– Fiam, kérlek, majd állítsd be nekem az Izaura tévét! – mondta a nagymamám apukámnak, én meg ezt hallva felkaptam a fejem.
– Izaura tévé? Hát már ilyen is van? És a nevéből következtetve, gondolom, csak szappanoperák mennek rajta.
Nos, igen, van, és igen, csak sorozatokat sugároz, telenovellákat és romantikus (főleg dél-amerikai) sorozatokat. Augusztusban indult útjára a TV2 Csoport új csatornájaként, és vélhetően számos elkötelezett nézője van máris, és lesz ezután is. Hiszen ezek a sorozatok mindig jó befektetések a csatornáknak: mindig szerepel bennük egy megtestesült jó, akivel a nézők könnyen és szívesen azonosulnak, egy gonosz, akit lehet szidni és utálni, gubancos szerelmi szálak, hogy az egymásnak teremtettek egymásé levéséért lehessen jó sokat izgulni, és nem utolsósorban az epizódok éppen a legizgalmasabb résznél érnek véget mindennap, hogy másnap is muszáj legyen odaülni a tévé elé. Biztos befutókként elő is vették újra az olyan régi nagy klasszikusokat, mint a Vad angyal vagy a Maricruz, és műsorra tűzik az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő török sorozatokat is. Vagy itt van Victoria, a rabszolgák megmentője is. Hát ki ne akarná e nemes feladatvállalásban nyomon követni e bizonyos Victoria történetét? Vagy egy korábbi kedvencet új szerepben látni? Mert valószínűleg már csak azért is örülnek sokan az Az éjszaka királynője című török sorozatnak, mert benne viszontláthatják a korábban figyelemmel kísért Szulejmán egyik főszereplőjét is.
Ez most bármennyire is szarkasztikusan hangzott, valójában nincs is ezzel semmi baj, mindaddig, amíg valaki nem valami értékesebb (na, ugye, kérdés, hogy ki számára értékesebb?) időtöltés helyett választja inkább Izaura, a rabszolgalány történetét, és nem akar valóban pénzt gyűjteni Esmeralda, a vak lány szemműtétjére. A nagymamám egyedül él, az állatokat megeteti amíg világos van, sötétedés után pedig leül jobb híján a tévé elé, mert hiába akarna inkább kötögetni vagy keresztrejtvényt fejteni, ahhoz már nem lát olyan jól. És amíg elhiszi, hogy Milagros valóban csak a tévén belül vad angyal, hát nyugodtan próbálja csak apukám beállítani neki az Izaura TV-t.
Felnőtt fejjel nem nézek ilyen sorozatokat, de arra emlékszem, hogy a gyerekkorom szerves részét képezték. Emlékszem, hogy az egész család nézte A pampák királyát, az Izaurát, és amikor új kiskutya érkezett a nagymamámékhoz, azt A homok titkai című sorozat Tonójáról neveztük el. Sőt! A sorozatbeli – szellemileg hátrányos helyzetű – Tono után szabadon szinte a mai napig használjuk családon belül azt a kifejezést, hogy „de Tónyó vagy!” amikor bolondozunk egymással.
Viszont akkor még, gyerekkoromban, ezek a sorozatok nem kaptak külön csatornát, hogy reggeltől estig a tévé elé szegezzenek bennünket. Mindegyiknek megvolt a maga napja és időpontja, amihez olykor egy-egy meghatározó családi esemény is társult nálunk. Például péntek esténként a konyha helyett a nappaliban vacsorázhattunk mindannyian az egyébként csak ünnepi alkalmakkor használatban lévő nagy ebédlőasztalnál, hiszen akkor ment a Dallas. Ugye, Önök is nézték? Családilag is akár. És ha most újra műsorra kerülne mondjuk egy Amerikai Sorozatok TV nevű csatornán, akkor vajon leülnénk-e szívesen újra viszontlátni a sorozat szereplőit? Na, ugye.
