Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1999-ben döntött úgy, hogy augusztus 12-ét a fiatalok világnapjának nyilvánítja. Ennek a napnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet a fiatalok előtt álló feladatokra, azokra a lehetőségekre, amik várnak rájuk, és azokra a nehézségekre, amikkel meg kell küzdeniük, ha el akarják érni kitűzött céljaikat.
A felnőttség felé vezető út mindig is rögös volt a fiatalok számára. Hiába válunk 18 évesen jogilag nagykorúakká, a felnőttségnek fontos szociológiai, pszichológiai, sőt biológiai mérföldkövei vannak. A felnőtté válás nem egyik napról a másikra történik, hanem olyan folyamat, amely egyeseknél korábban, másoknál később következik be. Szociológiai szempontból négy fontos mérföldkövet különböztetünk meg: az intézményesített tanulmányok befejezését, munkaviszony létesítését, az elköltözést a szülőktől, valamint a szülőktől való anyagi függetlenséget. Már több kutatásban is felvetődött, hogy 18 helyett a 24 éves kort kellene inkább tekinteni a felnőtté válás kezdetének. A mai fiatalok jelentős része számára a tanulmányok nem érnek véget az érettségivel vagy a szakvizsgával, világszerte egyre több Y és Z generációs koptatja az egyetemek és főiskolák padjait. A tanulás a korábbiakhoz képest teljesen más szerepet tölt be az életpályáján belül – manapság már nem kizárólag a jó pap tanul holtig. Az egyetemre járó fiatalok javarészt a húszas éveik közepén fejezik be felsőfokú tanulmányaikat, és ekkor jelennek meg a munkaerőpiacon felsőfokú végzettséggel rendelkező, diplomás szakemberekként. Egyre többet tanulnak, ezért életük egyéb meghatározó eseményei, mint például a családalapítás, későbbre tolódnak. A felnőttséggel járó szerepek, feladatok és kötelezettségek a fiatalok többségének életében jóval később, a 18 éves kor után jelennek meg. A fiatal kor meghatározása egyre fentebb tolódik, sőt valójában nem is a korral jár együtt, hanem inkább a gondolkodással és a szemléletmóddal. A gazdasági helyzet és a társadalmi átrendeződések miatt napjainkban a fiatalok később repülnek ki a családi fészekből, mint azt szüleik vagy nagyszüleik tették. Nagyanyáink korában megszokott volt, hogy valaki 16–18 évesen családot alapít, házat épít, majd – igaz, gyakran a szülőkre támaszkodva – elkezdi a saját, független életét. A 21. századra a felnőttkorba való átlépés hagyományos menetrendje teljesen átalakult. Az Eurostat 2022-ben közzétett felmérése rámutat, hogy a fiataloknak a szülői házból való elköltözése országonként eltérő életkorban következhet be, ami a fiatalokat Európa-szerte érő kihívások különbözőségét, valamint az egyes országok közötti kulturális különbségeket tükrözheti. A felmérés szerint 2020-ban az Európai Unióban a szülői házat elhagyó fiatalok átlagéletkora 26,4 év volt. Horvátországban, Szlovákiában, Olaszországban, Máltán és Portugáliában volt a legidősebb a szülői házat elhagyók átlagéletkora, mind az öt ország a 30 év feletti kategóriába tartozott. Németországban, Észtországban, Finnországban, Dániában, Luxemburgban és Svédországban volt a legfiatalabb, 24 év alatti átlagéletkor. A szülői háztartást elhagyó fiatalok átlagéletkora Svédországban (17,5 év) és Luxemburgban (19,8 év) volt a legalacsonyabb, míg a legmagasabb Horvátországban (32,4 év). A kevésbé stabil gazdasággal és szociális ellátórendszerrel rendelkező országokban, mint Bulgáriában vagy Spanyolországban, a költözés a harmadik X utánra tolódik. Az EU-n kívüli országokat is figyelembe vették a felmérés során: a Nyugat-Balkánon a fiatalok később hagyják el szülői házukat, mint a többi országban. Montenegróban a fiatalok 33,3 éves korban repülnek ki a családi fészekből, Észak-Macedóniában 32,1, Szerbiában pedig 31,2 éves korukban teszik ezt. A legtöbb északi és nyugati országban a fiatalok átlagosan a húszas éveik elején-közepén, míg a legtöbb déli és keleti államban a húszas éveik végén vagy akár a harmincas éveik elején hagyták el szülői házukat. Azokban a társadalmakban, ahol a gazdasági fejlettség alacsony, a havi számlafizetésekkel kapcsolatos aggodalom természetesen erős, ez pedig közvetlenül kihat a döntésre, hogy a gyermekek később, az iskola elvégzése után is a szüleikkel éljenek.
A fiatalok szórakozási szokásait számos összetett tényező alakítja. Kiemelkedő a technológia szerepe, hiszen a fiatal generációk életét átszövi és befolyásolja az internet, a digitális eszközök használata. A digitális forradalomnak köszönhetően ezeknek a generációknak az életstílusa és a szórakozási lehetőségei meglehetősen eltérnek az előző nemzedékekétől. Az online tartalmak, a közösségi média platformok, a videojátékok és a streaming szolgáltatások terjedése új dimenziókat nyitott meg a fiatalok életében, és ezek a tevékenységek nem csupán kikapcsolódást jelentenek, hanem közösségi szempontból is szerves részét alkotják a mindennapjaiknak, továbbá pénzszerzési lehetőségként is szolgálhatnak a számukra. A virtuális térben zajló kapcsolatok, a fotó- és videómegosztás, valamint a különböző közösségekhez való csatlakozás mind-mind a szórakozás és az identitás kifejezésének eszközei. Ugyanakkor a hagyományos szórakozási formák is megőrizték jelentőségüket: a koncertek, filmek/mozik és élő, társas események továbbra is vonzóak maradtak a fiatalok számára. Az online és offline szórakozási lehetőségek összefonódnak, és a fiatalok számára egyfajta szórakozási ökoszisztémát teremtenek. A közösségi média és a társkereső alkalmazások által okozott zavar azonban megnehezíti a párválasztást a fiatal felnőttek számára. Egy friss tanulmány szerint a 18 és 30 év közötti korosztály inkább az élvezetet részesíti előnyben a hosszú távú stabilitással szemben, és a platformok növelik az új partner iránti vágyat, ami csökkenti a kapcsolatokban való kitartást. A felhasználók számos impulzusnak vannak kitéve, ami torzítja a potenciális társakkal szembeni elvárásaikat. A tanulmány szerzői szerint további kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy a társadalmi igények hogyan befolyásolják a fiatal felnőttek online randizási nyomását. Az eredmények azt mutatják, hogy az örömindex vagy az adrenalinlöket fontosabbá vált a kapcsolatokban, mint a hosszú távú stabilitás, ami hatással lehet a fiatalok mentális egészségére. A kutatók szerint ez a mintázat módosíthatja a fiatalok partnerválasztási viselkedésének társadalmi normáit, és hosszú távon megváltoztathatja az evolúciós párválasztási stratégiák alapvető működési folyamatát.
A fiatalok számára kinyílt a világ. Rengeteg lehetőségük van, amiket rendszerint ki is használnak. A mai rohanó világban rengeteg impulzus éri az embert, különösképpen a fiatalokat, akik még sok esetben keresik a saját útjukat. Rengetegen adnak nekik tanácsot, útbaigazítást, hogy mi is lesz számukra a hasznos az életben, így még nehezebb dolguk van abban, hogy a számukra jó utat válasszák. Fontos, hogy megértsük a fiatalok helyzetét, és ne ítélkezzünk felettük.
Nyitókép: Pixabay
