Háromszázmillió euró értékű befektetés az elkövetkező öt évben, új munkahelyek, több millió hízósertés – ilyen és hasonló ígéretek hangzottak el a találkozón, amelyet az elmúlt hónap végén tartottak meg Belgrádban Aleksandar Vučić, a szerb kormány elnöke és Clemens Tönnies, a legnagyobb németországi húsipari vállalat tulajdonosa.
Semmi újdonság, mondaná az átlagpolgár, hiszen az említett együttműködésről már másfél éve folynak a megbeszélések, de eddig semmilyen konkrétum nem született. Magyarán a két fél nem írt alá mindeddig egyetlen szerződést sem. Még azt sem tudni, hol építik fel azt a 10 sertésfarmot, amelyről Tönnies beszélt, de már annyi biztos, hogy Vajdaságban lesznek, ott, ahol a sertéstenyésztésnek már eddig is legnagyobb hagyománya volt. Állítólag ez június folyamán tudódik majd ki, a választások után.
Addig is a nyilvánosság találgathat. Vajon mit beszélt meg a két fél zárt ajtók mögött, és vajon mi igaz abból, ami eddig kiszivárgott: hogy az állami tulajdonban lévő termőföldről szóló új törvényt valóban csak azért hozták meg, hogy lehetővé tegyék a Tönniesnek 15 000 hektár birtokba vételét 30 évre? Persze, hivatalos helyeken tagadják ezt, de hogy valami mégis lehet a dologban az abból is kitűnik, hogy erről tudott Đorđe Bugarin, a Vajdasági Gazdasági Kamara mezőgazdasági ágazati bizottságának elnöke is, aki szerint megtörténhet, hogy például a nagybecskereki határban található 27 ezer hektár állami szántóból nem kevesebb, mint 8000 hektár a Tönniesé lesz.
Sokan azt is tudni szeretnék, mi lesz a koldusbotra jutott hazai sertéstenyésztőkkel? Vajon végleg tönkreteszik őket vagy szebb jövő vár rájuk. Nos, Clemens Tönnies bevallása szerint vállalata alapjában véve a kis farmokkal szándékozik együttműködni, de semmiképpen sem olyan tenyésztőkkel, akiknek kevesebb, mint 10 anyakocájuk van, és akik évente kevesebb, mint 200–250 hízót nevelnek fel és adnak át! Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a vajdasági sertéstenyésztők zöme, azok, akik a „góré alatti ólakban” tenyésztettek eddig – kimaradnak a játékból. Másrészt Friendrich Ostendorf, a németországi Bundestag, és az ottani Zöldek tagja azt állítja, hogy a Tönnies idejövetele után a kicsik sorra, kivétel nélkül tönkremennek, és hogy jövőjüket csak olcsó munkaerőként képzelhetik el a Tönnies farmjain vagy vágóhídjain!
Nézzük, ki is az a Tönnies, milyen ember található a név mögött? A Vreme hetilap értesülése szerint ő Németország legnagyobb hentese, de az átlagember nem ismeri ezt a nevet, mert a Tönnies termékeit több száz másféle néven forgalmazza az ottani szupermarketekben. Évente 17 millió sertést és 400 ezer szarvasmarhát vágnak le vágóhídjain, és, ami még fontos, hogy 5,6 milliárd euró az évi megvalósított forgalmának az értéke! Ami ennél is fontosabb, hogy a Tönnies vágóhídjain egy hízó feldolgozására mindössze 8,80 eurót költenek el, ami az olcsó munkaerőnek köszönhető. Összehasonlításként, a dánok például 14,50 eurót különítenek el ugyanerre a célra. Egyébként a Tönnies vágóhídjain nem németek, hanem főként külföldi hentesek dolgoznak, szerény körülmények között élnek társaslakásokban, hogy minél többet megspórolhassanak és vigyenek haza családjuknak, nincsenek állandó munkaviszonyban, hanem ideiglenes szerződések alapján szerződtetik őket a munkaközvetítők.
A sajtó azt is megtudta, hogy a Tönniest 2008-ban azért büntette meg a bíróság, mert a munkásokat 200 kamerával felügyelte egy németországi vágóhídján, a kamerákat a kantinba, a toalettbe és a zuhanyozóba is felszerelték. 2011-ben pedig azért fizetett további 2,89 millió euró bírságot, mert a felügyelőség azon kapta a Tönniest, hogy a csomagoláson feltüntetettnél kevesebb marhahúst kevert bele a darált húsba. A Tönnies leányvállalatai 2014-ben azért lettek 120 millió euróval megbüntetve, mert 20 másik hentesüzemmel közösen éveken át megbeszélték előre a vágójószág árát. Az ilyen gyakorlat kartellezés néven ismert a büntetőjogban, és a konkurencia letörésére irányul. Természetesen rendezett jogállamokban ez büntetendő gyakorlat – csak Szerbiában nem!
Végül, Clemens Tönnies vagyonát 1 és 2 milliárd euró közötti értékre becsülik. Birodalmát akkor kezdte bővíteni, amikor a vállalat irányítását átvette bátyjától, Berndtől, aki 1994-ben meghalt. Mindaddig a céget Bernd irányította, a részvények 100 százaléka az ő tulajdonát képezte, de úgy végrendelkezett, hogy Clemensnek ajándékozza a részvények 40 százalékét, míg két fiának 30–30 százalékát íratja át. 2008-ben Clemens rábeszélte unokaöccseit, hogy adják neki a részvényeik 5–5 százalékát, mert állítólag apjuk halála előtt ezt így kívánta. Így szerezte meg az ötvenszázalékos részvénycsomagot, és a cég irányításának jogát. Időközben Robert Tönnies, az egyik unokaöcs szintén 50 százalékos részesedést szerzett a cégben, miután testvére betegség miatt átruházta rá saját részvényeit. Legújabb mozzanat, hogy Robert visszaköveteli a nagybácsinak ajándékozott részvények 5 százalékát, mert ő állítólag „hálátlan”.
