Matteo Garrone olasz filmrendező nevét a Camorra bűnszervezetről szóló Gomorra című film tette ismertté. A Roberto Saviano dokumentumregénye alapján 2008-ban készült alkotás a Scampia nevezetű, hírhedt nápolyi lakótelep mindennapjainak ábrázolásával a társadalmat teljes mértékben átszövő, hatását a közösségi élet valamennyi szegmensére kifejtő bűnszervezet működésébe nyújt betekintést, érzékeltetve, miképpen hálózza be a bűn a panelrengeteg legártatlanabbnak tűnő kisemberét is. Egy ilyen kisember szenvedéstörténetének az elmesélésével Dogman – Kutyák királya című legújabb alkotásában Garrone a Gomorrában felvetett témájához: a bűnhöz tér vissza. A rendező ezúttal is sivár környezetbe, Róma egyik lepukkant külvárosába kalauzol bennünket. Kegyetlen vidék ez, sajátos erkölcsi normákkal, álságos bajtársiassággal, ahol a megkopott lakóházak lakóinak nap mint nap keményen meg kell küzdeniük a túlélésért.
A film főhőse a kutyakozmetikai szalont működtető Marcello. A jámbor férfi visszafogottan él szerény otthonában, igyekezve mindenkivel a környéken jó viszonyt ápolni. Törekszik példás életet folytatni, ám ettől függetlenül némi mellékkeresetért egy kis drogdealerkedést, és alkalomadtán kisebb bűntényekben való részvételt is bevállal. Nyilván bájos kislánya érdekében teszi ezt, akinek megpróbál minden tőle telhetőt megadni, többek között elvinni őt nyaralni. A film másik hőse Simeone, helyi piti bűnöző, aki, amikor épp nincs börtönben, folyamatosan konfliktust gerjeszt maga körül, s állandó kirohanásaival az egész környéket rettegésben tartja. A nagydarab alak egy kis kokainért bárkibe képes belekötni, céljai eléréséhez pedig nemritkán a kis termetű Marcellót használja, aki, bár legtöbbször nem helyesli Simeone akcióit, képtelen kiállni önmagáért, és nemet mondani az erőszakoskodónak, aminek következtében maga is egyre mélyebbre merül a bűnben – s egy határvonalat túllépve kénytelen lesz szembenézni tetteivel.
Matteo Garrone minden hatásvadász klisétől letisztult filmje a hősök jellemrajzán, a hősök egymás közti viszonyának ábrázolásán és a társadalmi közeg sajátosságainak érzékeltetésén keresztül meséli el az erkölcsi meghasonulásról szóló történetet. Érdemes pszichológiai szemszögből is megvizsgálni Marcello összetett karakterét. A mindenkivel figyelmes kutyakozmetikus kétségtelenül jóhiszemű és segítőkész ember, aki képtelen nemet mondani, ha szívességet kérnek tőle. Nagyon jól ért a kutyák nyelvén, már a nyitójelenetben láthatjuk, ahogyan lecsitítja a támadni szándékozó hatalmas harci kutyát, a véreb hősünk kedves szavainak hatására annyira megjuhászodik, hogy a kezdeti fogvicsorítás helyett vakkanás nélkül tűri el a fürdetést és szárítást. Marcello nyilván azzal számol, hogy a kutyák megszelídítéséhez hasonlóan az embert is jobb belátásra lehet bírni. Tetteit részben a valahová tartozás vágya, részben a félelem motiválja. Ahhoz, hogy a sarkára álljon, arra van szükség, hogy az elsőt elveszítse, a másikkal pedig leszámoljon.
A Dogman – Kutyák királya feszültséggel teli dráma a bűnbeesésről. Az első képkockától érezhető nyomasztó légkör a történet előrehaladtával tovább fokozódik, a film utolsó negyed órája a maga abszurditásában a megtestesült lidércnyomás. Marcello Fonte teljes megjelenésével, hanghordozásban, mimikában, a legapróbb gesztusok szintjén egyaránt remek alakítást nyújt a tragikus sorsú kisember szerepében, s nem kevésbé megnyerő a mindig suhogós szabadidőruhában lévő ösztönlényt megtestesítő Edoardo Pesce játéka sem. A rideg hangulathoz sokban hozzájárulnak Nicolai Brüel operatőr felvételei: a nagytotálban fényképezett elhagyatott környezet és romos épületek látványa, a neon halvány fényében megvilágított éjszakai képek, a komor, gondterhelt arcok a közeli felvételeken egy bezárt környezetről árulkodnak, ahonnan a kitörési lehetőség erősen korlátozott. Az apa és lánya közös búvárkodásáról készült jelenetek az egyetlen felvételek a filmben, amelyek kimozdítják mind a nézőt, mind a hősöket a szürke hétköznapokból, és Olaszország egy másik arcát mutatják meg, a világ azon szegletét, amelybe a hősök kimondatlanul is elvágyódnak.
