A városvezetés bejelentette, majd pedig a táblákat és a terelőket is kihelyezte, lezárta Belgrádban a villamoshidat, azaz a Régi Száva-hidat. Biztonsági okokra hivatkozva ugyanis lebontják azt. Helyére egy új híd kerül majd, ígérik az illetékesek. Korszerűbb, szélesebb… és mindenekelőtt csendesebb, ugyanis azon már nem fognak a villamosok áthaladni, és nem fognak a főváros elit városrészében zajt okozni ezek után.
Azzal, hogy a hidat lezárták, a Száva két partja közötti forgalmat pedig átirányították a másik két hídra, nemcsak a Gazela- és a Branko-hidat terhelték meg még jobban, és tették már szinte lehetetlenné az így is nehézkes közlekedést, hanem szinte teljesen zsákutcává vált a tömegközlekedés szempontjából a valamikor forgalmi csomópontnak számító, régi buszpályaudvar környéke, mint ahogy a Száva másik oldalán a régi vásártér, vagy az Ušće környéke is.
Alternatív megoldások ugyan léteznek, a tömegközlekedés is megoldható, amennyiben valaki találkozik egy jól tájékozott helyi lakóval, vagy naprakészen követi a médiában megjelenteket, az adott megállókon ugyanis semmilyen értesítés nem olvasható.
A híd lezárásáról szóló hírekkel szembeni szkepticizmust pedig növeli mindaz, amivel a helyszínen találkozni lehet. Annak ellenére ugyanis, hogy bejelentették, napokon belül megkezdik a bontási munkálatokat, a forgalom nem szűnt meg. Továbbra is felhajtanak rá a teherautók, gépkocsik, gyalogosok sétálnak át rajta… A terelőknek, figyelmeztetőtábláknak ugyanis már nyoma sincs. A híd két végén sátrak vannak helyette, meg tüntetők, akik próbálják a híd bontását megakadályozni. Történelmi jelentőségű, ugyanis a német megszállók építették a második világháború alatt. Eredetileg a Tiszára szánták, de miután 1941-ben lebombázták Belgrádban az Aleksandar király hidat, és közlekedési összeköttetésre volt szükség a Száva két partja között, 1942-ben végül az objektum ide került. Ám nem használták sokat, leírások szerint ugyanis, miután ez a könnyű szerkezetű híd nem bírta el a nehéz mechanizációt, végül a német megszállók felújították a régi vasúti hidat, ami szintén megsérült a bombázásban. A háború végén nem sikerült azonban a visszavonuló megszállóknak megsemmisíteni, és az elmúlt 80 évben a város egyik szimbólumává vált a 40 méter széles, 430 méter hosszú, zöld színű híd.
Az ötlet, hogy azt le kell bontani azonban nem új, már húsz évvel ezelőtt megszülettek a tervek. Azt a hidat ugyanis nem tervezték akkora forgalomra, mint amekkora azon nap mint nap áthaladt. A szakemberek szerint is egy nagyobb kapacitású, jobb közlekedési megoldásokat kínáló hídra lenne szükség. A jelenlegi hatalom is már közel tíz éve foglalkozik a témával, hiszen először szélesíteni szerették volna azt, majd annak kihelyezését hangoztatták egyre gyakrabban. A karbantartás ezt követően egyre inkább háttérbe szorult, most az aszfalton kátyúkkal, a sínek mellett gödrökkel, a fémszerkezeten rozsda rágta lyukakkal, elvált betonrészekkel lehet találkozni. A tüntetők azonban szeretnék megőrizni az utókornak a hidat, így már hatodik napja gyülekeznek rajta.
Miután Goran Vesić építési és közlekedési miniszter benyújtotta lemondását az újvidéki vasútállomás előtt történt tragikus történések miatt, a híd lebontását ellenző Egyesült Kezdeményezések és Mozgalmak (Združene inicijative i pokreti) követeli a bontási munkálatok azonnali leállítását. Követelésüket azzal indokolják, hogy a Régi Száva-híd eltávolítása és a helyére kerülő híd építése nem transzparens, a megállapodásokat titok övezi, ennek kapcsán a szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyészségen szeptemberben feljelentést is tettek. Kiemelik, nem lehet tudni, ki vezeti a munkálatokat, kit bíztak meg a híd szétszerelésének felügyeletével. Követelik, hogy a híddal kapcsolatos dokumentációt tegyék nyilvánossá, mint ahogy a híd biztonságáról szóló tanulmányt is, ugyanis nem világos, hogy a hídon mi az, ami nem biztonságos: a tartóoszlopok, az útburkolat, a jelzések, a híd statikája vagy valami egészen más.
Nyitókép: Miklós Hajnalka felvétele
