Tél van emberek. Télen pedig hideg szokott lenni. Nem kell ebből szenzációt csinálni. Be kell gombolni a lájbit, s kész. Ez a bölcsesség keringett néhány nappal ezelőtt a legnagyobb közösségi portálon, és a szöveg mellett illusztrációként egy bajszos bácsi támaszkodott a botjára. Évszázados megfigyelés eredménye ez a bölcsesség, és minden évben aktuális, nemcsak kicsiny hazánkban, hanem a világ minden táján ez a módi ilyenkor január környékén, hogy csak a föld északi féltekéről beszéljünk. Szóval beköszöntött a farkasordító vagy ha úgy tetszik, a kutyahideg, megnyíltak a melegedők emberek és kóbor kutyák számára is, több tea fogy, hál’ istennek a citrom is olcsóbb lett, és habár a karácsony elmúltával megszűntek a karácsonyi vásárok is, ahol finomabbnál finomabb forralt borokat kortyolhattak a fagyoskodók, még mindig van lehetőség arra, hogy otthon készítsük el e nemes téli nedűt.
(Fotó: Gergely Árpád)
Tél van. Hideg van. Panaszkodunk is rendesen. Mert ilyenek vagyunk. Ha valami nem tetszik, panaszkodunk fűnek-fának, majd utóbbit a tűzre dobjuk. Igen, rossz kikelni az ágyból, rossz kimenni az utcára, valahogy senkinek sem fűlik a foga a korábban bevált napi rutinját végigcsinálni, mindenki siet haza, és siet felmelegedni. Panaszkodunk, de az idén szerencsére senkit nem ért váratlanul sem a hó, sem a tél. A korábbi években sokszor hallottuk a panaszt, hogy ez vagy az az intézmény, meg úgy általában a rendszer nem volt felkészülve a nagy hidegre, hogy nem készültek fel a fagyra, vagy hogy váratlanul érte őket a hó, hogy nem számítottak ekkora mennyiségre. Az egyszeri ember ilyenkor dühösen csap az asztalra és a fejét ingatja, hogy hogy a fenébe nem készültek fel, hogy a fenébe érte őket váratlanul, mikor számítsanak hóra és fagyra, ha nem most. Rendben, júliusban ne számítsanak rá még véletlenül se, szeptemberben se nagyon, novemberben már azért legyenek óvatosak, januárban meg, ha nem is tárt karokkal, de várják és legyenek felkészülve. Szerencsére ez elmaradt, most mindenki felkészült. Az egyszeri ember, ha volt rá megfelelő mennyiségű alaptőke, már nyáron megvette a tűzrevalót, ami mostanra becsületesen ki is száradt, és most akadályt nem ismerve lobog a kályhában. Aki mindent az utolsó pillanatra hagy, az sem panaszkodhat. Ha mondjuk karácsony és újév körül vásárolt fát, szenet, és azt maga hordta be, hatványozottan jól járt, hisz azt szokták mondani, hogy az olyan tüzelő kétszer melegít, egyszer amikor behordják a szenesbe, a fészerbe, vagy ahogy nálunk mondják, a supába, másodszor pedig a kályhában, kandallóban, vagy a sporhetben (amit valami oknál fogva mindig aláhúz a helyesírás-ellenőrző).
A közlekedés sem zökkenőmentes ebben az időszakban. Az még ugye hagyján, hogy az ember keze lefagy, ha éppen gyalog vagy kerékpárral szeretne eljutni valahova, túl lehet élni, de az útviszonyok már igazi akadályt képeznek. A forgalmasabb utakat sóval tették járhatóbbá, az autók a mellékutcákat is letaposták, a járdákról is jobbik esetben elhányták a havat, vagy helyenként pernyét szórtak rá, viszont a kerékpárutakról valahogy mindenki megfeledkezett. A magánszemélyek csak a saját házuk előtt takarítanak, a közmunkások az intézményeknél és a forgalmasabb helyeken, a bicikliúton meg senki. Persze ez a bicikliseket nem riasztja el, ők közlekednek az úton ilyen viszonyok között is, igaz egy kicsit óvatosabban, de azért bátran és határozottan. Aki meg úgy dönt, hogy nem szeretne megkockáztatni egy bohózatba illő esést, de kerékpározni akar, az mondjuk a gyalogjárdát használja vagy az autóknak szánt utat. Ilyenkor a biciklis igyekszik nem reagálni a rosszalló tekintetekre, és csak az útra koncentrál. Határozottan szlalomozik a gyalogosok között, vagy magában imádkozik, hogy a mögötte haladó autósok, kamionosok még időben észrevegyék. Mit is tehetne mást… Vagy otthon marad vagy bízik magában, a kerékpárjában, a közlekedésben résztvevő többi személyben, és abban, hogy a rendőrök a körülményekre való tekintettel elnézőek lesznek vele szemben.
Persze a nagy hidegben nagyobb szükség mutatkozik a segítségnyújtásra, hisz az új esztendő sokakat a legnagyobb szegénységben talált. Nekik most mindennél nagyobb szükségük van a segítségre, a támogatásra, elsősorban meleg helyek, ételek, ruházat formájában. Nagyon szimpatikus kezdeményezés a Magyarországon elterjedt úgynevezett szabadfogas akció, aminek egyik jelmondata: Ha fázol, vegyél el egy kabátot, ha nem szeretnéd, hogy mások fázzanak, tegyél ide egyet. Persze az akció nem feltétlenül csak a kabátokra vonatkozik, hanem mindenféle ruhaneműre, amit nélkülözni tudunk. Természetesen hasonló kezdeményezések nálunk is vannak, ha úgy gondoljuk, tudnánk segíteni, keressük meg azokat, vagy találjunk ki hasonlót.
Az volna a legszebb, ha befejezésül valami biztatót mondhatnék, de a meteorológusok szerint a rövid ideig tartó felmelegedést követően újra visszatér a hideg. De ugye, mikor, ha nem januárban…
