Az ember talán mindig is táncolt. Tízezer éves barlangrajzokon és festményeken is láthatunk táncoló figurákat, mégsem tudjuk megfogalmazni, mi is ez pontosan.
Zenére, ritmusra történő testmozgás? De a tánc ennél sokkal több. Velünk van a történetünk kezdete óta, a segítségével kommunikálhatunk, kifejezhetjük a belső világunkat, az érzéseinket, a gondolatainkat. Ha másokkal együtt táncolunk, megerősítjük a köztünk lévő kötelékeket, közelebb kerülünk egymáshoz.
A tánc felszabadít. Mindenki látott már önfeledten ugrabugráló kétévest, aki még annyi mindent nem tud, de azt pontosan érzi, hogy a zenére történő ritmikus mozgás boldoggá teszi. Érdemes megnézni, milyen az, amikor valaki teljes önfeledtséggel adja át magát a táncnak. Ebben a pillanatban megszűnnek számára a külvilág elvárásai, eltűnnek a koreográfia szabályai, egyedül a zene ritmusa marad. Minden egyes lépésével az örömét, a szabadságát, a szenvedélyét fejezi ki. Sokat megtudhatunk önmagunkról is, ha egyszer megpróbálunk úgy táncolni, hogy elfeledkezünk a külvilágról, és csak magunkra figyelünk közben.
A tánc egy művészeti forma, a művészi önkifejezés egy eszköze, összetett és sokoldalú megnyilvánulása az emberi kreativitásnak és érzelmeknek. A táncművész történeteket mesél, érzelmeket közvetít és gondolatokat fejez ki a mozgásával. A klasszikus balett, ami a táncművészet egyik legnagyobb fegyelmet követelő formája, a testkontroll és az elegancia csúcsát jelenti, és az olyan darabokon keresztül, mint A diótörő vagy A hattyúk tava, az emberi érzések széles skáláját öleli föl a szenvedéstől a szeretetig. A modern tánc ezzel szemben sokkal szabadabb formát képvisel, lehetővé téve a koreográfusok és táncosok számára, hogy új mozdulatokkal kísérletezzenek. A modern tánc az intenzív érzelmek és a belső világ kifinomult ábrázolásának eszköze, és akár társadalmi üzenetek közvetítésére is alkalmas.
A tánc egy kulturális jellegzetesség, a hagyományaink életben tartásának egy formája. Az idők során minden kultúra létrehozta a saját táncait, amelyek tükrözik a történelmi-társadalmi viszonyokat és az adott népcsoportra jellemző érzéseket, életfilozófiát. A néptáncok a különböző népcsoportok történelmi és kulturális örökségét őrzik, eszközt adnak a kezünkbe ahhoz, hogy megőrizzük az identitásunkat és továbbadjuk a hagyományainkat. A csárdás vagy a kalotaszegi táncok például ugyanolyan szerves részei a magyar kultúrának, mint a népdalkincsünk vagy az építészeti örökségünk. Ha nyitottsággal fordulunk más kultúrák tánchagyományai felé, akkor a tánc értékes kulturális és társadalmi tapasztalatok forrása is lehet.
A tánc szórakozás és együttlét. A társastáncok, például a salsa, a tangó vagy a rumba, az emberek közötti kapcsolatokat erősítik, a közös élményt helyezik a középpontba. A tánc közösségi élményként is megállja a helyét, hiszen életkoruktól, nemüktől és társadalmi helyzetüktől függetlenül is képes összehozni az embereket. Egy-egy társastánctanfolyam, néptánckör, egy könnyűzenei fesztiválkoncert vagy akár a helyi diszkó lehetőséget teremt arra, hogy hasonló érdeklődésű emberek megismerhessék egymást, új barátságok szövődjenek, vagy éppen a meglévők mélyüljenek el.
A tánc intimitás. A közelség kifejezőeszközeként különleges szerepet tölt be a párok életében, amikor a táncparkett a testi-lelki intimitás színterévé válik. A zene ritmusára mozgó testek összhangja a fizikai intimitás erősítésén túl az érzelmi köteléket is mélyíti, így a tánc az együttlét és a szeretet ünneplésévé válik. A páros táncok segítségével a szerelmesek szavak nélkül is kommunikálhatnak egymással: egy pillantás, egy érintés vagy a két test egymáshoz simulása mélyebb összhangot hozhat a számukra, kifejezhetik az egymás iránt érzett szeretetüket és szenvedélyüket.
A tánc gyógyít. Akkor is nyúlhatunk az önkifejezés mozgásos formájához, ha nem vagyunk táncművészek, hiszen a tánc segít a testi és lelki feszültségek oldásában, növeli az önbizalmat, és javítja a testtudatot. Terápiás eszközként elősegíti az érzelmi feldolgozást és a testi-lelki egészség helyreállítását. A táncterápia során alkalmazott szabad vagy éppen strukturált mozgásformák segítenek a pácienseknek kifejezni a szavakkal nehezen kifejezhető érzéseket. A módszerrel enyhíthetők egyes pszichés tünetek, javulhat az önismeret és az önértékelés.
A lelki folyamatok mellett a tánccal a testünket is támogathatjuk. Általános testmozgásként javítja az állóképességet, erősíti az izomzatot, növeli a hajlékonyságot, javítja az egyensúlyérzéket. Emellett léteznek például szülési táncok, amelyeket kifejezetten a szülés megkönnyítésére és a vajúdás elősegítésére alkottak meg. Ezek a táncok a szülés fiziológiás folyamatának támogatása mellett csökkentik a stresszt és fokozzák a szülő nő önbizalmát és kontrollérzetét.
A tánc spirituális erő. Az ősember tánca a jövőt volt hivatott befolyásolni, a középkori boszorkányok az ördöggel ropták, manapság pedig egyre népszerűbb az istenhez (vagy kinek-kinek a saját hite szerinti spirituális lényekhez) való kapcsolódás elősegítése szakrális táncokkal. A magyar kultúrában is vannak rituális táncok, amelyek célja lehet például termékenységvarázslás vagy a baj elhárítása. Ezek a táncok segítenek a résztvevőknek átélni a közösséghez való tartozás élményét, miközben megőrzik és továbbadják a kulturális hagyományokat.
A tánc nemcsak a színpadon és a táncparketten létezik, hanem az élet minden területén jelen van. Az egyik leguniverzálisabb és legdinamikusabb eszköz a kezünkben, amely képes összehozni minket, függetlenül attól, hogy művészetről, szórakozásról vagy az emberi kapcsolatainkról van szó. Ezt a csodálatos és sokoldalú eszközt ünnepeljük április 29-én, a tánc világnapján.
Nyitókép: Pixabay
