok és vállalkozók csak nehezen találnak munkásokat. Pékek, pincérek és szakácsok iránt kutatnak a vendéglátóiparban tevékenykedők. A munkaadók szerint munka van annak, aki nem válogat. Alacsony fizetésért azonban nem hajlandóak az emberek dolgozni. Hiszen külföldön a hazai bérek többszörösét kaphatják munkájukért.
A vállalattulajdonosok arról számolnak be, hogy gyakran megtörténik olyan eset is, hogy jelentkezők akadnak, azonban a munka jellege miatt a tíz jelentkezőből végül csak ketten maradnak.
Nem csupán a gyári munkásokból, hanem az idénymunkásokból is hiány van, amelynek oka az, hogy a fiatalok főként külföldön keresnek nyaranta munkát.
Legnagyobb a kereslet az informatikai szakemberek iránt. Nemcsak felsőfokú képzettségűek, hanem a tanfolyamokat végzett informatikusok is könnyen munkához jutnak.
A probléma azonban a multinacionális cégeket egyaránt érinti. Egyre több külföldi vállalat szembesül a képzett munkaerő hiányával, amikor Szerbiába kíván beruházni. A munkaadók legfőbb követelménye ugyanis a gyakorlati tudás és készség, nem pedig az oklevél.
Az újonnan megnyílt gyárak többségében betanított munkásokat keresnek. Ez a módszer szintén jó néhány buktatóval jár. A munkaerő keresése és betanítása magas költségekkel jár, ezért a tulajdonos érdeke az, hogy megtalálja a legalkalmasabb embert. A betanított munkaerő alkalmazása pedig olcsóbb, mint a szakképzett dolgozók megfizetése.
