Üres lesz a magyar elsősök tanterme a Tesvériség-egység iskolában (Fotó: Fekete J. József)
A városban, a Testvériség-Egység Általános Iskolában üresek maradnak az elsős magyar osztály iskolapadjai, a környező falvakban viszont nem. Doroszlón 6, Telecskán 7, Bezdánban 9, Nemesmiliticsen 10 magyar elsős lesz. Összesen 32 az egykori község, a mai város területén. Doroszlón, mondjuk, növekedés tapasztalható, hiszen úgy tűnt, hogy az utóbbi években elvérzik a falu a magyar iskoláztatás mezején, miként korábban Szilágyin, Gomboson, most Zomborban. A városban már megesett, hogy nem nyílt magyar gimnáziumi tagozat, de hogy első osztály se az általánosban, még soha. Persze nem új keletű jelenségről van szó, a politikai változások, a demográfiai elmozdulások, a lakosságcserék hozták magukkal a nyelvi módosulásokat is. Az 1940-es évek elején a Zomborhoz közel eső Regőcén még 103 tanuló igényelt magyar nyelvű közoktatást, tíz év múlva viszont már megszűnt a magyar iskola. Mert kicserélődött a lakosság, a korábbi magyar és német telepesek helyére szláv ajkú telepesek érkeztek. Most, 2016-ban Zomborból tűntek el a magyar elsősök. Hogy miért, alkalmasabb válaszadók lehetnek az avatott demográfusok és szociológusok.
Én csupán mezei szemlélőként sorolhatom észrevételeimet. Viszonylag kis lélekszámú faluban nevelkedtem, az első osztályba mégis 52-en kerültünk, lett is belőle nyomban két tagozat, miként később a gimnáziumban is, ahová úgyszintén ötvenen fölüli számban jelentkeztünk. Zombornak most a városi iskolák mellett még 15 faluban van iskolája, föntebb már soroltam, Doroszlón, Telecskán, Bezdánban és Nemesmiliticsen magyar tannyelvű. Csonoplyán már vagy negyed százada becsukták a magyar tagozatot, az ottani magyar tanulók növelik a nemesmiliticsi iskola létszámát, oda járnak. A múlt század hatvanas éveiben csupán egyetlen falucskában félszáznál több gyerek indult iskolába, most a város 15 falvában csupán 32-en.
Hosszú ideje húzódik a demográfiai krízis. Az 1990-es évek elején ránk szakadt háború, infláció, teljes nincstelenség. Aki tehette, menekült a nincstelenség elől, falvaink elnéptelenedtek, volt olyan település, ahol egész év alatt senki se kötött házasságot, gyerek nem született. Az iskoláskorúak meg már külföldön voltak. A VMDK, a VMSZ és az MNT, valamint a CMH-iroda lelkét kitette a magyar osztályok megőrzéséért, ami, ha ez a törekvés néhol összevont tagozatként, működött is, de mit tehetnének ott, ahol gyerek sincs? (Megboldogult dr. Burány Béla szakorvosnak és néprajzkutatónak volt erre egy javaslata, amit most nem ismételnék meg, de aki tudja, tudja.)
És akkor van egy szomorú látomásom. A középkorban tekintélyt élveztek azok, akik értettek a betűvetéshez, és könyveket tudtak olvasni. Hamarosan megtörténhet, hogy ilyen ritkaság számba kerülnek azok, akik elmondhatják magukról, hogy ők még anyanyelvükön, magyarul tanulhattak az iskolában.
