A Valentin-nap eredetileg egy olyan ünnep volt, amelynek célja a szeretet és hűség kifejezése azok iránt, akik fontosak számunkra. A története visszavezethető az ókori Rómába, ahol egy Valentin nevű szerzetesről, püspökről és mártírról legendák alakultak ki. Az egyik legismertebb történet Szent Bálintról (latinul: Valentinius) szól. II. Claudius római császár úgy határozott, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosok, ezért a fiatalok számára megtiltotta a házasságkötést. Bálint ezt igazságtalannak tartotta, így megszegte a tilalmat. Titokban továbbra is összeadta a szerelmes párokat. Amikor a császár rájött erre, halálra ítélte. Bálint azonban a fogságban a hite erejével visszaadta látását börtönőre lányának. Majd február 14-i kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, melyet a „Te Valentinod” felirattal látott el. Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. Ez és az ehhez hasonló történetek az idők során hozzájárultak ahhoz, hogy a Valentin-nap a szeretet és az összetartozás ünnepévé váljon.
Az évszázadok során azonban a Valentin-nap jellege jelentősen átalakult. A modern társadalom folyamatosan keresi az okot és a lehetőséget arra, hogy ünnepeljen, és ez a kereskedelmi szektor számára is kiváló lehetőséget jelentett a Valentin-nap kereskedelmi forgalomba való bevonására. A virágküldés, csokoládévásárlás és mindennemű szív alakú ajándékok beszerzése meghatározó elemmé váltak. Emiatt már sokan úgy vélik, hogy a Valentin-nap valójában csak egy kereskedelmi esemény lett, amely arra ösztönzi az embereket, hogy költsenek pénzt az ajándékokra. Ez pedig sokakban felveti a kérdést, hogy az ünnep elvesztette-e eredeti jelentőségét és szépségét. Vagy ez is csak nézőpont kérdése? Tény, hogy a kereskedelmi nyomás sokakat stresszel is az ünnep előtt, úgy érezhetjük, hogy meg kell felelnünk az elvárásoknak, és valamilyen különleges ajándékkal kell meglepni a párunkat, sokan érzik azt, hogy az ajándékozás kötelezővé válik. Ez viszont egy olyan nyomást gyakorol az emberekre, amely elhomályosíthatja az ünnep eredeti szándékát. Viszont ki ne szeretne ajándékot kapni? Az emberi természet része, hogy örülünk és értékeljük, ha valaki gondol ránk, és egy kis figyelmességgel kedveskedik. Az ajándékozás és az ajándék fogadása örömteli élmény. Fontos megérteni azonban, hogy az ajándék nem csupán anyagi értékben mérhető. Egy személyes, gondosan megválasztott meglepetés sokszor nagyobb értéket képviselhet, mint egy drága, de személytelen tárgy. Akár rosszul is sülhet el a dolog. Az egyik ismerősöm például nagyon szereti az illatos gyertyákat. A rózsaillatot viszont köztudottan ki nem állhatja, legyen szó gyertyáról, illatolajról vagy légfrissítőről.
Ennek ellenére az egyik Valentin-napra éppen rózsaillatú gyertyát kapott a párjától. Ez akkor figyelmesség, vagy figyelmetlenség? Éppen ebben rejlik az ünnep kettőssége.
Az ajándékozás mellett felmerül annak a problémája is, hogy a Valentin-nap csak a párok ünnepe. Ez kirekesztő lehet azok számára, akik jelenleg egyedülállók. Ők gyakran érzik magukat magányosnak az ünnep körülötti romantikus felhajtás miatt, és ezáltal a Valentin-nap inkább szomorúságot és szorongást vált ki belőlük, mintsem boldogságot és örömet.
Sokan bírálják a Valentin-napot, ám hasonlóan más ünnepekhez, ennek is az a valódi célja, hogy egy kicsit felrázzon bennünket a hétköznapok monotonitásából, és emlékeztessen minket arra, hogy fontos figyelmet szentelni kapcsolatainknak, a párunknak. Van, aki úgy gondolja, hogy a Valentin-nap kényszerűvé vált, csupán egy szokás, és ha nem jön belülről, nem is érdemes erőltetni. De vajon nem ugyanez a helyzet más ünnepekkel, mint például a születésnapokkal vagy a karácsonnyal? Ott is azért köszöntjük fel szeretteinket, mert ez a megszokott dolog. Mindenki más módon élheti meg ezt az ünnepet, és nincs helyes vagy rossz módja annak, hogy megünnepeljük.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
