A legújabb bejelentések szerint a Belgrádba érkező távolsági buszok január elsejétől már Újbelgrádba, az autóbusz-állomás új címére érkeznek majd. Ez lesz a főváros második nagy érvágása, amióta 2015-ben elhelyezték a Belgrád víziváros (Belgrade Waterfront) projektum alapkövét a Száva partján.
Nemcsak a főváros, hanem az egész ország egyik legnagyobb projektuma, a Belgrade Waterfront, amely egy teljesen új városrész felépítését jelenti, teljesen felborította nem csak a város polgárainak életét, hanem azokét is, akik valamilyen céllal, legyen az üzleti, idegenforgalmi, vagy éppen egészségügyi, Belgrádba érkeznek. Első lépésben a vasútállomást helyzeték át a Prokopba, a Topčider lábához, akkor, amikor az évtizedekig épülő pályaudvar még félig sem készült el. Az épület kulcsait nemrégiben adták át és öt év alatt csupán két-három új járatot vezettek be, amivel el lehet jutni a város különböző pontjaira. A célállomás azonban az utasok többségének legalább két tömegközlekedési eszköz váltását jelenti. Holott annak idején, amikor a vonatok a Savski trgre (Száva térre) érkeztek, a város bármely pontjára el lehetett jutni, csak annyit kellett tudni, hogy az út melyik oldalán kell az adott járatra várni.
Már akkor tudni lehetett, hogy az autóbusz-állomás napjai is meg vannak számlálva. Az évtizedekig egymás szomszédságában levő főállomások végleg búcsút intettek egymásnak, a buszok ugyanis várhatóan másfél hónap múlva már tényleg Újbelgrádban futnak be. Az egykori fővárosi ócskapiac szomszédságába. Itt az ember elsősorban a villamosközlekedésre tud majd támaszkodni, hogy eljusson oda, ahová szeretne, illetve a vonatra, hiszen nem messze (csupán pár száz méter gyaloglásra és néhány lépcsőfokra) található az újbelgrádi vasútállomás. A városatyák ezzel teljes egészében a Száva partjáról Újbelgrádba helyezik át a közlekedési gócpont központját.
Amikor Belgrádba költöztem, feltűnt, hogy a belgrádiak egyik központi témája éppen a közlekedés, a közlekedés megszervezése, az egyik járatról a másikra való átszállás volt, az, hogy hogyan jutnak el egyik pontból a másikba, persze, ha nem akartak taxival menni. A belgrádi taxiszolgálat ugyanis talán a legdrágább az országban. Könnyen beilleszkedtem én is, hiszen a mindennapok részévé vált az utazás megszervezése. Ám ezek után azokat sem kerüli el ez a téma, akik csak egy napra, vagy egy hétvégére érkeznek a fővárosba, a városi tömegközlekedés meg- és átszervezése ugyanis rendkívül lassú tempóban történik.
Nem úgy a Belgrád víziváros építkezése, amely szinte követhetetlen tempót diktál. Pillanatok alatt elfoglalta a mozdonyok egykori állomáshelyét, bekebelezte épületeivel a Gazella hidat, és vészesen közelít a Sajam (Vásártér) felé. A szintén közlekedési gócpontnak számító Vásártér napjai is meg vannak számlálva, azt is kihelyezik majd Surčinba, egy olyan telekre, amit majd valamikor vasút köt össze a Nikola Tesla Repülőtérrel, illetve a másik irányban a Prokoppal. Városi buszjárat is lesz majd az új vásártérre, mondták a városatyák. De hogy a kiköltöztetésre mikor kerül sor? Nemsokára. A kiszemelt telken az építkezést már megkezdték, ugyanis új épület-komplexum épül az EXPO 2027 speciális kiállítás megszervezése céljából. A kiállító objektumokat örökli majd majd a Vásártér. Vagyis az 1957-ben megnyitott Sajamon már az utolsó kiállításokat tekinthetik meg a látogatók. Az utókornak is csak a körcsarnokot őrzik majd meg belőle.
A buszállomás áthelyezését még egy nagy változás követi majd, mégpedig a Száva-híd, legtöbbek számára villamoshídként ismert, a második világháborúban felállított fémhíd eltávolítása. Ezzel pedig teljesen felszámolják a főváros legnagyobb közlekedési gócpontját, hiszen a villamosok is kizárólag a Most na Adi (Adai híd) felé közlekedhetnek majd. A városközi buszok sem igénylik már azt az irányt, több városi járat iránya is megváltozik, a Gazella-híd alatt kialakított állomáshely felé orientál majd (várhatóan). Ami jó hír, hiszen néhány év múlva talán itt a közelben épül egy metrómegálló, azoknak legalábbis, akiket arra visz az útjuk, amerre a metróvonatok közlekednek majd.
Az évtizedek alatt kialakult rendből teremtett káosz egyelőre még átláthatatlan, de talán ha majd minden a helyére kerül, minden új épület megépül és minden sínpárt lefektetnek, könnyebb lesz orientálódni. Egy kicsit aggasztó, hogy a tervek egészen 2030-ra tekintenek előre.
Nyitókép: Miklós Hajnalka felvétele
