A sok külföldivel zsúfolt pályaudvaron, buszon és vonaton már-már el sem férnek a svájciak. Ezért referendumon – ezekre a problémákra is hivatkozva – nemrég úgy döntöttek, hogy korlátozzák a bevándorlók számát. Korlátozzák, de nem tiltják meg a betelepülést hazájukba, ahol egyébként a lakosság negyed részét alkotják az idegenek, ami azért arra utal, hogy Svájc az elmúlt évtizedekben befogadó országgá vált. A bevándorlók, munkavállalók nagy része uniós tagországokból, harminc százaléka viszont az EU-n kívüli országból érkezett.
Léphaft Pál karikatúrája
A referendum nyomán várható megszorítás ezért elsősorban az EU-t érinti kellemetlenül, hisz onnan eddig – néhány országot kivéve – bárki szabadon költözhetett Svájcba, és vállalhatott munkát, ha talált. A világ többi állama esetében a korlátozás régóta érvényes. Az onnan érkezőknek nem okozhatott meglepetést a népszavazás, amelyet a legnagyobb kormányerő, a jobboldali, nemzeti-konzervatív, EU-ellenes Svájci Néppárt kezdeményezett (SVP).
A személyek szabad mozgásának akadályozása annak a csaknem 1,43 millió embernek okozna kellemetlenséget, akiknek ez határozza meg a mindennapjait. Közülük egymillióra tehető azoknak az uniós állampolgároknak a száma, akik Svájcban élnek, és 430 ezren vannak azok a svájci állampolgárok, akik az EU valamelyik tagállamában telepedtek le.
Bár Svájc nem tagja az EU-nak, az uniós politikusok többsége felhördült a világ egyik leggazdagabb országában tartott referendum eredménye miatt. Bern sincs könnyű helyzetben, mivel a népszavazás olyan nehéz helyzetbe sodorta, amiből nehéz lesz megtalálnia a kiutat.
Brüsszel több okból is zsörtölődik. A svájci kormánynak – lévén a referendum eredménye kötelező érvényű – ugyanis kérnie kell az EU-val az ezredfordulón kötött kétoldalú megállapodás újratárgyalását, rosszabb esetben fel kell azt mondania. (Ez egy egyezség csomag, amely a kétoldalú kapcsolatokat szabályozza, beleértve a személyek, azaz a munkaerő szabad áramlását is.) Ha újratárgyalják a szerződést, azzal alighanem senki nem jár jól: sem Svájc, sem az EU, még kevésbé a bevándorlók.
Brüsszel ezért nem szívesen vállalkozna a műveletre. Ennek fő oka vélhetően nem is Svájccal hozható összefüggésbe, hanem a többi uniós tagállammal, illetve az EU-normákkal, előírásokkal. Ha ugyanis Svájc esetében enged, illetve meghátrál, az euroszkeptikus erők a tagországokban vérszemet kapnak.
Ennél még kellemetlenebb, sőt veszélyesebb lehet, ha a Brüsszellel gyakran vitába keveredő tagországok kormányai bokrosodnak meg és elkezdik követelni a csatlakozási vagy más szerződés módosítását a saját érdekükben, javukra. Brüsszel elsősorban ezért sem hunyhat szemet a svájci fejlemények fölött. Ha most nem lép fel erélyesen és határozottan egy kívülálló, vagyis nem tagországgal szemben, elveszítheti hitelét, és tekintélyét a sajátjai előtt.
Ebben az esetben pedig – szükség esetén valamikor – később aligha vállalkozhat eséllyel az engedetlen és lázongó tagországok megregulázására. Ráadásul az EU kormányának tartott Európai Bizottság attól tart, hogy ha a tagállamok elkezdenek válogatni az integráció lényegét képező négy alapelvből (melyek kimondják az emberek, az áru, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását), akkor szétesik az unió egyik legnagyobb értékét jelentő belső piac.
A svájci népszavazás eredményének nincs azonnali hatása, vagyis nem kezdődik meg azonnal az uniós állampolgárok bevándorlásának, illetve munkavállalásának korlátozása. Svájcnak (az alkotmány értelmében) három éve van arra, hogy a referendum eredményét átültesse a gyakorlatba, és újratárgyalja Brüsszellel az unióhoz fűződő viszonyát szabályozó kétoldalú szerződéscsomagot. Ennyi idő alatt kellene eldöntenie, hogy milyen módon akarja megvalósítani a referendum eredményét. Az uniós nyomásgyakorlás után azonban a svájci kormány akár még valami fondorlatos módon meg is próbálkozhat a népszavazás eredményének szabotálásával, de ennek minimális az esélye.
Tekintettel arra, hogy Svájc külkereskedelmének több mint fele az unióval zajlik (mintegy százmilliárd frank értékben), a berni kormány is nehéz helyzetben van. Az ország gazdasága óriási kihívás előtt áll. Ha a hatalmas és egységes uniós piacból jó hasznot húzó Svájc felmondja vagy megszegi az EU-val kötött megállapodási csomag egyetlen elemét, Brüsszel – a tagországok beleegyezésével – szintén felmondhatja annak többi részét, s ez nagyon kedvezőtlenül érintheti az alpesi országot.
A nyolcmilliós Svájcba évente mintegy nyolcvanezren települnek be, s vállalnak munkát. Többségük magasan képzett szakember, akikre a multiknak szükségük van. Általános megítélés szerint az EU-ból érkezők eddig nagy segítségére voltak az országnak.
A mezőgazdaságban különösen fontos az emigráns munkaerő. A svájci gazdák és az érdekeiket képviselő (jobboldali) pártok nem is bánják, ha jönnek a külföldiek, de elvárják, hogy az idénymunkák lejárta után menjenek is haza, a családhoz. A munkás tehát jöhet-mehet, de nem telepedhet meg az országban, a családot pedig inkább hagyja otthon.
Az átlag svájcinak nem is annyira az EU-ból érkezőkkel van baja. A referendumon is azért kerültek többségbe – ha csak hajszállal is – az igen szavazatok, mert a lakosságot (voksolókat) elsősorban az Európán kívülről érkező bevándorlók zavarják. Tőlük féltik a jólétüket.
Brüsszel jelenleg arra vár, hogy a svájci kormány közölje: milyen módon óhajtja átültetni a jogba és a gyakorlatba a népszavazás eredményét. Az EU csak a konkrét törvényjavaslatokra tud majd hivatalosan reagálni és válaszlépéseket tenni.
Mindazonáltal a vezető európai politikusok – kivéve David Cameron brit kormányfőt – már kifejezték aggodalmukat a svájci népszavazás eredménye miatt, hiszen a döntés nem csak az uniós állampolgárok svájci letelepedését és munkavállalását nehezítheti meg, hanem a kétoldalú szerződés megszegéséhez is vezethet. Az EU-országok politikusainak jó részétől és a brüsszeli intézményektől érkezett eddigi reakciók a viszony megromlását vetítik előre.
Angela Merkel, az EU vezető politikai és gazdasági hatalmának számító Németország kancellárja súlyos problémák veszélyére figyelmeztetett Brüsszel és Bern viszonyában. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke pedig azt üzente Bernbe, hogy a szerződéseket teljesíteni kell, a személyek szabad mozgásáról Brüsszel nem alkudozik. Úgy véli, hogy a népszavazás mindenekelőtt Svájcnak okoz majd nehézségeket.
Akadnak azonban politikai erők – beleértve az euroszkeptikusokat, akárcsak az uniós integrációval és az euróval szemben kritikus (szélső)jobboldali populistákat is –, amelyek inkább ünneplik a svájci döntést, vagyis a bevándorlás korlátozását. A svájci referendum eredménye emiatt nagyon komoly figyelmeztetés az EU számára, hisz a májusi európai parlamenti választások előtt alig néhány hónappal még inkább bátorítja az egyre nagyobb támogatottságot élvező populista és idegenellenes pártokat. Ha pedig az EU folyamatosan fenyegeti Svájcot, azzal a bevándorló- és EU-ellenes pártok malmára hajtja a vizet.
David Cameron brit miniszterelnök, aki „otthon” szintén korlátozná a külföldiek munkavállalását, sőt hazája kapcsolatait is felülvizsgálná az EU-val – a bevándorlással kapcsolatos aggodalmak kifejezésének nevezte a referendum sikerét. Számára a svájci eredmény azt jelzi, hogy Európában nőnek az aggodalmak az emberek szabad mozgásának esetleges hatásaival kapcsolatban.
Az utóbbi húsz évben tapasztalt élénk migráció komoly társadalmi feszültségeket okozott az unióban, amiről Nyugat-Európa vezetői eddig mintha nem akartak volna tudomást venni. A svájci eset után már nem halogatható a kérdés, amely végre talán valódi párbeszédet is elindíthat a problémáról.
Szakértők szerint a nem EU-tag Svájc ezért hamarosan sajátos kísérlet részévé válhat. A referendum utáni helyzetet ugyanis az uniónak kezelni kell. Az EU-nak – történetében először – végre komolyan kell foglalkoznia a bevándorlás és az integráció nehézségeiből adódó társadalmi problémákkal. Jó esetben a probléma kezelésének módszerét kell kikísérleteznie.
