Sokakat a vízkereszt ünnepe, amelyet Háromkirályok ünnepének is nevezünk, nemcsak arra emlékeztet, hogy a Napkeleti Bölcsek egy csodálatos csillag vezetésével megtalálták a kis Jézust, és a jászolnál kifejezték hódolatukat, hanem hogy ezen az ünnepen kezdődik a házszentelés. Általában, akik igénylik, hogy a tisztelendő atya elmenjen otthonukba, feliratkoznak a sekrestyében.
De hát valójában miért mennek el a papok a lakást, a házat megszentelni?
A fentebb említett Napkeleti Bölcsek/Háromkirályok látogatása olyan volt, mintha a világ jó szándékú emberei meglátogatták volna Jézust. Amikor a tisztelendő atya az otthonunkba jön, Jézus rajta keresztül adja vissza a jó szándékú emberek látogatását. A Napkeleti Bölcsek nem mentek hozzá üres kézzel – aranyat, tömjént, mirhát vittek ajándékba. A pap Jézus nevében, „Békesség a háznak” köszöntéssel jön hozzánk. Mi pedig azt válaszoljuk: „És minden lakójának.” Ő pedig az aranynál, tömjénnél, mirhánál többet hoz nekünk ajándékba – Jézus áldását.
A középkor végéről való a házszentelést, házáldást (latinul benedictio domorum) vízkereszt (latinul Epiphania Domini) napján, az Úr megjelenésének főünnepén, január 6-án és vízkereszt hetében volt szokás végezni, manapság pedig a vízkereszt utáni hetekben is végzik.
Az Úr megjelenésének ünnepén régi szokás szerint vizet szentelnek (innen a vízkereszt elnevezés), és ezzel megáldják a családi otthonokat. Ilyenkor szokás krétával a házak ajtófélfájára írni: 20 + G + M + B + 19. A kettébontott évszám eredetileg a C, M, B betűket vette körül, melyek jelentése: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e hajlékot). A három betűt a népi lelemény kapcsolta össze a három király nevének kezdőbetűivel. A C betűt Gáspár latin megfelelője, Casparus kezdőbetűjének vették, és sok helyen G-re „magyarosították”.
A házszentelés valójában áldás, amellyel az Egyház, illetve a pap Isten segítségét, oltalmát kéri a hajlékra és a benne élőkre. A rövid szertartás alatt az egész család közösen elmondja az Úr imáját, a Miatyánkot. Megvallja, hogy az otthonában is úgy akarnak élni, ahogyan a mennyei Atya gyermekeihez illik. A tisztelendő atya szenteltvízzel hinti meg a lakás szobáit. Keresztvetéssel megáldja a lakást és benne lakókat. Azt kéri a mennyei Atyától, hogy legyen az otthonukban egészség, tisztaság, győzzenek az erények a bűnök felett. A lakók legyenek alázatosak, jók és béketűrők. Közben a lakók is kérik Istentől, amit az atya kér, és azt a könyörgés végén pedig hangosan kimondott amennal, ámennal („úgy van”-nal) megerősítik.
Sok helyütt már nem szokás szent krétával fölírni az ajtó szemöldökfájára az évszámot és a három király nevének kezdőbetűit, hanem a családfő, vagy a család valamelyik tagja felragasztja otthonukba a házszentelés emlékére kapott matricát. Az hirdeti egész évben, hogy a lakás megszentelt otthon, ahol abban az évben Jézus járt.
A keresztény ember számára nem csupán a templom, az otthon is szent hely. Megszentelt helyen pedig nem illik akárhogyan viselkedni. Kísértésben, bűnveszélyben, de még a veszekedés kitörése előtt is ajánlatos az ajtó szemöldökfájára néznie – illetve oda, ahová az ember kiragasztotta a házszentelő matricát –, s akkor fékezni tudja magát. „A szeretet nem keresi a maga javát” (1Kor 13,5), vagy: „Naponta kérem tőled: taníts meg engem is szeretni!” (Teréz anya), valamint ehhez hasonló gondolatok emlékeztetik a halandót, hogy Istennel találkozott, Istent keresi, és az ő áldásával akar élni.
Aki még eddig nem kérte a házszentelést, még mindig megteheti. Akkor is, ha az évek folyamán talán eltávolodott az egyháztól. Szentmise után bátran menjen be a sekrestyébe, s a tisztelendő atyával egyeztessen időpontot. Az áldásra ugyanis nagy szüksége van minden embernek. A házat szentelő pap imádkozik azért is, hogy Jézus, aki a názáreti családban növekedett korban, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt, a kegyelmének bőségét árassza a családunkra! Hogy a család tagjai, felnőttek és gyermekek meghallják a szavát, engedjék azt a szívükbe hatolni, és azáltal egyre inkább neki tetsző életet éljünk a dolgos hétköznapokban is.
