Életszerű sportkérdések

Az inklúzió szimbólumát végigvonultató nyitóünnepség bizonyos, sokak által a kereszténység kigúnyolásaként megélt jelenetei mellett a párizsi olimpiával kapcsolatban egy dolog még azoknak az érdeklődését is felkelthette – főleg a tömérdek sajtóhír révén – akik egyébként nem követik a népszerű sporteseményt, nevezetesen a női ökölvívók 66 kg-os súlycsoportban küzdő olasz Angela Carini és az algériai Imane Khelif mérkőzése. Carini mindössze 46 másodpercet töltött a ringben, majd miután megkapta az első ütést Kheliftől, feladta a meccset. Soha egyetlen ütés nem fájt ennyire, mondta Carini. A sajtóban biológiai férfiként emlegetett, ám személyes okmányaiban nőként jegyzett Khelif részvétele az olimpián már annak kezdetét megelőzően felháborodás- és tiltakozás-hullámot gerjesztett, a botrány azóta egyre csak dagad. A Nemzetközi Ökölvívó Szövetség – ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már évekkel ezelőtt el nem ismert státuszba helyezte – a 2023-as női ökölvívó-világbajnokságról tesztoszteron- és nemi tesztjeire – DNS-tesztjéből állítólag a férfiak esetében jelenlevő XY-kromoszóma párost mutatták ki – hivatkozva zárta ki Khelifet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság eltérő álláspontot képvisel, Khelif mellett a tajvani Lin Yu-ting számára is megengedte, hogy női mezőnyben induljon, habár a média szerint DNS-tesztje alapján ugyancsak férfi.

A konkrét esetre való reakciók a számos közéleti és politikai téma tekintetében jellemző megosztottságot és észszerűség-hiányt szemléltették. Az egyik csoport az olimpiai játékok bojkottjára buzdította a női sportolókat, azzal érvelve, hogy a „biológiai férfiakat” nőkkel „ringbe küldő” szervek a nők álmait teszik szándékosan tönkre, hogy ekképpen „erősítsék meg egyes férfiak torz önképét”. Mások szerint a sport inkluzív jellegére való tekintettel senkit nem szabad nemi önazonossága miatt diszkriminálni. A transzneműekre az Apokalipszis lovasaiként tekintők hangja szintén erőre kapott, ugyanúgy, mint a transgender érdekképviseleti szervezeteké, ezek kikérték maguknak, hogy a Khelif-ügyet a transzneműség és a nemi önazonosság aspektusából közelítik meg a közbeszédben. Mindenki saját ideológiai kampánya jól ismert kulcsmondatait és szólamait pufogtatta. Valóságos, előítéletekre és félretájékoztatásra támaszkodó kultúrharc kezdődött, amelyben a különböző ideológiák mellett esetleg az érzelmek kaptak teret, a tudományos tények viszont háttérbe szorultak.

Habár erkölcstelen és etikátlan az egyén belegyezése nélkül annak egészségi állapotáról cikkezni, a konkrét esetben részben talán az érintett érdekében is állhatott, hogy a média végül pontosított, Khelif nem transznemű, nem férfi, aki nőnek érzi magát, hanem vélhetően a nemi fejlődési rendellenességek csoportjába sorolt Swyer-szindrómában szenved, így vonatkozásában interszexuális állapot állhat fenn. A szakirodalom szerint a Swyer-szindróma esetében az egyén valóban XY-kromoszóma párossal jön világra, ám az Y-kromoszómán található egyik gén mutációja miatt nem hereszövet, hanem infantilis női belső és külső nemi szervei alakulnak ki, az egyén nőnek tűnik, és nőként is nevelkedik. Az érintettek szervezetében a fizikai teljesítmény és az izomerő vonatkozásában meghatározó tesztoszteron szintje meghaladhatja a női szervezetben átlagosan jellemzőt, ám ez nem általános szabályszerűség.

A szabályok és előírások egyik sajátossága, hogy reflektálnak a társadalmi változásokra és az időszerű folyamatokra, megpróbálva rendezni az újonnan felmerülő helyzeteket. A nemi identitás és a transzgender-kérdés tematizálásával egy időben a sporttal összefüggésben megválaszolandó kérdésként merült fel, hogy vajon a transznemű nők melyik nemi kategóriában indulhatnak, tekintettel a biológiai tényre, hogy a serdülőkor után a férfiak számos fizikai jellemzője arra hajlamosítja őket, hogy az erőt, teljesítményt és gyorsaságot igénylő sportágakban felülmúlják a nőket. A kutatások szerint a férfiak nőkkel szembeni előnye az erőt igénylő sportokban a legkifejezettebb, míg a hosszabb távú futószámokban a legalacsonyabb. Azt is vizsgálták már, hogy a nemi megerősítő műtét és az azt kiegészítő hormonterápia miként befolyásolja a nőkké átalakuló férfiak teljesítőképességét, és arra a megállapításra jutottak, hogy még ha csökken is a biológiai nőkkel szembeni előnyük, az továbbra is megmarad. A transznemű női sportolók vonatkozásában leggyakrabban az amerikai Lia Thomas úszót emlegeti a média, az illetékes amerikai szerv néhány évvel ezelőtt engedélyezte, hogy a nemi megerősítő műtéten még nem átesett, ám magát nőnek érző férfi nőkkel versenyezzen. Thomas természetesen mindenkit lekörözött és minden korábbi rekordot megdöntött. A 2022-ben megjelent cikkekből kiderül, hogy Thomas a 2019–20-as idényig a férfiak között versenyzett, és nem voltak kiemelkedő eredményei, mindössze a 462. helyen állt az egyetemi rangsorban, ám nőként hirtelen az élmezőnybe került.

Ezekben a napokban a sportolók és a sportkutatók egyaránt a kérdés érdemi kezelését és állandó érvényű, nem pedig sportáganként, versenyenként és nemzetközi szakszövetségenként eltérő, ad hoc szabályozását sürgette – az olimpiai bizottság a párizsi olimpia előtt úgy határozott, hogy csak azok a transznemű sportolók vehetnek részt az idei játékokon, akiknek a nemi identitása 12 éves kora után már nem változott. Az álláspontok szerint semmiféleképpen nem szabad egy kalap alá venni az interszexuális állapotot és a transzneműséget.