Mostanság már nem csupán a televízió képernyőjét nézve szörnyülködöm a szélsőséges hideg és csapadékos időjárás következményeit mutató fölvételeken, hanem testközelből tapasztalom az „igazi” tél beálltát. Emlékszem kemény telekre, most mégis megviselt az elhúzódó hideg. Zombor nyáron általában az ország legmelegebb városa, télen meg a leghidegebb, most fej-fej mellet Sjenicával és mínusz húsz fok körüli hőmérséklettel. A hó és a járdára fagyott jég miatt föl kellett adnom az átmeneti cipőm iránti ragaszkodásom, mert műanyag talpa annyira kikopott, hogy képtelenség az utcára menni vele. Végleg elhatároztam, veszek helyette egy csizmát.
(Fotó: Gergely Árpád)
Közben utánanéztem, mennyire meglepő a váratlan hideg. Bizony, nem is annyira szokatlanok a januári fagyok. Szerbiában 2006 januárjában mínusz 39 fok volt a legalacsonyabb mért hőmérséklet, Újvidéken 1963-ban mínusz 30,7 fokot mértek. Hasonló mínuszok bénították meg a mai köztársaság területét 1928-ban és 1956-ban is.
Magyarországon 1942-ben mínusz 35 foknál állapodott meg a hőmérő higanyszála Miskolcon.
Viszont melegrekordok is dőltek az év első hónapjában. 2015-ben, január 10-én Magyarországon megdőlt az országos hőmérsékleti rekord, 19,7 fok volt pluszban. Ugyanekkor Budapesten a rekord egy napon belül kétszer is megdőlt, mivel délután 16,7 fokot mértek, majd este 11 óra előtt néhány perccel 17 fok volt. Egyúttal az ezen a napon mért éjszakai minimum hőmérséklet is a legmagasabb valaha mért érték volt, mivel 8,3 fokot mértek a leghidegebb órákban. 1996-ban, majd 1998-ban februárban 20 fok körüli volt a legmagasabb hőmérséklet a Vajdaságban.
Én valójában ezekkel a hőmérsékleti dolgokkal keveset törődtem, inkább arra emlékszem, hogy 2015 januárjában arról írtam jegyzetet, hogy a kertünkben kivirágzott a japánbirs. Bizonyára nem lehetett különösebben hideg. Magam elé idéztem az élénkpiros bimbók és kifakadt virágok képét, és bevillant, évekkel ezelőtt vettem egy pár bakancsot, csak se tavaly, se tavalyelőtt nem volt rá szükség. Nem is kellett különösebben föltúrnom a szekrényt, megtaláltam a még bolti csomagolásban várakozó lábbelit. Megszabadultam egy kiadástól, nem kellett csizmát vásárolnom, meleg és főként nem csúszós bakancs került a lábamra. Most már csak a reggeli híradóban látott csíkszeredai székely jóslatának beteljesülését kell kivárnom. Hajadonfőtt, egy szál pulóverben nyilatkozta kamera előtt az utcán: – még ezen a héten lesz hideg, utána itt a tavasz! Mondta ezt széles vidámsággal, mínusz 30 fokon.
