Egy dolog biztosan nem fog hiányozni a karácsonyi/újévi ünnepi időszakkal járó „finomságokból”: a petárdázás. Már gyerekkoromban sem értettem, hogy mi is a jó azokban a kis durrogó izékben, amelyek akár komolyabb sérülést is okozhatnak a petárdázónak vagy a rossz időben rossz helyen haladó járókelőnek. Arról nem beszélve, hogy a durrogtatás szenvedélyével komolyan megfertőzött egyének igencsak jelentős összeget képesek az ünnepi időszakban a levegőbe robbantani. Németországban mondjuk a kereskedők évi bevétele a különböző tűzijátékokból, petárdákból rendre megközelíti a 100 millió eurót. Német civil szervezetek az idén listát állítottak össze, hogy ebből a pénzből hány rászorulót vagy szociális jellegű projektum megvalósítását lehetne támogatni.
A vonatkozó törvények értelmében Szerbiában is csak engedéllyel rendelkező kereskedések árusíthatnának pirotechnikai felszerelést. Ezekben a kereskedésekben csakis olyan alkalmazottak dolgozhatnának, akik előtte különleges képzésben részesültek. Ehhez képest tudjuk, hogy szinte bármelyik faluban bármelyik utcasarkon bárkitől megvásárolhatjuk a robbantásra alkalmas felszerelést. Az „orgazdákat” általában a vásárló életkora sem érdekli, a pénz utáni vak vágytól vezérelve akár alsós általános iskolás gyerekeknek is eladják portékájukat. Ezt első kézből tudom, hiszen kisöcsém pont ebbe a kategóriába tartozik. A problémát tovább mélyíti és súlyosbítja, hogy a személyi igazolványukban álló adatok értelmében felnőttnek nevezendő egyének egy része szintén nem tesz életkorának megfelelő felelősségérzésről tanúbizonyságot. Hallottam olyan apukákról, akik kisiskolás gyerekükkel közösen vásárolják az olykor beigazolhatatlan eredetű és minőségű pirotechnikai felszerelést az árusításra nem jogosult eladónál. Sőt, ezeknek az apukáknak az ellen sincsen kifogásuk, hogy kisiskolás gyermekük felügyelet nélkül, társaival az utcát járva dobálják a petárdát. Mondhatnánk, hogy ez magánügy, minden szülő maga dönti el, hogy hogyan és milyen elvek, értékek mentén neveli gyerekét, ugyanakkor elképzelhetik, hogy ilyen közhangulatban a más álláspontot képviselő szülőnek milyen nehéz is saját gyermekét eltántorítania vagy eltiltania a petárdázástól. Erről a nehézségről szintén első kézből értesültem, hallva szüleim decemberi győzködési kísérleteit, vitáit általános iskolás öcsémmel. Egyébként tavaly december elején a szerbiai orvosok közleményben kérték a szülőket, hogy ne engedjék gyerekeiket petárdázni, hiszen ők koruk miatt sem képesek felelősségteljesen használni a pirotechnikai termékeket, nem is a megfelelő helyen vásárolják azokat, és így súlyos, olykor komoly műtétet igénylő sérüléseket szerezhetnek.
A Facebook közösségi portálon igen ötletes képpel igyekeztek eltántorítani a petárdázástól az embereket: a felvételen egy szomorú kutyus volt látható, aki összes kutyatársa nevében arra kért mindenkit, hogy ne petárdázzon, mert ők félnek. Arról, hogy az állatok hogyan reagálnak a petárdák és tűzijáték dobhártya repesztő hangjára, múlt pénteken Mitrovicán győződhettünk meg, ahol egy gyermekek számára rendezett újévi ünnepségen a Télapó kocsiját húzó lovak megrémültek a pirotechnika durrogásától, és nekilódultak a kocsival. A lovak és a kocsi több gyermeket is megsebesített. A szülők a rendezvény szervezőit tervezik beperelni, a rendőrség azonban már meg is tette a maga szabálysértési feljelentését, méghozzá a lovak tulajdonosa ellen. A tulajdonos, aki aznap kocsisként volt jelen a rendezvényen, elmondta, hogy lovaival már korábban is részt vett hasonló összejöveteleken, de még soha sem reagáltak így. Most azonban valaki pont az állatok lába elé dobott egy petárdát, ezért rémültek meg – magyarázta a kocsis. A rendőrség fellépése csak egy másodperc erejéig lepett meg: az incidensre valóban reagálni kellett, de hát sokkal egyszerűbb a szerencsétlen lovakat és gazdájukat hibáztatni, mintsem kellemetlen kérdéseket feltenni a szervezőknek a biztonsági feltételekről vagy felkutatni a felelőtlenül petárdázó egyént, esetleg szervezetten, minden településen hatékonyan fellépni a durrogtatás őrültjei ellen.
