Szabadkán Goca Tržan, Újvidéken Zdravko Čolić zenéje mellett várhatják a városközpontban a polgárok az új esztendő beköszöntét. Ahogyan az minden évben lenni szokott, amint kiderült, kik és mennyiért jönnek a térre énekelni, azonnal hőbörögni kezdtek az ellenzők. Miért éppen ezek az énekesek? Miért ennyi pénzért? Miért nem lehetne azt a pénzt másra elkölteni? Például beteg gyerekek gyógyítására… Az idén talán még több volt a negatív visszhang, magyar körökben is, mint az előző években. S még többen mondták azt, hogy az énekeseknek adott honoráriumot jobb célokra is lehetett volna fordítani. Ezzel azonban jómagam nem értek egyet.
Az államnak az lenne a dolga, hogy mindenképp gondoskodjon beteg polgárainak a megfelelő kezeléséről. Ezt a kérdést nem szabad összemosni a rendezvényekre, kultúrára, szórakozásra elkülönített összegek létjogosultságával. Az ugyanis, hogy szilveszter este Tržan vagy Čolić énekelnek valahol, nem jelenti azt, hogy elvettünk pénzt a rászorulóktól, betegektől. Ezzel a logikával akkor lekapcsolhatnánk minden városban az újévi fényeket, lemondhatnánk a színházi előadásokat, lebonthatnánk a mozikat, meg úgy általában mindent, ami a szórakozást célozza meg, s nem a betegeken akar segíteni. Le lehetne mondani a sporteseményeket, de végső soron, egy meghatározott esti időpont után, le lehetne kapcsolni a közvilágítást is, s kijárási tilalmat lehetne elrendelni. Az így megtakarított pénzt is alapítványoknak lehetne átutalni.
Más kérdés, hogy azért hördülnek-e fel egyesek minden évben, mert nem a kedvenc előadójuk az, akit éppen meghívtak szerepelni. Magam sem vagyok nagy rajongója egyik fent említett énekesnek sem, igaz, említhetnék náluk számos rosszabbat is, például a Grand produkció által kitermelt sztárok közül. Nem hiszem, hogy valamelyik nagyobb örömömre szolgáló világsztár olcsóbb megoldás lett volna. Az eddigi információk szerint Goca 2,9 millió dinárért szórakoztatja két órán át a szabadkai közönséget. Čola honoráriumát nem ismertették a sajtótájékoztatón, csupán annyit említettek, hogy az „eddigieknél alacsonyabb juttatásért” vállalta el a fagyoskodást szilveszter este.
Mindkét előadó koncertjét ezrek fogják élvezni. Olyanok is lesznek a közönségben, akiknek teljesen mindegy, hogy ki énekel, de olyanok is lesznek szép számban, akik pont miattuk lesznek kint az utcán az óév utolsó éjjelén. Ha a két előadót nem tartják sokan a legjobb megoldásnak, reménykeltő tény, hogy jövőre is lesz szilveszter, s akkor bizonyára mások szórakoztatják majd a tömegeket.
Ha nem lennének újévi koncertek, attól még nem oldódna meg a betegek kezelése. Attól félek, akkor is találna az állam olyan „prioritásokat”, amelyek előbbre kerülnének e fontos ügynél. Beszereznének pár MiG-et. Azoknak is szükségük van némi kikapcsolódásra, akik szerencsére nem súlyos betegek. Hogy tetszik-e nekünk a városvezetőség választása egy-egy adott esetben, az már ízlés kérdése. Ha nincs is kedvünkre, látni kell, hogy olyan tömegek élnek velünk együtt, melyeknek bizony tetszik.
A harcot azért kell folytatnunk, hogy eleve vegyék komolyan az eddig elhanyagolt betegek kezelését, és nem azért, hogy valami másnak a megvonásával kezdjék el betömni a nincstelenség lyukait esetükben. A valami helyett valami más elve itt nem sokáig működne. Hamarosan nem lennének szórakoztató tartalmak, meg beteggyógyíttatások sem. Ezt pedig senki sem szeretné.
Olyan messzire is el merek menni, hogy meglehet, valamelyik beteg gyereknek éppen az teszi majd kicsit szebbé az új esztendőt, hogy kedvenc dalát énekelte el a téren Čola, Goca vagy bárki más egy harmadik, negyedik város központjában.
