Eddigi legsúlyosabb válságát éli a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a szabad demokraták (FDP) alkotta német kormánykoalíció. A szeptember 1-jén Szászországban és Türingiában, legutóbb (szeptember 22-én) pedig Brandenburgban tartott tartományi parlamenti választások alaposan megtépázták mindhárom hatalmi párt tekintélyét. Bár az utóbbi tartományban az SPD győzött, alig egy hajszálnyival előzte csak meg a második helyezett Alternatíva Németországnak (AfD) szélsőjobboldali és bevándorlásellenes pártot, amely korábban történelmi sikert aratott Türingiában, mivel először kapta a legtöbb szavazatot egy választáson. (Eredményével megelőzte a szövetségi kormány mindhárom pártját, sőt az ellenzék főerejének számító konzervatív CDU-t is.) A szomszédos Szászországban is előre tört, ahol kevéssel maradt csak le az élen végzett CDU-t mögött.
A tartományi szavazásokon az is nyilvánvalóvá vált, hogy leginkább a két kisebbik koalíciós partner, a Zöldek és a liberálisok országos támogatottsága zsugorodott. A következményei ennek egyelőre beláthatatlanok. Sokan már a legrosszabb forgatókönyvvel riogatnak. Azzal, hogy novemberben, de legkésőbb decemberben megbukik a szociáldemokrata Olaf Scholz vezette szövetségi kormány.
Bár a kancellár a koalíciós pártok gyenge tartományi szereplésének ellenére igyekszik lelket önteni a szövetségeseibe, a brandenburgi választás óta eltelt időben ez még nem sikerült neki. A Zöldek és az FDP sehogy sem tud talpra állni a választási kudarcaik óta.
A néhány éve még népszerű Zöldek némi szerencsével bennmaradtak ugyan a szászországi parlamentben, de a brandenburgiból és a türingiaiból már kiestek. A liberálisok pedig mindhárom kelet-német tartományban jócskán a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöb alatt rekedtek.
Az eredmények azt sugallják, hogy a Scholz-koalíció pártjai esélytelenek a hatalom megtartására a jövő szeptemberben esedékes szövetségi parlamenti választáson. Mintha éreznék is, hogy bukás vár rájuk. Ez abban nyilvánul meg, hogy az utóbbi időben már nyilvánosan is hajba kaptak, ráadásul a vita egyre erősödik közöttük.
A tartományi választások után belső erjedés kezdődött az FDP-ben és a Zöldeknél. Ez elégedetlenségi lázadásba csapott át. Előbb az FDP-ben, amelynek elnöke, Christian Lindner a pénzügyminiszteri tisztséget is ellátja a szövetségi kormányban. A politikus már korábban is felvetette a kilépés lehetőségét a Scholz-kabinetből. Nemrég már nyíltan is beszélt erről.
A házon belüli viták miatt pedig „új dinamikát” ajánlott a koalíciónak, az elkövetkező hónapokat ugyanakkor a „döntések őszének” nevezte. Közölte azt is, hogy a koalíció léte azon múlik, meg tud-e egyezni a jövő évi költségvetésben, meg tudja-e állítani a menedékkérők beáramlását és képes lesz-e ösztönözni a gazdaság növekedését. Határidőt is szabott. Szerinte a legfontosabb kérdésekben december 21-ig dönteni kell.
Az FDP egyik-másik befolyásos politikusa még ennyire sem volt megengedő. Wolfgang Kubicki, a párt első elnökhelyettese, három hetet adott, megjegyezve: ennyi idő alatt kellene fordulatot elérni a gazdaság- és a bevándorláspolitikában. Ha ez nem sikerül, ki kell lépni a koalícióból. Szerinte a jelenlegi teljesítménye alapján a koalíció aligha éri meg a karácsonyt.
Az FDP-n ez aligha segít, hiszen az ország keleti részén szinte megsemmisült, és az is kérdéses, hogy bejut-e jövőre a szövetségi törvényhozásba. A liberálisok egy része ezért úgy véli: akár még jól is járhatnának, ha véget vetnének a koalíció agóniájának, mert így legalább megmenthetnék magukat. Hírek szerint a párt vezető testületei már a konkrét kilépési forgatókönyvről tárgyalnak. Egy kis ideig azonban még várnának a távozással. Talán november végéig. Ha akkor sikerülne elfogadni a költségvetést, akkor maradnának, ellenkező esetben hátat fordítanának a kormánynak.
A katasztrofális szeptemberi tartományi választási eredmények nyomán „robbanás” történt a Zöldek vezetőségében is. A párt két társelnöke, Omid Nouripour és Ricarda Lang a múlt szerdán bejelentette, hogy novemberben mindketten lemondanak tisztségükről, s így tesz a teljes vezetés is.
A Scholz-koalícióból történő kilépésről nem beszéltek, ám hangsúlyozták, hogy a Zöldeknek stratégiát kell váltaniuk, és újra kell kezdeniük a munkát. Hogy milyen célt tűzhetnének ki maguk elé, az kérdéses, hiszen a szeptemberi felmérésekből az derült ki, hogy a párt korábbi fő törekvéseit, vagyis a környezet védelmét és a klímasemlegesség hangsúlyozását már nem díjazzák a választók.
Az SPD-ben sincs minden rendben. Sőt egyre nagyobb a nyugtalanság; elsősorban a jövő őszi szövetségi parlamenti választás miatt fáj a többség feje. Egyre többen sürgetik, hogy a kancellárjelölt akkor már ne Scholz legyen, aki azonban ilyen minőségben indulna a választáson.
Bár a brandenburgi voksolás eredménye némi bátorítást adhatott neki, az esélyeit nem növelte jelentősen. Még az is elképzelhető, hogy a sajátjai az utolsó pillanatban lecserélik, az amerikai példa alapján, vagyis Joe Biden elnök esetéhez hasonlóan. Biden ugyanis a novemberben esedékes elnökválasztás előtt még bő négy hónappal is azt szajkózta, hogy újra indul a tisztségért, ám pártja meghatározó embereinek és pénzügyi támogatóinak „rábeszélésére” visszalépett, s maga helyett Kamala Harrist ajánlotta elnökjelöltnek.
Bidenhez hasonlóan Scholz is rendkívül népszerűtlen hazájában, sőt vele együtt az SPD is mélyponton van a felmérésekben. Ezért még az is előfordulhat, hogy a választáson már nem engedik indulni a kancellári posztért az övéi.
A párttagság körében végzett felmérés arról tanúskodik, hogy a többség inkább Boris Pistorius védelmi minisztert indítaná helyette, mivel úgy vélik: ő sokkal nagyobb eséllyel vehetné fel a harcot a fő riválisnak számító konzervatív CDU/CSU kancellárjelöltjével, Friedrich Merzcel szemben. Ez lehet, hogy így is van, hiszen Pistorius az ország legnépszerűbb politikusa, Merz pedig jócskán le van maradva mögötte. Az is nehezítheti a dolgát, hogy még soha nem kormányzott, még falusi polgármesterként sem.
Pistorius eddig arról beszélt, hogy nem érdekli a kancellári poszt, de a véleménye megváltozhat. Az más kérdés, hogy győzelemre tudná-e vezetni a SPD-t. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, a szociáldemokratáknak nem osztanak nyerő lapot a jövő évi választáson. Akkor pedig pláne nem, ha most tartanák a voksolást.
Így gondolhatja ezt Carsten Linnemann, a CDU főtitkára is, aki az utóbbi hetekben többször is előrehozott választást sürgetett. Nyilván abban bízva, hogy a CDU/CSU pártszövetség jelentős előnnyel végezne az első helyen.
Arról legfeljebb csak sejtése lehet, hogy a második helyen az AfD végezhet, sőt az utóbbi három tartományi választáson kiváló eredményeket elért populista, radikális baloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) is előkelő helyezésre számíthat.
Nyitókép: Olaf Scholz német kancellár rendkívül népszerűtlen hazájában (Fotó: AP via Beta)
