Szerbiában a pedagógushiány, az alacsony fizetések, a tanárok ellen irányuló fizikai támadások, a nem megfelelő felszereltség és a hatalmas adminisztrációs terhek mind olyan problémák, amelyek miatt egyre kevesebben választják ezt a hivatást. Akik pedig az oktatásban dolgoznak, nem érzik a munkájuk iránti megbecsülést. A tanítók és tanárok számára elengedhetetlen a biztonságuk, valamint hogy tiszteletet kapjanak, amelynek természetesen anyagi vonzatai is vannak. Ennek érdekében a pedagógus-szakszervezetek tagjai hónapok óta sztrájkokat és tüntetéseket szerveznek. Több mint 10 ezer pedagógus tiltakozott eddig, több száz iskolában emiatt munkabeszüntetést is tartottak, vagy rövidített órák zajlottak, érdemi előrelépés azonban eddig még mindig nem történt.
Akik követték az eseményeket, tudják, hogy a pedagógusok május óta folyamatosan felhívják a figyelmet a tanárokat érintő, egyre gyakoribb támadásokra. A májusi belgrádi tüntetésen a szakszervezetek képviselői benyújtották a büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó követelésüket, de mindez a lépés akkor süket fülekre talált. Az elégedetlenség miatt szeptember közepén újabb sztrájkokat hirdettek, a három reprezentatív oktatási szakszervezet munkabeszüntetést és tiltakozó akciókat szervezett Belgrádban és más nagyvárosokban, ugyanis az említettek mellett azt is el szeretnék érni, hogy a megfelelő végzettséggel rendelkező oktatási dolgozók kezdő fizetése 2025. január 1-jétől megegyezzen a szerbiai átlagfizetéssel.
A Szerbiai Oktatásügyi Dolgozók Független Szakszervezete szeptember 2-tól „fehér sztrájkot” is hirdetett, melynek értelmében a tanárok október 11-ig nem írtak be osztályzatokat az elektronikus naplóba, figyelmeztetve, amennyiben a kormány nem tesz megfelelő intézkedéseket az iskolai erőszak visszaszorítása érdekében, minden diák 5-ös osztályzatot kap. Miután a kormány erre a követelésre sem reagált, több mint 10 ezer tanár adta meg minden diáknak az 5-ös értékelést. Ha a szakszervezet követeléseit a félév végéig nem fogadják el, félévkor minden diáknak 5-ös osztályzattal zárják le az évét, függetlenül a valós tudásától. A szakszervezet emellett követeli az iskolai erőszakkal kapcsolatos újabb bűncselekmények és szankciók meghatározását, az erőszakos tanulók tanórákról való azonnali felfüggesztési lehetőségének bevezetését, valamint a tanfelügyelőségekhez történő névtelen bejelentések eltörlését is.
Mivel a szakszervezetek a többszöri tárgyalások után sem értek el előrelépést az állam képviselőivel, ezért október 2-án Belgrádban ismét egynapos sztrájkot és tiltakozást szerveztek, ahova már az óvodai nevelők is csatlakoztak, mivel a kormány visszavonta tőlük a korábban ígért 12 százalékos béremelést.
Novemberben újabb sztrájkhullámra lehet számítani. A szakszervezetek bejelentették, hogy addig folytatják a tiltakozást, amíg követeléseik nem teljesülnek. A november 4-én kezdődő törvényes sztrájkterv már elkészült, ezt megelőzi azonban november 1-jén, pénteken egy teljes munkabeszüntetés, valamint egy belgrádi tüntetés, amelyen Szerbia oktatási intézményeinek dolgozói vesznek részt. Az ezt követő hetekben az oktatási dolgozók országszerte, többek között Belgrádban, Újvidéken és Nišben is csatlakoznak a sztrájkhoz.
A szakszervezetek továbbra is követelik, hogy 2025. január 1-jétől a pedagógusok kezdő fizetése legyen azonos az országos átlagfizetéssel. A kormány azonban a tanítóknak és tanároknak 12, a többi oktatási dolgozónak pedig 8 százalékos béremelést ajánl. A szakszervezetek azt is kérik, hogy kezdődjenek meg a tárgyalások az új különleges kollektív szerződésről az alap- és középfokú oktatási intézmények és diákotthonok dolgozói számára, ugyanis a jelenlegi szerződés tavasszal lejár.
Habár Slavica Đukić Dejanović oktatási miniszter elmondta, az állam jelenleg nem rendelkezik elegendő pénzeszközökkel a nagyobb fizetésemeléshez, hangsúlyozta, a pedagógusok kezdő fizetése jelenleg a szerbiai átlagbér 94 százalékát teszi ki, az átlagbér összegével való kiegyenlítésre pedig jövőre kerülhet sor. A következő hónapok eseményei döntő jelentőségűek lesznek. A kormány és a pedagógus-szakszervezetek közötti megegyezés elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyzet változzon. Remélhetőleg a pedagógusok kitartása és elkötelezettsége arra ösztönzi majd a döntéshozókat, hogy felelősséget vállaljanak a jövőért, és olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek a pedagógusok megbecsülését szolgálják. A szakszervezetek harca a fizetések emeléséért és a biztonságos munkakörnyezetért a szakma iránti tiszteletet is követeli, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő pedagógusai elkötelezetten és biztonságban végezhessék feladataikat. A társadalomnak is fel kell ismernie, hogy az oktatásba történő befektetés nemcsak a tanárok, hanem az egész közösség javát szolgálja.
Nyitókép: Ótos András archív felvétele
