Török, instant, ír, cappuccino, tejjel vagy anélkül, édes vagy keserű. Szerintem mindenki azonnal rájön, mire is gondolok ezen felsorolás hallatán. Igen, a kávéról van szó. Megannyi kultúra életének egyik fő tartozéka a kávézás. Vannak otthonok, ahol kifejezett rituálé köré szabják ezt. Sosem feledem, amikor a nagyszüleim pontban délután négy órakor leültek, és megkávéztak. A kávé fogyasztása évezredekre nyúlik vissza, hiszen már a bibliai Ószövetség is említi, ám valódi elterjedése csak a 15. században vált jelentőssé.
Vajon honnan is ered ez a növény? A kávébab származását, amelyből e nedű alapanyagát nyerik, több legenda és történet őrizte meg, a legvalószínűbb, hogy az etiópiai Kaffa település közelében fedezték fel először. Az eredeti néven, Caffea növénynek több fajtája létezik, a legkedveltebb a Caffea arabica és a Coffea canephora, ismertebb nevén robusta. A kávécseresznye belseje rejti az ízletes fekete leveshez szükséges kávébabot, ám a héját és a babot körülvevő termés húsát sem dobják el, hiszen ebből készül a cascara, ami egy magas koffeintartalmú, gyümölcstea-jellegű ital. A kávé Európában igen gyorsan elterjedt, először az arab térségben fogyasztották, és tilos volt az exportálása, ám valahogy az utazóknak mindig sikerült hazacsempészniük belőle.
Így a 17. századra már az egész kontinensen szürcsölgették a forró feketét. A koffeinvegyület segít energiával feltölteni a sejteket, ám, mint mindennek, ennek is vannak káros hatásai a nagy dózisú fogyasztása esetén. A napi 400 milligramm maximális bevitel felett kockáztathatjuk a magas vérnyomás, a szédülés vagy a szorongás kialakulását, nem beszélve a függőségről.
Az évszázadok során ennek az italnak a fogyasztása része lett az emberek és a közösségek életének. Bekerült a mindennapokba, hatalmas gazdaság épült erre az árucikkre, kávéházak és kávédarálók nyíltak, többféle kiszerelésben, különböző módon elkészítve kínálták és kínálják ma is a boltok. Tisztán emlékszem, amikor kislány voltam, a nagyapámmal hetente elmentünk a városközpontban lévő darálóba. Kilóra megvásároltuk a nyers kávébabot, majd megpörköltettük, és beöntöttük a darálógépbe, amely után a frissen illatozó, sötétbarna zúzalékot papírzacskóba csomagoltuk. Akkoriban hazánkban csak a török kávé volt elérhető, ám a világban számos fajtája és módozata már akkor is dívott. Felsorolni is hosszas lenne a különböző, akár nemesített típusokat, viszont fontos megemlíteni, hogy nemcsak az ízük különbözik egymástól, hanem az áruk is. Léteznek egészen különleges kávék is, amelyek közül egynek igen meghökkentő a „létrehozása”, ez a Kopi Luwak, azaz a cibetmacska kávé. Ezt tartják a világ legdrágább kávéfajtájának, és a szakértők szerint joggal, hiszen annyira különleges és finom. A „gyártási folyamat” lényege, hogy az afrikai cibetmacska, miután megeszi a legérettebb kávécseresznyéket, 24 óra elteltével a speciális emésztőrendszerén keresztül létrehoz egy olyan kávébabot, amely alapos tisztítása után keserű ízű és savasságmentes különleges kávét kapunk. Ennek a specialitásnak az ára 1000 dollár, azaz mintegy 110 ezer dinár kilónként, ellenben a hagyományos kávékkal, amelyeknek kilója 1500 dinár.
Ha már az áraknál tartunk, a sajtóban sok helyen megjelentek olyan hírek, hogy a világpiaci tényezők következtében július elsejétől akár ötven százalékkal is emelkedhet a sokak számára napi rutin részévé vált kávé. Így azok, akik reggelente ezt az energiafeltöltést választják, kénytelenek lesznek kinyitni a pénztárcájukat.
Statisztikai mutatók szerint a szerbiai polgárok a hetedik legnagyobb kávéfogyasztók a világon, fejenként évi 5,4 kilogramm kávét isznak meg átlagosan. A vezető helyen Finnország áll, évi 9,4 kilogrammal, majd őt követi Norvégia, Hollandia, Svédország, Szlovénia és Ausztria. Nem kis mennyiség ez a csaknem öt és fél kilogramm, az viszont, hogy a lehetséges áremelkedés mennyire fogja ezt befolyásolni, még a jövő titka.
Nyitókép: Pixabay
